Újra magyar kézben a Ganz

Rádi Balázs interjúja a Mandiner hetilapban

Hogy került a Ganz élére?
Egész életemben a transzformátorágazatban dolgoztam, a Ganz különféle részlegeinél töltöttem be számos pozíciót. Az indiai vezetés alatt a transzformátordivízió elnöke voltam. 2020 júniusában elhagytam a céget, az év októberétől a tanácsadójaként dolgoztam, az üzleti és exporttevékenységet segítettem felállítani. Ez év augusztus 1-jén elfogadtam a felkérést az igazgatói pozícióra. 2016 óta élek és dolgozom itt, tehát Magyarországon sem vagyok új.

Milyen céllal foglalta el az igazgatói széket?
A Ganznak nagy múltja van, és nem csak Magyarországon, de az egész világon jó nevű a vállalat, ám úgy érzem, hogy nem foglalja el az őt megillető helyet, ezért globálisan elismert márkát szeretnénk belőle faragni, és kihasználni a benne rejlő hatalmas potenciált.

Van olyan a legendás Ganz-mérnökök között, akire felnéz?
Nem emelnék ki senkit, nehéz is lenne, hiszen mindannyian kiemelkedő mérnökök voltak. Magát a céget emelném ki, és amit mindig is képviselt, illetve amit a műszaki megoldások terén elért. Nemcsak a Ganz, de Magyarország is mindig híres volt a kiváló mérnökeiről. Ilyenkor szeretek magamra is magyarként hivatkozni, habár tudom, hogy nem vagyok az, büszkeséggel tölt el, hogy itt dolgozhatok. A magyarok egyébként túl szerények, az amerikaiak a helyükben egész nap a legendás mérnökeikkel, több mint százéves gyáraikkal dicsekednének.

Egykor a magyarok a transzformátorgyártás úttörői voltak. Ezt a szerepet sikerült megtartaniuk?
Ne tévesszen meg senkit, hogy a múltról beszélünk, a magyar mérnökök nemzetközi viszonylatban ma is elismertek. A magyar egyetemeket külföldön is ismerik, hiszen a legképzettebb mérnököket nevelik ki. Az előző munkahelyemen kutatást végeztünk elektromos eszközökkel kapcsolatosan, és folyamatosan magyar egyetemek kutatómunkáiba botlottunk. Ez is mutatja, hogy Magyarországon a műszaki tudományok magas szinten állnak. Ma az a feladat, hogy felzárkózzunk a versenytársainkhoz. A technológia nem változott sokat, nem úgy kell elképzelni, mint a mobiltelefonok piacát, ahol évről évre új megoldások jönnek ki.

Mi a jelentősége annak, hogy a Ganz újra magyar kézben van?
Fontosnak tartom, hogy visszatért a Ganz név. Az elmúlt tizenöt évben mindig más nemzetek – olaszok, indiaiak – cé­geivel azonosítottak minket. A márkanevet nem lehetett reklámozni, mindig csak az anyacéget. A Ganzot most már kizárólag Magyarországgal azonosítják.

Mi vethet leginkább gátat a transzformátor- és villamos­- forgógép-gyártásnak, és mi jelenti az előrelépést?
Rengeteg kihívás tornyosul előttünk, kezdve azzal, hogy csődbe ment tulajdonostól vettük át a céget. Az utóbbi néhány év meglehetősen nehéz volt a Ganz számára, emiatt belső és külső kihívásokkal is szembe kell néznie. A belső kihívást az jelenti, hogy egyfajta átváltozáson kell keresztülmennünk, ez meg is fog történni hamarosan – ennek része lesz a folyamatok fejlesztése és a gyártás stabilizálása. A céljaink hosszú távura szólnak, a jövőnek építjük a céget, a következő öt éven belül újra százmillió euró árbevétel feletti vállalattá akarunk válni. A külső kihívás pedig, hogy helyre kell állítanunk partnereink és vásárlóink bizalmát. Azt akarjuk, hogy úgy tekintsenek ránk, mint egy megújuló energiát hasznosító vállalatra. A fenntartható növekedésben hiszünk.

Mit céloz meg a Ganznál folyó kutatás-fejlesztés?
A termékeink relatíve hagyományos berendezések – ez az első transzformátor, amit az irodában lát –, nem sokat változtak a kezdetektől. A gép belseje ugyanaz maradt. Amik változnak, azok az okosmegoldások. A transzformátort rákapcsoljuk az internetre, hogy a felhasználó a távolból is lássa az állapotát és tudja vezérelni. A transzformátort hasonlíthatjuk egy feketedobozhoz is: fogalmunk sincs, éppen mi zajlik a belsejében – ezzel a technológiával viszont betekintést nyerhetünk a szerkezetbe, megelőzhetjük a súlyosabb problémákat. A fejlesztések során jelenleg az élettartam kitolásán van a hangsúly. Egy transzformátor átlagosan harminc évig működik. Azt kutatjuk, hogyan lehetne minél nagyobb hatásfokot elérni úgy, hogy minél tovább üzemelhessen a készülék.

