Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Nem lehet, hogy azért nem „támogatják” a katolikus sajtót a hívek, mert az sem támogatja őket információval, szellemi munícióval, azaz: érdektelen és unalmas?
„A katolikus közeg, a potenciális hirdetők (intézmények, közösségek, rendek, stb.) alapvetően elvárnák, hogy a katolikus média ingyen közölje hirdetéseiket – ez az elvárás egyrészt a hirdetés csúnya kapitalista műfaja iránti idegenkedésből, másrészt az „ostromlott vár”-effektusból adódik, miszerint legalább mi, katolikusok tartsunk össze és segítsük egymást szemben az alantas külvilággal.
Ha egy katolikus médiatermék egy-egy megkeresésre, miszerint tegye közzé egy katolikus intézmény programját, hirdetését, stb, a hirdetési listaárak prezentálásával válaszol, megindul a pfujolás, és hogy „már itt is”. Pedig a médiaterméknek az olvasóin túl elsősorban munkatársai felé van kötelezettsége: nekik kell fizetést adni, hogy el tudják tartani a családjukat. Ha puszta felebaráti szeretetből ingyen közölnék a hirdetéseket (amelyekre egyébként mind papíron, mind interneten korlátozott mennyiségű felület áll rendelkezésre, tehát logikusan előnyt élveznek a „fizetővendégek”), akkor kis idő múlva már nem lenne hol ingyen hirdetni.”