A fafűtéshez elengedhetetlen kémények ugyan megvannak abban abban az észak-pesti agglomerációs település iskolájában, amelynek igazgatóját sikerült elérnünk, ám náluk az a probléma, hogy évtizedek óta nem használták ezeket. Nem is volt rá szükség, hiszen korszerű kondenzációs kazánjaik vannak. Az épület óriási, emiatt a gázfogyasztás is rendkívüli.
A fűtésrendszert nem lehet egy tollvonással átalakítani.
„Házon belül gondolkodunk arról, milyen energiamegtakarítási intézkedési tervet tudnánk megvalósítani” – szögezi le az intézmény első embere. Egyelőre hatásvizsgálatokat skiccelnek arról, mennyit lehet, és hány éven belül spórolni, ha például az összes fényforrást ledes izzóra cserélik. De ehhez a számításhoz is komoly energetikai tudásra, szakértelemre volna szükség. Azt már most látják, hogy eddig sem pazaroltak, így ezekből a kisberuházásokból nem fognak tudni óriási megtakarításokat realizálni. Sőt, a kisberuházások is forrásokat igényelnek. „Az iskola nagy, az infrastruktúrája nem homogén, a műszaki megoldások is különbözők. Az épület egyik részét nagyon fel kell fűteni ahhoz, hogy a másik részébe is eljusson a meleg” – mondja.
Hozzáteszi, a 18 fokot kevésnek érzik; a pedagógusok és a gyerekek is fáznának. „Persze, kérhetünk a székekre párnát a szülőktől, valamint buzdíthatjuk a diákokat és kollégákat réteges öltözködésre. Azonban mindenkinek joga van biztonságos munkakörülményekhez, a megfelelő hőmérséklethez” – hangsúlyozza az iskola igazgatója.
Hozzáteszi, „sok mindent vettek fontolóra”, a szombati tanítás lehetőségét is megvizsgálták. Ám ez a felvetés nemcsak a diákok, de a pedagógusok számára is mérhetetlen túlterhelést jelentene: „hatnapos munkahét heti huszonöt-harminc megtartott tanórával elképzelhetetlen a pedagógusoknak, de a 40 órás munkahét a diákoknak is lehetetlennek látszik. Gondoljunk arra, hogy ezekre az órákra tanár és diák is mennyit készül. Az nem vigasztaló, hogy heteken keresztül nem jutunk levegőhöz, de utána majd jó mélyeket lélegzünk a meghosszabbított téli szünetben.