Miért tévelyeg a bőregér?

2020. július 29. 21:19

Régóta ismert jelenség a denevérek tájékozódása és zsákmányszerzése hangvisszaverődés alapján. A természetes és a városi környezetben számos olyan felülettel is találkozhatnak, amely megzavarhatja őket. Zsebők Sándor, az ELTE viselkedésökológiai csoportjának munkatársa elmondja, mi a teendő, ha denevér röppen a szobánkba.

2020. július 29. 21:19
null

Pásztor Balázs írása a Mandiner hetilapban.

A több mint 1200 ismert denevérfaj többsége tájékozódásához és táplálkozásához nélkülözhetetlen az echolokáció. A denevérfajok többsége a számunkra nem hallható ultrahangtartományba eső, 20 kilohertzes frekvencia feletti hangjeleket használja e célra, ezek a jelek részletesebb felbontást szolgáltatnak a környezet mintázatáról, mint a mélyebb hangok – fejti ki Zsebők Sándor az Élet és Tudományban megjelent cikkében.

A görbült sima felületek képesek arra, hogy egy pontba összegyűjtsék és így felerősítsék a hangot. Ezáltal bizonyos denevérfajok életében is fontos szerepet játszanak. Ahogyan egyes növények a színes virágaikkal csalogatják magukhoz a rovarokat, egy kubai szőlőfaj levele úgy módosult, hogy a virág közelében lévő, konkáv alakú levelei több irányból közelítve is erős visszhangot produkáljanak a nektárevő denevérfajok számára, és így felhívják a figyelmüket arra, hogy egy kifejezetten nekik fejlődő virág nektárját találhatják a közelben. Így míg a denevérek virágról virágra járva táplálkoznak, beporozzák a növényfaj egyedeit. A kiterjedt, lapos felületek is speciális hangvisszaverő tulajdonságokkal rendelkeznek. Hasonlóan a síktükörhöz, amely ha zseblámpával szögben rávilágítanak, a fényt más irányba veri vissza, nagyobb lapos felületek esetében a hanghullámok sem feltétlenül érkeznek vissza a hangforráshoz. Minél merőlegesebben éri egy hanghullám a felületet, annál nagyobb része fog visszajutni a hangforráshoz.

Függőleges sima felületnek ütköző közönséges denevér.<br>Fotó: Forrásy Csaba, Zsebők Sándor
Függőleges sima felületnek ütköző közönséges denevér.
Fotó: Forrásy Csaba, Zsebők Sándor

A természetben egy ilyen nagy kiterjedésű, sima felszínt találunk: a vizét. Amennyiben a felszíne nyugodt, a levegőből érkező hang túlnyomó része nem nyelődik el benne, hanem a hangforrással ellentétes irányba verődik róla vissza. A nyílt vízfelszínek a denevérek életében kiemelt jelentőségűek. A fajok többsége a fecskékhez hasonlóan repülés közben, a felszínt óvatosan megközelítve iszik. A denevérek által kiadott echolokációs hangok nemcsak egyetlen irányban terjednek, hanem kúpszerűen szóródva. Ez azt jelenti, hogy a hangjuknak lesz olyan kis energiájú része, amely a vízfelszínt merőlegesen éri: ez alapján tudják a denevérek megállapítani a vízfelszíntől számított magasságukat, így kerülhetik el a vízbe pottyanást.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!