Úgyhogy a fő kérdés ez: skizofrén, romos szellemiségű, ellentétekkel teli országban egészséges emlékezetpolitika miként létezhetne?
Ami nekem fáj, téged nem érdekel, aki nekem hősöm, neked ellenséged. És fordítva. Innen indulunk és egy lépést sem tettünk, és a konszenzus kizárt.
Amikor csütörtökön kijött a hír, hogy Barack Obama elmesélte, a magyarok a határozott amerikai figyelmeztetés hatására álltak el a Hóman-szobor tervétől, majd a miniszterelnök sajtósai sietve biztosították a közvéleményt arról, hogy az amerikai nyomásgyakorlás inkább ártott ennek az ügynek, mint használt, úgy döntöttem, mégis utánaolvasok. Nem volt nehéz újságcikkeket találnom, teli van velük az internet. A cikkek maguk pedig teli vannak sarkos publicisztikai hevülettel, indulattal, és alig találtam olyat, amelyből bármi újat-fontosat megtudhattam volna Hóman Bálintról, arról, hogy ki volt ő a maga idejében. Olyat, amely abból indult volna ki és a szerint haladt volna valahonnan valahová, hogy a történelem nem bunkó, amivel fejbe kell ütnünk a hülye másikat, hanem – a történelem történelem.”