Nemzeti restauráció

2022. szeptember 21. 14:56
A magyar jobboldal célja a múltunkkal való folytonosság helyreállítása, egészséges nemzeti öntudatunk táplálása, az ország modernizációja és szépítése – és mozgásterünk tágítása. Mindezt a nemzet testi-lelki restaurációjának is nevezhetnénk, ami konfliktusokkal jár.

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

A magyar jobboldal a rendszerváltozás utáni húsz évben öt kormányzati ciklusból kettőt vitt, be­ékelődve a kommunista és a posztkommunista időszakok közé, harapófogóban. Az Antall József-féle rendszerváltó kormányzás a miniszterelnök szerint is kamikazeakció volt, a kabinet lehetőségeit a kommunista mélyállam, a baloldali média és értelmiség is korlátozta, de főleg az első. Az alapok lerakása és a tűzoltó munka elvégzése után visszatért a posztkommunista baloldal Horn Gyula vezetésével, az SZDSZ-szel kiegészülve kétharmados többséggel.

Az 1998–2002-es első Orbán-kormány továbbvitte Antallék elkezdett munkáját. A ciklus fő szakpolitikai intézkedései lényegében az 1996-os Bokros-csomag megszorításainak antitézisei voltak: gyermekek után járó adókedvezmény, alanyi jogon járó gyes, visszavezetett gyed, családi pótlék, ahhoz kapcsolt iskoláztatási támogatás. Eltörölték a tandíjat, bevezették a diákhitel lehetőségét. Megemelték a minimálbért, otthonteremtési támogatást vezettek be, szigorították a Büntető törvénykönyvet, és az 1998. júliusi, Aranykéz utcai robbantásban kulminálódó alvilági háború miatt maffiatörvényt is hoztak. Konfliktusokat vállalt a kormány a románokkal, a szlovákokkal és az EU-val is. A Széchenyi-terv már akkor egy harmadik utas „magyar gazdasági modellt” testesített meg, amely nem neoliberális, de kapitalista, egyben szociális, de nem segélyelvű. Szimbolikus aktus volt a Szent Koronának a Magyar Nemzeti Múzeumból az Országházba való ünnepélyes áthelyezése, ami a modern köztársaságnak a Magyar Királysággal való történelmi folytonosságát hangsúlyozza.

A jobboldal »leváltotta« a rendszerváltó értelmiséget is”

A baloldal a felsorolt intézkedések egyikét sem szavazta meg. Ennek a két jobboldali ciklusnak találó jellemzése: „kormányon voltunk, de nem uralmon”.

A jobboldal négy átdolgozott, sikeres év után győzelemre számított. 2002-ben az április 7-ei első forduló után a Fidesz–MDF 1 százalékos hátránnyal vágott neki a két héttel későbbi második fordulónak: az MSZP 42 százalékot kapott, a Fidesz–MDF 41-et. Mindezt úgy, hogy az utóbbira szavazó 2,3 millió ember 200 ezerrel több volt, mint 1998-ban, amikor az első forduló után nem 1, hanem 3 százalékos volt a Fidesz vezette erők hátránya.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés