Mi marad a magyar-lengyel barátságból?

2022. június 14. 12:01
„Az elmúlt 100 nap nem fog a magyar-lengyel kapcsolatok történetében nyomtalanul elmúlni.” Lengyel vezető politikusok beszélgettek Orbán Balázzsal és Németh Zsolttal Budapesten: a kulcsszó a megértés volt, de ellentét is akadt bőven.

A lengyel parlament, a Szejm alelnöke, Ryszard Terlecki, Marek Kuchciński külügyi bizottsági elnök, és Bogusław Sonik lengyel EP-képviselő beszélgettek Orbán Balázzsal, a magyar miniszterelnök politikai igazgatójával és Németh Zsolt külügyi bizottsági elnökkel a Roger Scrutonról elnevezett közösségi térben a Veres Pálné utcában.

Az eszmecsere amelyet Maciej Szymanowski, a varsói Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója moderált, szép szavakban és finom kritikákban ugyancsak bővelkedett.

A résztvevők megemlékeztek a névadó Roger Scrutonról is,

akinek özvegye, mint azt Orbán Balázs elmondta, vele személyesen közölte, hogy a filozófus szíve Közép-Európában dobogott, s valóban: értette az itteni néplélek, történelem, kultúra, szellem sajátosságait.

„A jó értelemben vett nacionalizmuson múlik itt a túlélés, azoknak sikerül, akik a nemzeti érdeket tartja elsődlegesnek – vélekedett Orbán –; nem fogunk mindenben egyetérteni, de ha van tisztelet és egymás megértése, nincs veszve semmi, a lengyel-magyar barátság pedig kiemelten fontos.”

Németh Zsolt

 

Németh Zsolt Scruton Közép-Európában végzett földalatti társadalomépítő munkáját dicsérte a rendszerváltás előtt, megemlítve, hogy a lengyeleknek a nyolcvanas évekre sűrűsödött sokminden, ami nekünk például 1956-ot jelenti. Hozzátette:

„az elmúlt 100 nap nem fog a magyar-lengyel kapcsolatok történetében nyomtalanul elmúlni”,

ez a nehéz időszak pedig a magyar-lengyel barátság próbája, de „talán már elértük a mélypontot és kezdünk kijönni onnan”. Megemlítette Novák Katalin köztársasági elnök első útját, amely szimbolikus módon Varsóba vezetett, háláját fejezte ki a Szejm vezetőinek e látogatás viszonzásáért, ami „elősegíti, hogy jobban megértsük egymást” – ez egyébként az est visszatérő gondolata volt mindkét fél részéről.

A magyar külügyi bizottság elnöke azt mondta: meglepőnek tűnhet, de a magyar és lengyel cél Ukrajna kapcsán azonos: az ország előtt nyissák ki az EU kapuit, és adják meg neki a tagjelölti státust, mert a vér, a sok tízezer áldozat feljogosítja Ukrajnát erre. A konzervatív Európa, a nemzetek Európája a szuverén nemzeteké, és nem fogadja el az érdekszféra-elméleteket, a Brezsnyev-doktrínát vagy a Szovjetunió helyreállítását, elutasítja a jaltai „rendezést” és támogatja a helsinki folyamatot, a lengyelekkel pedig nincs másik alternatíva, mint a szoros, baráti szövetség. Az eszközökben, illetve a megfizetni érdemes árban vannak viták – tette hozzá – amiben Budapest óvatos, mondván,

ne ártsunk többet magunknak, mint az oroszoknak.

Oroszország gyengítése

Marek Kuchciński, a Szejm külügyi bizottságának elnöke a vita és az eszmecsere lehetősége miatt méltatta a Scrutont, és közös célnak nevezte, hogy megerősítsük a lengyel-magyar ezeréves együttműködést és ezzel erősítsük Közép-Európát. „Ezzel minden józan ésszel gondolkodó politikus azonosulni tud” – fogalmazott.

Marek Kuchciński

Szymanowski megemlítette a médiában a lengyeleket és a magyarokat szembefordítani igyekvő információs háborút, manipulációt, mire Terlecki elmondta, hogy mind a teljes intenzitású orosz támadás, mind az ukránok sikeres ellenállása meglepte őket. A Szejm alelnöke hozzátette, erős volt a félelem egy globális konfliktustól, és hogy szabad-e fegyvereket, tankokat küldeni. „Drámai kérések és követelések” hangzottak el Kijevből, azzal az indokkal, hogy az oroszok nem állnak meg, menni fognak tovább Lengyelországért, ezért végül úgy döntöttek, határozottan segítik Ukrajnát,

ami „tökéletes alkalom arra, hogy maximálisan gyöngítsük Oroszországot”.

