Az Egyesült Államok vámháborúja semmiség ahhoz a kárhoz képest, amelyet az unió saját magának okoz. A túlszabályozással Európa önmagán ejtett sebeket, amiket nehéz lesz megyógyítani. Ráadásul az akarat sem látszik Brüsszelen, hogy a helyzeten változtatna.
Felejtse el az USA-t! Európa sikeresen vámokat vetett ki saját magára – ezzel a címmel írt maró kritikát az Európai Unió gazdasági helyzetéről a Financial Times című lapba február közepén Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Olaszország volt miniszterelnöke. Draghi részéről nem ez az első éles és megalapozott kritika az unió gazdasági versenyképességével kapcsolatban. Tavaly ősszel kendőzetlenül bemutatta, milyen szélsebesen száguld az öreg kontinens a szakadék felé, milyen szédítő iramban szakad le az unió mint gazdasági közösség a vetélytársakhoz, az Egyesült Államokhoz és Kínához képest.
Draghi most, hónapokkal később ismét megpróbálta felhívni a figyelmet a problémákra, hiszen az utóbbi időben nem sok érdemleges döntés született. Ugyan Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke próbált valamiféle tervet meghatározni, de az is több sebből vérzik. Az euróövezet gazdasága szinte semmit nem nőtt a negyedik negyedévben, mindössze 0,1 százalékos GDP-bővülést tudott felmutatni. A zónán kívüli országok teljesítménye csak minimálisan kozmetikázott a számon.
Arra Draghi is rámutatott, hogy amennyiben Donald Trump amerikai elnök beváltja ígéretét, és vámot vet ki az unióból érkező termékekre, a kilátások még komorabbak lesznek. Az EU gazdasága ugyanis elképesztő mértékben támaszkodik a kereskedelemre: a GDP előállításában 55 százaléknyi szerepe van, ez az arány Kínában 37, az USA-ban pedig alig 25 százalék.
Kubatov Gábor klubelnök szerint „nem nézegetheti a Kékestetőt, aki a Mont Blanc csúcsára tart”. A Ferencváros labdarúgócsapatának mindenesetre ezúttal a Kékestető megmászása is kihívást jelent, hiába élte meg ismét a kupatavaszt a nemzetközi porondon, itthon közben egymás után kapta a pofonokat. Mostanáig.
Az évezredek viharait sikerrel kiállták, az előző tizenöt év polgárháborúja viszont súlyosan megtépázta a szíriai keresztény közösségeket. Az Aszad-rezsim bukásával most rájuk is új korszak virradt – de van-e jövőjük Szíriában? Helyszíni riportunk.
Amerika kihátrálni látszik a transzatlanti szövetségből, amely a második világháború óta meghatározta Európa sorsát. Kontinensünk vezetői meglepődnek, felháborodnak és kapkodnak – egy bizonyos: új világrendben kell meghatározni Európa pozícióit.
Európa megromlása, eljelentéktelenedése nem volt szükségszerű, rossz döntések évtizedeken át tartó sorozata vezetett ide.
A CPAC idén kitett magáért: mindenki ott volt, aki csak számít az amerikai és a nemzetközi jobboldalon. A nyitószónok J. D. Vance alelnök volt, a zárszót maga Donald Trump mondta. A nemzetközi fellépők között Giorgia Meloni mellett Robert Fico és Mateusz Morawiecki is helyet kapott.
Most segíthetünk. Most van szükség a segítségre. Mindig most.
Amiről Kertész Imre beszél, az végső soron univerzális tapasztalat, a 20. század „tömegemberének” alapvető tapasztalata. És a 21. századiénak is, teszem hozzá, de még mennyire.
Szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a Műcsarnok szakemberei, amikor úgy döntöttek, számba veszik a magyar animáció 111 éves történetét. A végeredmény azonban nagyvonalú és pazar lett: a Vízió, gesztus, kísérlet tárlatra érdemes minimum egy egész délutánt rászánni.