Az eladásaik inkább belföldre vagy külföldre összpontosulnak?
A Ganz piacvezető Magyarországon, az elektromos hálózatban működő transzformátorok nyolcvan százaléka tőlünk származik, és célunk, hogy ezt a piaci részesedést megtartsuk. Emellett fontos, hogy az exportra is összpontosítunk, hiszen az jelenti a növekedési potenciált, ezen belül elsődlegesen az európai piacra koncentrálunk.

A holland gazdaságpolitika is igyekszik növelni a hazai multik számát?
Már évtizedek óta nem élek Hollandiában, nehéz lenne véleményt mondanom, de azt látom, hogy a koronavírus-járvány nyomán az unió arra törekszik, hogy Európán belül tartsa a gyártást. Az utóbbi évtizedekben az európai piac nyitva állt a nemzetközi szereplők, például Kína, Dél Korea és India előtt, az utóbbi egy-két évben látok egyfajta változást. A Ganz példáján keresztül tudom is szemléltetni, hogy miért éri meg Európának itthon tartania a termelést. Miután eladtuk a vevőnek az elektromos terméket, szervizszolgáltatást is nyújtunk mellé, ezt az ázsiai cégek nem vállalják, hiszen nekik csak az eladás számít.

Mekkora az igény a termékeikre?
A mostanit az elektrifikáció évtizedének is nevezik, hiszen – főleg az unió nyomására – szinte mindenből átállunk elektromosra. Ez a cégünknek jó hír, hiszen ehhez transzformátorokra van szükség.

A transzformátorgyártás területén mi az innováció leg­nagyobb akadálya hazánkban?
A legnagyobb akadály az együttműködés hiánya. A cégeknek kapcsolatot kell kiépíteniük az egyetemekkel és más kutató-fejlesztő központokkal. Magyarországon rengeteg vállalat rendelkezik nagy innovációs potenciállal, csupán meg kellene találniuk a közös munka lehetőségét. Mióta a Ganz magyar kézben van, mi is könnyebben kötünk együttműködési megállapodást más cégekkel, egyetemekkel, mert nem kell engedélyt kérnünk az olasz vagy indiai anyacégtől. Vissza is állítottuk a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó részlegünket, amelynek az élén egy elismert magyar mérnök áll. Az új okostechnológiánkat is megosztottuk több hazai vállalattal, hogy együtt dolgozzunk a fejlesztésén, nem tartottuk meg magunknak. Szerintem ez a gyors fejlődés módja.

Hogyan profitál abból egy magyar vállalat, ha külföldi szakember ül az igazgatói székbe?
Éltem és dolgoztam számos országban, többek között Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Törökországban, Indonéziában és Magyarországon. Megtanultam alkalmazkodni a helyi kultúrákhoz. Ennek azért van jelentősége, mert máshogy kell viselkedni egy német vagy egy francia dolgozóval. A németeknél ha nem vagy ott öt perccel a megbeszélés előtt, akkor elkéstél, a franciáknál viszont ha tíz percet késel, még mindig időben érkeztél. Hollandként természetesen én is hoztam szokásokat otthonról. A származásom egyébként elhanyagolható szempont, inkább a szakmában szerzett tapasztalatom és az elismertségem számít, ezekkel járulok hozzá a Ganz sikeréhez.

Mi a magyarok legfőbb erőssége?
A magyarok nem köntörfalaznak, rögtön a lényegre térnek, hatékonyak. Az egyetemről úgy kerülnek ki, hogy nemcsak a képleteket tudják, hanem a gyakorlatban is képesek megoldani a problémákat.

Miért pont Magyarországot választotta?
Magyarországnak nagyon kellemes a klímája, jobb, mint Hollandiáé. Szeretem a hideg telet és a meleg nyarat. Budapest élhető város, nem túl nagy és nem is túl kicsi, ráadásul nincs messze Hollandiától. Szeretem a kihívásokat, és az, hogy a Ganz vezetője legyek, mindig is a bakancslistámon szerepelt.

Mi az a három dolog, amit legjobban szeret Magyar­országon?
Elsősorban a konyha ragadott magával, főleg a húsételek, másodsorban Budapest szépsége és vibráló hangulata, harmadsorban pedig a tájak varázsoltak el, mivel Hollandiában nincsenek dombok és hegyek, itt viszont rengeteg dombos túraútvonal található.

Nincs honvágya?
1998-ban hagytam el Hollandiát, azóta a világ számos pontján laktam. Lassacskán öt éve élek Magyarországon, és már otthonomnak tekintem. Egyébként ez a leghosszabb idő, amit az elmúlt húsz évben egy országban eltöltöttem. Még az augusztus 20-ai nemzeti ünnepet is megünneplem, a barátaimmal megnézem a tűzijátékot. Hollandiából csak a családom hiányzik, de szerencsére a két ország nincs messze egymástól.

*** 

Nyitókép és fotók: Mandiner / Ficsor Márton