Harcba szálltak a magyar vidék egyik legnagyobb problémájával szemben
Pedig alapvetően nagyvárosi jelenség.
Felix van Groeningen és Charlotte Vandermeersch csodálatos tavalyi filmje, a Nyolc hegy (aki még nem látta, feltétlenül nézze meg) alapja egy hasonló című regény, amelyet egy bizonyos Paolo Cognetti írt, megjelent magyarul is. Cognetti nagyjából húsz éve van jelen az olasz irodalmi életben. Leginkább novellákat írt, a Nyolc hegy az első regénye, és mindjárt nemzetközi sikereket ért el vele, több nyelvre lefordították, és – mint fentebb említettem – meg is filmesítették, méghozzá nem akárhogy. Cognetti az olasz Alpokban él, legalábbis van ott egy háza, ahol írni szokott. A természet szerelmese. Azonban időről időre elfogja a „vándorkedv”, szűknek érzi a máskülönben fenséges alpesi vidéket, és nekivág a világnak. Olyan helyeket keres, ahol a természet nagyságát, eredeti pompáját még átélheti az ember. Dario Acocella filmrendező elkísérte az egyik ilyen csavargására, s erről szól a Sogni di Grande Nord című film, amely megtalálható a Netflix hazai kínálatában. A film címét nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy álmok a magas Északról. Cognetti nem egyedül vág neki az utazásnak, hanem egy képzőművész barátjával. Alaszkába szeretnének eljutni, s a film ennek a különös utazásnak a történetét meséli el. Különös utazás, vagy nem is ez a jó szó erre, inkább egyfajta zarándoklat ez. Mert a két utazót legalább annyira foglalkoztatják az északi tájak, mint a saját lelkük, és ez az egyszerre külső és belső utazás adja a film szépségét. Mert itt nem egyszerűen arról van szó, hogy két kalandvágyó, negyvenes férfi nekivág a világnak, inkább arról, hogy utazásuk során magukról szeretnének megtudni valamit. Valami lényegeset, valami olyasmit, amivel a hétköznapi élet nem tudja megajándékozni őket. Útközben itt-ott megállnak. Például a nagy amerikai novellista, Raymond Carver sírjánál Port Angelesben. Meglátogatnak egy mindentől távol élő, idős házaspárt, amely egy erdei rönkházban él. A legközelebbi üzlet és orvos ötórás autóútra esik onnan, mondja az idős férj, és ebben a mondatban benne van az észak-amerikai kontinens európai szemmel szinte felfoghatatlan tágassága. Meglátogatnak egy írónőt is, aki – ha lehet – még távolabb él mindentől, ráadásul egyedül, de szemmel láthatóan boldogan.