Aki Milošević elnökkel is szembeszállt a délvidéki magyarság védelméért

A délvidéki magyarság érdek­képviseletének több jeles alakja volt az elmúlt egy évszázadban. A politikusok közül a két világ­háború közötti időszakból Streliczky Dénes és Várady Imre, a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójáról pedig Csubela Ferenc említhető. Utóbbiról A rebellis Csubela Ferenc címmel egy ifjú történész, Német Klaudió készített hiánypótló életrajzot.

a közéleti szerepvállalásán túl aktívan sportolt, helytörténettel foglalkozott, amatőr filmeket rendezett, műkedvelő régészként tevékenykedett, és önkéntes tűzoltóként is szolgált.

Politikai pályája a hatvanas évek első felében indult Topolyán, s már akkoriban szót emelt azért, hogy a helyi lakosság háromnegyedét kitevő magyarság minél nagyobb arányban töltsön be vezető tisztségeket a városban. Mindezen felül kiállt amellett is, hogy a Jugoszlávia 1963-as alkotmányában rögzített, az egyéni kulturális fejlődésre, továbbá az anyanyelv szabad használatára vonatkozó jogok a magyar kisebbség tekintetében érvényesüljenek.

így Csubela a hetvenes évek elejétől egyre inkább közéleti parkolópályára került, 1988-ban még a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéből is kizárták.

Politikai szempontból 1990-től vált ismét tevékennyé, amikor a szövetségi állam szerbiai tagköztársaságában is lehetővé tették a többpártrendszert, amivel együtt járt, hogy a magyar kisebbség is megkezdte saját, független érdekvédelme megszervezését. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége alakuló közgyűlésén ő is részt vett, mi több, az 1990-es választáson a párt színeiben a topolyai kerületből bejutott a szerbiai képviselőházba.

Parlamenti képviselőként kérlelhetetlen háborúellenes nézeteket képviselt az 1991-ben kitörő délszláv háborúban, amely végül Jugoszlávia széteséséhez vezetett. Részt vett több tiltakozó megmozduláson, és mindinkább a délvidéki magyarság egyik jelképévé vált, hiszen a magyarok nem érezték magukénak a konfliktust, sokan elmenekültek közülük a kegyetlen harcok és a katonai szolgálat elől. 1992 májusában Oromhegyesen például 200 magyar szegült ellen a behívóparancsnak, mire Slobodan Milošević szerb elnök tankokkal körülzáratta a települést.

A feszült helyzet azután oldódott meg, hogy magyar kisebbségi képviselők egy csoportja felkereste Miloševićet, s Csubela addig verte az asztalt, amíg az államfő vissza nem vonta a harckocsikat.

Német Klaudió szerint ez

A politikus 1994-ben alapító elnöke lett a Vajdasági Magyar Szövetségnek, és a magyar autonómiatörekvések következetes szószólója volt. A történész szerző meglátása alapján minden kisebbségi magyar politikusnak követendő példa lehet Csubela Ferenc folytonos tenni akarása és azon, államférfiakat idéző jellemvonása, hogy „nem nézte ölbe tett kézzel az igazságtalanságot, hanem aktívan felszólalt és tett ellene”.

Német Klaudió: A rebellis Csubela Ferenc – A politikus kisebbségi jogvédelme és magyar víziója a széteső Jugoszláviában. Monográfia Helytörténeti Egyesület, 2021

A szerző az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára