Kezdhetnénk magunkon a klímaváltoztatást!

Az időjárás olyan téma, amelyről bárkivel bármikor bárhol lehet beszélgetni. Kimeríthetetlen. És gyakran helyzetmentő is. Az időjárás a small talkok, azaz a mélyebb tartalom nélküli, laza beszélgetések ideális témája. Kínos, feszengő, szótlan perceket tud megmenteni ez a csevegés liftben, utcán vagy bármilyen társas eseményen. Nincsenek mélyebb kutatásaim, de feltételezem, az időről való társalgás legtöbbször a „már megint milyen borzasztó idő van-volt-lesz” témakörből indul. Nagy valószínűséggel ugyanígy történhetett évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt. Legalábbis erről tanúskodik például a kedvelt népdalunk is: „Télen nagyon hideg van, / Nyáron nagyon meleg van, / Soha sincs jó idő, / Mindig esik az eső!”

Persze elődeink tudták, hogy az időjárásra semmilyen szinten nincsenek ráhatással. Maximum könyöröghettek a feljebbvalóhoz, hogy olyan idő jöjjön, amely kedvez a terményeiknek. Létük az időjárástól függött. Egy-egy aszályos év komoly éhínséget tudott okozni. Hitték azt, hogy egy nagy Egésznek a részei, amelyből ha egyszer kicsit is kilépnek, akkor az egész körforgás felborul. S ennek elszenvedői aztán ők maguk lesznek. Az időjárást ma sem tudjuk irányítani. De már azt sem gondoljuk, hogy egy nagy Egésznek lennénk a részei. Éppen ebből adódik, hogy az emberiség ma tövig nyomja a gázt, és mohón égeti el a Föld erőforrásait. Az éghajlat változása vitathatatlan. A körforgás felborult, és nem értjük, hogy miért vagyunk az éghajlatváltozás elszenvedői. Az idei nyár is nagyon meleg volt. Ahogy a tavalyi és az azelőtti is.