Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Valóban nem bemagolni, élni kellene az ünnepi napokat. Élni, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje a farsangnak, a karneváloknak, a vigalomnak, és ideje a böjtnek, mely holnaptól ránk köszönt.
„És itt jönne az iskola, a család és a templom (gyülekezet) együtt munkálkodása, mely megtanít ünnepelni, felkészít az ünnepre, és teret is ad neki. Sajnos az esetek többségében a három említett közegből legfeljebb kettő dolgozik össze. Ha az iskola és a család fog össze a templom nélkül, akkor az esetek többségében kilúgozódik az ünnepekből a vallási tartalom, a transzcendens, az alap. Ha az iskola és a templom fog össze a család nélkül, akkor az ünnep könnyen átcsaphat egyfajta kötelező letudandó tevékenységbe, muszájba, aminek semmi köze ahhoz, hogy otthon mit csinálunk, mit csinálnak a családtagok és mit gondolunk az egészről. Szerencsés, ha a család és a templom össze tud fogni a gyerek érdekében, de ha az iskola, ahol idejük nagy részét töltik a gyerekek, s ahonnan barátaik zöme kikerül, nem erősít rá az ünnepre, úgy az egyfajta magánüggyé, vagy szubkulturális üggyé válik, ami a nyilvánosságra, a többségre nem tartozik.