Tisztelt Köntös László!

„Ami pedig trónt és oltárt illeti, Ön azt írja: »A legkülönösebb az, tudja, hogy ebben az Orbán-keresztény kurzus liberális toposzban Orbán szinte omnipotenssé válik, mintha legalábbis ebből a nézőpontból maga a kormányfő lenne az Úristen, akinek a kegyétől az egyház sorsa függ.«

Nos, magam sem mondhattam volna szebben. Bizony az ő kegyétől függ, hiszen Magyarországon sajnos állami támogatásból élnek a történelmi egyházak, és elégedetten veszik tudomásul, ha felsőbbrendűnek mondja ki őket a parlament. Cserébe hagyják, hogy a miniszterelnök transzcendens legitimációra tartson igényt, és amikor épp nem tud mást mondani, hivatkozhasson a »keresztény értékekre«. Amikor pedig ezeket a keresztény értékeket gumicsizmával tapossa - lásd hajléktalanok és általában a szegénysorsúak ügye -, akkor szemérmesen elfordulnak.

Természetesen Magyarország és Európa történetében a kereszténységnek kitüntetett szerepe volt - ahogy a görög-római kultúrának, a reneszánsznak vagy a munkásmozgalomnak is. Hagyomány és hit azonban messze nem ugyanaz, és attól, hogy én is emlegetem az Istent, amikor az ujjamra ütök a kalapáccsal, bizony nem tartozom semelyik egyházhoz. Melegen ajánlom, hogy az efféle csűrés-csavarás helyett inkább gondolkodjanak el a népszámlálás eredményein, még ha bagatellizálni könnyebb is.”