Mit tudhat Barack Obama Hóman Bálintról?

„De ha nincs mibe és kibe kapaszkodni, akkor miért keresi mindenki a pontokat, amelyekbe mégis belekapaszkodhatna? Miért van mégis Trianon–holokauszt-rali? Miért fontos borzalmas megszállási emlékművet építeni a Szabadság térre? Miért kellett Hóman Bálint-szobrot tervezni Székesfehérvárra?

Talán, mert nemcsak a pártoknak, hanem az embereknek és az országoknak is szükségük lenne identitásra. Különösen, ha a létező csak töredékes, roncsolt és korszerűtlen. Hogy ezt hogy lehetne olyan korszakok eseményein-szereplőin keresztül megtalálni, amelyekben-akikben semmi hősies nem volt? Különös kísérletek ezek, maradjunk annyiban.

Úgyhogy a fő kérdés ez: skizofrén, romos szellemiségű, ellentétekkel teli országban egészséges emlékezetpolitika miként létezhetne?

Ami nekem fáj, téged nem érdekel, aki nekem hősöm, neked ellenséged. És fordítva. Innen indulunk és egy lépést sem tettünk, és a konszenzus kizárt.

Amikor csütörtökön kijött a hír, hogy Barack Obama elmesélte, a magyarok a határozott amerikai figyelmeztetés hatására álltak el a Hóman-szobor tervétől, majd a miniszterelnök sajtósai sietve biztosították a közvéleményt arról, hogy az amerikai nyomásgyakorlás inkább ártott ennek az ügynek, mint használt, úgy döntöttem, mégis utánaolvasok. Nem volt nehéz újságcikkeket találnom, teli van velük az internet. A cikkek maguk pedig teli vannak sarkos publicisztikai hevülettel, indulattal, és alig találtam olyat, amelyből bármi újat-fontosat megtudhattam volna Hóman Bálintról, arról, hogy ki volt ő a maga idejében. Olyat, amely abból indult volna ki és a szerint haladt volna valahonnan valahová, hogy a történelem nem bunkó, amivel fejbe kell ütnünk a hülye másikat, hanem – a történelem történelem.”