Rekonstruálták: ilyen volt Zsámbék temploma a fénykorában!

2022. november 30. 12:21
Alapos munkával tárják fel, dokumentálják és rekonstruálják elméletben Zsámbék értékes középkori romtemplomát – mindez egy későbbi fejlesztés vagy építkezés megalapozása is lehet. A digitális rekonstrukció megalkotójával beszélgettünk az izgalmas munkafolyamatokról!

Móré Levente írása

 

Magyarország egyik legszebb középkori műemléke, a zsámbéki premontrei romtemplom megújulhat a közeljövőben. Bár a tervpályázat kiírása még nem történt meg, így nem ismerhetjük, milyen jövőkép körvonalazódik a templomrom számára,

sok évtizedes munka eredményeként elkészült az eddig legteljesebb dokumentáció a műemlékről.

Ezzel kapcsolatban Szőke Balázs történész-művészettörténésszel, a templom digitális rekonstrukciójának készítőjével beszélgettünk a templom történetéről és ismerhettük meg, mekkora feladat visszafejteni egy ház építésének történetét és Zsámbékon milyen eredményekre vezettek kutatásaik.

A nyugati homlokzat a pálos korszakban

 

Honnan indult a zsámbéki templom története?

Zsámbék templomdombján már 1040 körül is falu állt, az itt élők pedig egy kis körtemplomot építtettek – e templom körül volt a település temetője. Feltehetően Könyves Kálmán király feleségének,

a normann-francia származású Roger szicíliai fejedelem lányának kíséretében jött Magyarországra Smaragd lovag,

aki a királytól 1200 körül kapta adományul Zsámbék és Perbál környékét. Utódai, a Smaragd nemzetség tagjai elbontották a körtemplomot, és először egy kisebb épülettel, majd annak helyén 1220 körül a jelenleg is látható későromán-koragótikus bazilikával emelték székhelyükké Zsámbékot. A Smaragd nemzetség két tagja, II. Smaragd ispán és testvére Egyed ispán alapította a premontrei prépostságot és építtette fel a monostorral együtt az épületegyüttest. Az elveszett, de oklevelekből összerakható alapítólevél szerint eleve a premontreieknek épült templom és kolostor mellett a francia eredetű premontreieket a Smaragd nemzetség további gazdag adományokkal is ellátta. 1258-ban kérték az utódok (III. Smaragd, Aynard és Gilét, mindhárman testvérek), hogy IV. Béla erősítse meg az apátságot az elődöktől kapott adományokban, amivel hosszú évszázadokra biztosították a terület sértetlenségét.

Mi lett a templom későbbi sorsa?

A 15. századra lassan elfogytak a premontreiek. Akik maradtak, elhanyagolták az épületeket, ráadásul 1453-ban az egész leégett. Egy 1475-ös oklevél tanúsága szerint az elhanyagoltság miatt vette el Mátyás a premontreiektől az apátságot és adta át – a pápa engedélyével – a pálosoknak, akik a kolostort későgótikus stílusban bővítették egy nyugati szárnnyal, valamint kisebb módosításokkal frissítették a templom épületét is.

Szinte csodával határos, de a török korban is megmaradt az épületegyüttes,

bár nem templomnak, erődítménynek használták azt.

Végül a templom sorsát a Magyarországon valaha mért egyik legnagyobb, 1763-as földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala, a romos épület köveit pedig a környék lakói a falvak újjáépítéséhez hordták szét.

Kerengő a pálosok idején

 

Mi a zsámbéki romtemplom legnagyobb értéke?

Legnagyobb erénye abban áll, hogy szinte teljes egészében a 13. századi képét mutatja, ami nagyon ritka hazánkban. Megmentése már a magyar műemlékvédelem hajnalán, az 1870-es években felmerült – a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága 1872-ben alakult, és már ők is foglalkoztak Zsámbékkal. Az 1885-ben létesült MOB – Műemlékek Országos Bizottsága – bízta meg Möller Istvánt a helyreállítással. Möller 1889-ben látott hozzá a romok konzerválásához, a korszellemnek megfelelően épület teljes, anyaghű és historizáló szellemű rekonstrukcióját tervezete, de ez akkor anyagiak hiányában nem valósult meg. Az állagmegóváshoz jobb híján téglát alkalmazott, jelezve ezzel, hogy az épületen hol találunk új építést.

