Balhé Ukrajnában: hajtépéssel végződött a vita az orosz zene hallgatásáról egy étteremben

Az eset várhatóan közigazgatási szabálysértésnek minősül, ami pénzbírsággal, közmunkával vagy akár 15 napos elzárással is büntethető.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az az igazi szabadság és kiteljesedés, ha az ember elfogadja a sorsát úgy, ahogy van, és elengedi minden vágyát – mondja Vásáry Tamás. Az augusztusban kilencvenedik évét betöltő zongoraművész-karmestert a kodályi örökség ma sem engedi ellustulni, ősztől négy koncertet vezényel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén, mindennap felsétál a Gellért-hegyre, és hamarosan elkészül önéletregény-folyamának következő részével is.
Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban.
Nemrég láttam a Cziffra György-portréfilmet, amelyben sokat mesél egykori barátjáról. Áldás volt, vagy átok, hogy csodagyereknek számítottak?
Csodagyereknek lenni abból a szempontból mindenképpen furcsa állapot, hogy az ember korán megtapasztalja a kívülállóság, a viszonylagos idegenség érzetét: a kortársainak nem elég gyerek, a felnőtteknek meg, hiába próbálják akként kezelni, nem elég felnőtt. Ez a furcsa, kicsit magányos, depresszív érzés: két világ határán létezni, egy életre elkísér. Az igazi mesterek, mint amilyen számomra Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán volt, ezért nagy súlyt fektettek arra, hogy a tanítványaiknak, bármilyen tehetségesek is, legyen igazi gyerek- és fiatalkoruk. Nyolcéves voltam, amikor bemutattak Dohnányinak Debrecenben. Kérdezte, mennyit gyakorolok. Mondom, napi három órát. Mire ő: „Az túl sok. Elég egy óra, a másik kettőben menjél futballozni!”