Karácsonykor ujjong az élet

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Közeleg a szeretet ünnepe, amelyre a várakozás időszaka, az advent segít felkészülni. Karácsonykor a keresztények Isten megtestesülését ünneplik. E megtestesülés célja pedig, hogy Isten teljes mértékben átélje az emberi mivoltot, így osztozni tudjon örömünkben, bánatunkban, szükségünkben és szenvedésünkben. A megtestesülés a szeretet aktusa, amely magában foglalja annak kellemes és kellemetlen, jó és rossz vonatkozásait: a megtestesült istenség, Jézus Krisztus szó szerint együtt sír és együtt nevet tanítványaival. Majd húsvétkor a szeretet legradikálisabb jeleként feláldozza magát értünk.

Akár hívő keresztények vagyunk, akár nem, akár szó szerint gondoljuk a kereszténység központi drámáját, akár inkább a szimbolikus, mitikus-­pszichologikus értelmezést preferáljuk – ahogy Jordan Peterson is teszi –, a közeledő karácsony emberi mivoltunk egyik legalapvetőbb tényére irányítja a figyelmet: arra, hogy a testünkben élő lények vagyunk. Sőt, a testünk vagyunk. Persze nem pusztán a testünk, de az elválaszthatatlan tőlünk. Kisebb-nagyobb hibáit talán kijavíthatjuk, de alapvetően nem tudjuk lecserélni, nem tudjuk lényegesen átműteni, nem tudunk tőle megválni.