Ez a kényszer tette Möller Istvánt és itt végzett munkáját az egész világon ismertté,

hiszen megoldásaival mintegy hetven évvel előzte meg a modern műemlékvédelem egyik sarokkövének tekinthető Velencei Charta célkitűzéseit.

Honnan indult az ön munkája?

Talán fontos azzal kezdeni, hogy Valter Ilona régész és kutatótársai – Hajdú Tamás antropológus, Kárpáti Zoltán régész, Zsiga-Csoltkó Emese régész, Fehér Krisztina építész, Bozóki Lajos művészettörténész és jómagam – munkájaként a jövő év elejére várható egy a templommal és a kolostorral foglalkozó monográfia megjelenése. Valter Ilona 1986 és 1991 között teljes régészeti kutatást végzett a templomdombon. Feltárta a 11. és a 18. század között itt használt temetőt, de ásatást végzett a premontrei templomban és a kolostor teljes területén is. E kötet kapcsán kezdtem el foglalkozni a témával, így az építészettörténeti részletek feltárásán is közösen dolgozhattam vele és más kutatókkal. Dr. Bozóki Lajos évtizedek óta a templom művészettörténeti kutatója, a szórványban lévő kőfaragványokat is gyűjti a településről. Az ő eredményei adták a legfontosabb alapot a rekonstrukcióhoz. Fontos volt továbbá Dr. Fehér Krisztina kutatása, aki a BME akkori doktoranduszaként készített egy olyan kőtár-katalógust, amelyben beszkennelte és 3D modelleken dokumentálta az összes elérhető kőfaragványt. A már előrehaladott munka integrálódott Riedel Miklós építésznek köszönhetően a „Zsámbék, Premontrei Templom és Kolostor rekonstrukciója és újjáépítése” projektbe, amelyet a Tripartitum Építész Műhely koordinált.

Rendszerint digitális rekonstrukciókat készítek épületekről, amely persze nem csupán adatvizualizáció, sokkal inkább digitális újjáépítés. Olyan „színes” rekonstrukciós rajzokon dolgoztam Zsámbékon is,

amelyek alapján el lehet képzelni, hogyan nézett ki valaha a templom.

A francia mintát mutató későromán templom Mátyás-kori átépítése volt számomra a legfontosabb kutatási terület. A pálosok alatt érte el legnagyobb kiterjedését az együttes: a templom körüli kolostort nagymértékben bővítették, a kerengőt későgótikus stílusban átépítették, amelynek nyomai ma is fellelhetők. Valószínűleg emeletes épület volt a kolostor, ezt alátámasztó eredményként sikerült megtalálnunk egy 15-16. századi hálóboltozatot is a kőtárban.

Gótikus boltozott terem a kolostor nyugati szárnyában

 

Hogyan zajlik egy elméleti rekonstrukció?

Ez egy olyan munka, ahol a meglévő kőfaragványok alapján fejtjük meg és szerkesztjük vissza az épületszerkezeteket. A nyugati kolostorszárny későgótikus hálóboltozatáról hosszabb elemzést is közzétettem a közelmúltban, de a módszertan nem változik: így kell eljárni minden építészeti részlet esetén.

Az első fázis mindig a kőtár megismerése, amelyet itt részben Fehér Krisztina kutatásaira támaszkodva végezhettem, de persze én is végigbogarásztam a kőtárat és manuálisan is felmértem az fellelt építő- és díszítőköveket. Ez egy párhuzamos folyamat volt, amelyben az én vizsgálataim egyszerre zajlottak Krisztina lézerszkenneres dokumentálásával. Nagyon sok esetben már ellenőrizni tudtam a kézi méréseimet a szkennelt állományokkal, ami nagy segítségnek bizonyult. Általánosan azt mondhatnám: a végső állapot rögzítése után minden kőfaragványról 3D modellt készítünk, amelyekből megpróbáljuk felépíteni az épületet – ezt a szakirodalom virtuális anastilosisnak nevezi. Ehhez szerencsére Zsámbékon használhattam egy néhány évvel ezelőtt készült, 2D formátumú fotogrammetriai felmérést is, amelyet Valter Ilona régésztől kaptam meg és amelyet Vajda József készített 1987-ben. A felmérések és elemzések összevetése után gyakorlatilag ugyanúgy meg kell tervezni az épületet, mintha egy építész tenné. Majdnem a fél templom áll, amelynek a másik oldalát kellett – a korábbi adatokat a feltárt alapfalak szerint módosítva – felépíteni.

