A 2008-as válság tartósan ledöntötte a lábáról a magyar munkaerőpiacot, 2020-ban viszont gyors kilábalást láthattunk. A növekedésösztönző, munkahelyteremtő gazdaságpolitika javította a munkaerőpiac válságállóságát is.
Szalai Piroska írása a Mandiner hetilapban.
A járvánnyal sújtott 2020-as év jobb eredményeket hozott a magyar munkaerőpiacon, mint ahogy azt elemzők jósolták. Még a nyáron készült előrejelzések is évi 5 százalék feletti munkanélküliséggel s az inaktívak arányának a növekedésével számoltak, illetve a foglalkoztatási ráta jelentős csökkenését várták, az ellenzéki politikusok pedig félmilliós munkanélküli-tömeget vizionáltak. Ehelyett a 20–64 éves korcsoportban a munkanélküliségi ráta összességében 4 százalékon maradt, ami csupán 0,8 százalékponttal magasabb a 2019-esnél, a 77,5 százalékos foglalkoztatási ráta majdnem ugyanakkora, 0,1 százalékponttal marad csupán el az előző csúcsévtől, s az inaktívak aránya 19,3 százalék, ami nem is emelkedett, hanem 0,6 százalékponttal csökkent a korábbi évihez képest.
A munkaerőpiac másik fontos területe, a keresetek szintén jól alakultak. A bruttó átlagkereset a válság ellenére is 9,7 százalékkal, a kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset a veszélyeztetett ágazatokban dolgozók átmeneti járulékkedvezménye miatt még ennél is jobban, 10 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Ez a 3,3 százalékos fogyasztóiár-emelkedés kiszűrése után is 6,2 százalékos reálkereseti növekedést eredményezett a teljes munkaidőben a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél alkalmazásban állók körében (a bérstatisztika ugyanis rájuk vonatkozik).
2008-ban sérülékeny, 2020-ban válságálló
2008. október közepén pénzügyi válság csapott le a világra, s egy kivéreztetett, tartalékok nélküli, már ereszkedő pályán levő magyar gazdaságot kényszerített térdre. Akkor a körülöttünk fekvő országokban a 2004-es uniós csatlakozás óta folyamatosan erősödő gazdaságot, bővülő munkaerőpiacot láthattunk, nálunk viszont a legtöbb mutató már jóval a válság előtt zuhanni kezdett, vagy legalábbis stagnált.
Ezek voltak azok az évek, amikor a szomszédaink megelőztek bennünket szinte minden fontos mutatóban. Nálunk a foglalkoztatási ráta 2006 negyedik negyedévében volt a maximumon, onnantól kezdve folyamatosan esett, míg az unió átlaga egészen 2008 harmadik negyedévéig emelkedett, és csak a válságban csökkent. A munkanélküliségi ráta nálunk már 2003 negyedik negyedévétől a kedvező nemzetközi környezet ellenére folyamatosan emelkedett, ezalatt az uniós átlag 2008 harmadik negyedévéig csökkent, vagyis a magyar munkanélküliséget tekintve legalább öt elvesztegetett évről lehet beszélni.
A 2020-as járvány kitörésekor viszont az egyik legmagasabb (2010-ben 11,2 százalék) helyett Európa egyik legalacsonyabb munkanélküliségével büszkélkedhettünk (2019-ben 3,4 százalék), a foglalkoztatási rátánk az utóbbi évtizedben folyamatosan növekedett, az átlagkeresetek nominális értéke tíz év alatt megduplázódott. A bruttó reálérték 58,8 százalékkal, a kedvezményekkel számított nettó reálbér pedig 67,5 százalékkal emelkedett, szemben a 2002 és 2010 közötti 13,7 százalékos növekedéssel. A munkanélküliségnél immár sokkal nagyobb problémát jelentett a munkaerőhiány.
A bérek-keresetek az utóbbi évtizedben jó irányban fejlődtek, ilyen évtizedünk nem volt a rendszerváltoztatás óta. Áttekintve az előző három évtizedet, látható, hogy a jobboldali kormányok alatt minden esetben jelentősen nőtt a keresetek vásárlóértéke, a baloldaliak viszont rendszerint hagyták elértéktelenedni.Ráadásul a jobboldali kormányok úgy növelték a kereseteket, hogy a legalacsonyabb keresetűeknél volt arányaiban a legnagyobb a növekedés, azaz zárult a bérolló, csökkentek a különbségek. A növekedés inkluzív, azaz befogadó volt: a gazdasági növekedés gyümölcseit nemcsak a gazdagok vagy a tőketulajdonosok, esetleg a külföldi befektetők élvezhették, hanem végre először a családok is. A baloldali kormányok alatt ezzel szemben nőttek a különbségek, nyílt a bérolló. A jobboldal ráadásul a bérnövekedést adósságcsökkentés mellett, fenntarthatóan érte el, a baloldal viszont állami és családi eladósodásból – lásd a devizahitelezést – teremtett jóléti illúziót.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
A magyar kormányt is dicsérte a dubaji milliárdos.
A valóság megint szembement az ideológiával.
Bécsben hatezernél is több konferenciát rendeznek egy évben, míg hazánk fővárosában nyolcszázat sem. Mit tud Bécs, miben fejlődhet Budapest? Utánajártunk.
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Tárt karokkal fogadják őket és minden segítséget megadnak a hivatalos tájékoztatás szerint.
Forgács István úgy véli, a 17-25 év közötti korosztályban tízezrek lehetnek azok, akik a munkáshitellel megvethetik a lábukat a munkaerőpiacon vagy éppen vállalkozást indíthatnak.
