Kozmosz és káosz

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter 2019. augusztus 5-én a függetlenségi nyilatkozatot idézve kezdeményezte „az emberi jogok külpolitikában betöltött szerepének felülvizsgálatát”. Az Elidegeníthetetlen Emberi Jogok Bizottságát a következő természetjogi alapkérdéssel bocsátotta útjára: „Igaz-e, hogy a teremtő minden emberi lényt bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel?” Pompeo nem akadémiai babérokra tör, hanem szembesült azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben hol az egyetemes jogokon túlnyúló elvárásokat támasztott partnereivel szemben, hol szemet hunyt az egyetemes jogok megsértése felett. Pompeo célja „visszatéríteni az ENSZ-t és az USA-t a valóban egyetemes elidegeníthetetlen jogok talajára, szemben a politikusok és bürokraták által az embereket alcsoportra osztó kiötlött jogokkal”.

Az USA nemzetközi hitelessége sok okból magyar nemzeti érdekünk, ezért fontos számunkra a bizottság sikere. A természetjog kérdéséről élénk vita folyik világszerte (lásd: párizsi nyilatkozat).  A fogalom eredeti értelmezése itthon a konzervatívság mibenlétével kapcsolatban merül fel. A hazai vitázók általában a különbségeiket hangsúlyozzák, én az alábbiakban arra a természetjogi alapra emlékeztetek, amely közös a meggyőződésből konzervatívok és az (akár jobbos, akár balos) életmód-konzervatívok számára is. A politikai társulások célja a tartalmas emberi élet előmozdítása sajátos rendjük egységében. A rend egyensúlyi állapot, s az ebből adódó beváltságérzés az alapja annak, hogy az entitás tagjai magabízón örökítik át létüket a következő nemzedékekre, és mások követendőnek tartják az életmódjukat.

A társadalmi entitás része egy nagyobb dolognak, a természetnek vagy Isten világának, s ennek kereteitől nem tudja magát elszakítani, hiszen az ember nem képes anyagot teremteni. A világban három természetes egyensúlyi rendszer működik analóg módon. Az embernél az egyensúly az egészség, szemben a testi, lelki, szellemi káosszal (betegség, halál). A közösségnél az egyensúly a társas jókat biztosító rendezett, otthonos hely (oikeiosz toposz), szemben a káosszal (biztonság hiánya, békétlenség). A világegyetem maga a természetes rend, az ógörög kozmosz jelentése: világrend.

A természetes egyensúlyi összefüggést Szókratész így fogalmazza meg: „a közösség, a barátság, a rendezettség, a józan mérték és az igazságosság fűzik egybe az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért hívják a mindenséget is világrendnek, nem pedig világrendetlenségnek.” E felfogás konzervatívokat összefogó ereje a modern megközelítés fényében mutatkozik meg világosan. A modernek szerint az önmagának elégséges ember semmiféle nagyobb dologtól, közösségtől, Istentől vagy természettől nem függő individuum, aki bizonyos hasznosságok elérése érdekében alakítja alkalmi individuumközi egyezségeit.

Ezt fejezi ki a modernek önjellemző „kozmikus otthontalanság” fogalma: otthontalanság a világ egyetemes rendjében. E nyilvánvalóan kétségbeejtő állapotból magyarázható, hogy a természeti rend és az idő bármi áron való kizökkentésére törekszenek: „A föld fog sarkából kidőlni...  a múltat végképp eltörölni.” Minden politikai közösségnek, így nekünk, magyaroknak is van természetjoghű hitvallásunk. A nagyobb rendbe illeszkedő cselekvőképesség a közösségünk megőrzése érdekében: Cum Deo pro Patria et Libertate, vagyis Istennel a hazáért és a szabadságért!

Kívánjunk hát sok sikert Pompeo kezdeményezéséhez, s reménykedjünk, hogy egy szép napon hasonló hírt kapunk Berlinből vagy az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai képviselőjétől.