A liberalizmus mint globális téveszme

„A külföldre irányuló liberális törekvések belföldi szabadságkorlátozáshoz vezetnek” – írja John J. Mearsheimer professzor A nagy téveszme című, immár magyarul is kiadott könyvében. Bár a világhírű akadémikus elsősorban a biztonságpolitikával és a geopolitikával foglalkozik, idézett könyvében azt is vázolja, hogy a külpolitikában erőltetett liberális fanatizmusnak bizony súlyos belpolitikai következményei is lehetnek. Ha alaposabban körüljárjuk a témát, láthatjuk, hogy a liberális globalizmus kéz a kézben jár a nyugati országok hagyományosan szabadelvű belső értékeinek bomlásával.

Sokan, sok helyen elmondták már, hogy Francis Fukuyama óriásit tévedett, amikor a Szovjetunió bukása után a „történelem végéről” és a liberalizmus totális, visszavonhatatlan győzelméről értekezett. A helyzet valójában ennél is súlyosabb. Azzal, hogy a nyugati kül- és biztonságpolitikai elit teljes egészében magáévá tette Fukuyama vízióját, mérhetetlen károkat okozott nemcsak az egész világnak, de önmagának is. Az elképzelés lényege, hogy a liberális demokrácia a társadalom megszervezésének legüdvözítőbb formája, ezért ezt kell átültetni az e szempontból még nem eléggé „fejlett” országok belső rendjébe is – a külpolitikai liberális idealizmust tükrözni kell a belpolitikára is, „hiszen” az egyetemes emberi fejlődés elkerülhetetlenül tart efelé, s ez a politikai evolúció végpontja, és mint ilyen, kívánatos.