E munka során a visszaszerkesztett belső tér élménye volt a legnagyobb meglepetés.

A 13. századi bazilika belső tere

 

Milyen elemekből tudta újraalkotni a templom képét?

A templom épülete a vizsgálatok alapján nagy biztonsággal rekonstruálható volt, kivéve talán az északi oldali gádorfal ablakosztását; mivel azonban itthon jellemzően nincs a bazilikális elrendezésű főhajó északi oldalán ablaksor, ezért készítettem olyan változatot is, ahol ez a falszakasz zárt. A talált kövek és korabeli minták alapján próbáltuk elkészíteni a nyugati kapu rekonstrukcióját is, de sajnos itt a szkennelt felmérések segítségével sem kaptunk tökéletes eredményt, bár közelítésnek megfelelő. Sokkal egyértelműbb volt – a számos maradvány miatt is – a nyugati oldal rózsaablaka; illetve bár nagyon csekély mennyiségű töredék maradt meg a későgótikus toronysisakból, olyan elemeket találtunk meg, amelyek alapján meglehetős biztonsággal rekonstruálható volt, az eredmény pedig nagyon közel esett Lux Géza majd’ száz évvel ezelőtti rajzához. A kolostor kerengőjéval nagy szerencsénk volt: az északi felén in situ megtalálhatók a boltvállak helyei, van boltvállinditás töredékünk, sőt, mérhető a kerengőablakok profilja és parapetmagassága is. Ennyi információból a kerengő tere már visszaszerkeszthető. Külön öröm, hogy egy bordás hálóboltozatból is találtunk elemeket, amely a kolostorépület refektóriumát (ebédlőjét) fedhette, és amely megerősíti, hogy a Mátyás- és Jagelló-kori magyarországi későgótika rendszerint nyugati (délnémet) minta szerint építette templomait.

A pálos kolostor a templomhoz viszonyítva is meglepően nagy tömegű, hatalmas épület volt,

amelyre a mi eredményeink mutattak rá. A templom pedig megőrizte a 13. századi formáját a pálosok alatt is, a későgótikus időszakban csak nagyon kevés átalakítást kapott: egy nyugati rózsaablak és egy torony későgótikus toronysisakja az, ami a templomhoz hozzákerült – valamint megemelték a tetőszerkezetet. A románkori épület tetőhajlásszöge jelentősen alacsonyabb volt, mint a most álló templomrom oromfala. A gótikus fedélszék a pálos építkezéssel egy időben lett magasabb.

Természetesen a mi munkánknak megvannak a határai: szinte biztosan tudjuk, hogy a nyugati és az északi szárny emeletes volt, sőt, valószínűleg a keleti is. Valter Ilonával van egy közvetett bizonyítékunk: a pálos korszakban készült egy pilléralapozás, amelynek pillére a mestergerendát támasztotta úgy alá, hogy az az emeleti rész cellasorának vázszerkezetét meg tudja támasztani. Ennek a megoldásnak jó analógiái vannak Ausztriában és Németországban, de Pannonhalmán is láthatunk hasonló részleteket. A kolostorépület tömegét, emeletes épületként való rekonstrukcióját innen indítottuk el, de sajnos ezt nem állt módunkban bizonyítani.

Hogyan használhatják majd az eredményeket?

Az elméleti rekonstrukció a konkrét javaslatok kidolgozásában lehet nagy segítség, akár visszaépítésről, akár egy új kiszolgálóépület elhelyezéséről legyen is szó; hiszen a modellről jól leolvasható, milyen tömeggel és alaprajzi elrendezéssel állt itt az egykori együttes. Volt egy pár évtizeddel korábbi tervpályázat a templom rekonstrukciójára, hasznosítására, de akkoriban az építészek nem voltak – nem lehettek – igazán tisztában a templom építéstörténetével, kiterjedésével. Az alapján

megeshetett volna, hogy történeti falak helyén építenek új elemeket.

Ezért is fontos a mi munkánk, hiszen így sokszor akár bizonyítékokkal is alátámasztott hátteret adhatunk az építészek kezébe.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés