Miért tévelyeg a bőregér?

Pásztor Balázs írása a Mandiner hetilapban.

A több mint 1200 ismert denevérfaj többsége tájékozódásához és táplálkozásához nélkülözhetetlen az echolokáció. A denevérfajok többsége a számunkra nem hallható ultrahangtartományba eső, 20 kilohertzes frekvencia feletti hangjeleket használja e célra, ezek a jelek részletesebb felbontást szolgáltatnak a környezet mintázatáról, mint a mélyebb hangok – fejti ki Zsebők Sándor az Élet és Tudományban megjelent cikkében.

A görbült sima felületek képesek arra, hogy egy pontba összegyűjtsék és így felerősítsék a hangot. Ezáltal bizonyos denevérfajok életében is fontos szerepet játszanak. Ahogyan egyes növények a színes virágaikkal csalogatják magukhoz a rovarokat, egy kubai szőlőfaj levele úgy módosult, hogy a virág közelében lévő, konkáv alakú levelei több irányból közelítve is erős visszhangot produkáljanak a nektárevő denevérfajok számára, és így felhívják a figyelmüket arra, hogy egy kifejezetten nekik fejlődő virág nektárját találhatják a közelben. Így míg a denevérek virágról virágra járva táplálkoznak, beporozzák a növényfaj egyedeit. A kiterjedt, lapos felületek is speciális hangvisszaverő tulajdonságokkal rendelkeznek. Hasonlóan a síktükörhöz, amely ha zseblámpával szögben rávilágítanak, a fényt más irányba veri vissza, nagyobb lapos felületek esetében a hanghullámok sem feltétlenül érkeznek vissza a hangforráshoz. Minél merőlegesebben éri egy hanghullám a felületet, annál nagyobb része fog visszajutni a hangforráshoz.

A természetben egy ilyen nagy kiterjedésű, sima felszínt találunk: a vizét. Amennyiben a felszíne nyugodt, a levegőből érkező hang túlnyomó része nem nyelődik el benne, hanem a hangforrással ellentétes irányba verődik róla vissza. A nyílt vízfelszínek a denevérek életében kiemelt jelentőségűek. A fajok többsége a fecskékhez hasonlóan repülés közben, a felszínt óvatosan megközelítve iszik. A denevérek által kiadott echolokációs hangok nemcsak egyetlen irányban terjednek, hanem kúpszerűen szóródva. Ez azt jelenti, hogy a hangjuknak lesz olyan kis energiájú része, amely a vízfelszínt merőlegesen éri: ez alapján tudják a denevérek megállapítani a vízfelszíntől számított magasságukat, így kerülhetik el a vízbe pottyanást.