A világbajnokságtól a szakmakeresésig

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Nem véletlen, hogy sok élsportoló jogot, orvosi egyetemet vagy valamilyen más nehéz iskolát választ a továbbtanuláskor. Belénk ég: kihívás kell ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk. Számomra megnyugvás volt, amikor felvettek a jogi egyetemre, mert láttam, hogy öt éven át milyen keretek között kell teljesítenem, így volt célom, tervezhettem azt, hogy miképpen gyűrjem le az akadályokat. Aztán ahogy érik az ember, rájön, hogy nem ez a legjobb gondolkodásmód. Én is így voltam ezzel. Már az egyetemi tanulmányok alatt, a profi sport abbahagyásával párhuzamosan kezdtem csak el azt keresni, hogy miben lehetnék igazán jó, mi érdekel, miben szeretnék kibontakozni” – mondja Stumpf Kata. Persze sem az élete, sem a bemutatása nem egyszerű. Több merőben eltérő szakmát tanult, iskolák sorát járta ki, mestervilágbajnoki aranyérmes szinkronúszó, és ma is látszólag távol eső területeken dolgozik, áll helyt az életben. „Jogásznak semmiképpen nem tartom magam, pedig az az első végzettségem. Ha kérdezik, azt mondom, szerkesztő-riporter vagyok, és a Konnekt civil szervezet társalapítója-vezetője. Mondhatnám magam előadó-trénernek és coachnak is, mert azt is tanultam és dolgozom is vele, de elsődlegesen mégis az előbbi két munka tölti ki a napjaimat” – magyarázza, hozzátéve: ahogy alakul a világ, egyre nehezebb bekategorizálni magunkat.