Terlecki hozzátette, arra, hogy az oroszok most azt teszik, amit tesznek, akkor nyertek felbátorítást, amikor a Krím és a Donbasz ügyében Európa nem lépett fel határozottan.

Ugyanakkor megértően nyilatkozott a magyar-ukrán diplomáciai csörte kapcsán: „Láttuk, hogy a magyarok máshogy képzelik ezt. Értettük a választási konfliktust és az ukrán-magyar feszültség okait is (…) nekünk négy, önöknek 70 iskoláját zárták be, törekedtünk ezt megérteni”, ugyanakkor a történelmi tapasztalatok miatt nem szabad „nüanszokban” gondolkodni,

„nem a háború veszélyezteti a békét, hanem Oroszország”

– szögezte le a lengyel alelnök. Megemlítette: komoly ellenzéki propagandatámadást él át a Jog és Igazságosság (PiS), miszerint ők Putyin szövetségesei, „mert nem szakítottuk meg a kapcsolatot magyar barátainkkal. Holnap Varsóban azt írják majd a lapok, hogy tulajdonképpen Putyinnal egyeztettünk, csak magyar közvetítéssel”. A közönség némi derültségére hozzátette, „innen nézve az önök ellenzéke sokkal kulturáltabb, mint a mienk”. Megemlítette, hogy Lengyelországban „sajnos ez a normális”, s a magyar-lengyel barátság túl fogja élni ezt a próbát, de biztosan fel lesz használva a PiS ellen.

A magyar érdek

Az ellenzéki Polgári Platform EP-képviselője, Bogusław Sonik uniópárti hozzászólásában kifejtette: nemzedékek álmát érték el országaink azzal, hogy ha nyomást érzünk Brüsszel vagy a NATO részéről, hiszen elmondhatjuk, mert mi is a részei vagyunk a közösségnek. Ugyanakkor szerinte a romló kapcsolatok nem az ellenzéki dezinformáció miatt romlanak, hanem mert „nem magyarázták el a magyarok világosan a saját álláspontjukat”, az pedig kevés, hogy „első a magyar érdek” a lengyel vagy az európai közvélemény megnyeréséhez, márpedig a budapesti nyilatkozatok az ukránokkal szembeni empátia hiányaként élték meg, ahogy a „kötözködő” észrevételeket az ukrán elnökkel szemben is.

Szymanowski mindenesetre a magyar érdek megértéséhez a közönség figyelmébe ajánlotta Orbán Balázs A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című könyvét, a szerző maga pedig kifejtette, a nemzeti érdekkel való tisztában levés folyamatos intellektuális munka, ami egyszerűbb, ha közvetlenül látható elnyomóval szemben kell kivívni a szuverenitást, mint hazánknak és Lengyelországnak a nácikkal, szovjetekkel szemben – mint amikor a szuverenitás megtartása a cél (nem ilyen egyszerűen kontúrozható kihívásokkal szemben). Tragédiának nevezte, hogy a háborúval megszűnt a békés eurázsiai együttélés:

„Van egy agresszor, amit Oroszországnak, és egy áldozat, amit Ukrajnának hívnak”,

de „szerencsére az agresszor nem tudott sikeres lenni”. Közép-Európa együttműködése viszont létkérdés, különben a nagy geopolitikai viharok elpusztítják. A magyar-lengyel barátságnak tehát az érzelmi alapon túl stratégiai érdek-alapja is van. A magyar stratégiai gondolkodás azt diktálja: el kell ítélni a háborút, segítséget kell nyújtani az ukrajnai menekülteknek, és európai egység kell.

Orbán Balázs

 

Németh Zsolt válaszában arra emlékeztetett, hazánk minden szankciót megszavazott, és komoly fegyvertény, hogy ezek létrejöhettek, de határt kell húzni, és itt ez az energetika: az olajembargó, s jön majd a gáz kérdése, miközben „az oroszok nyilván lassan, de el tudják adni másnak”. A magyar bizottsági elnök hozzátette, ilyen komoly nemzetközi blokáddal talán csak Iránt sújtották. Emellett fontosnak nevezte egymás álláspontjának közvetlen megismerését, mert „propagandaháború” keretein belül a magyar és a lengyel sajtóban is megjelent lengyel- és magyarellenes álláspont, vagyis

„nem dőlhetünk hátra, hogy van egy ezeréves barátság, ami meg fog minket védeni”,

ahogy azt is túlzás azt mondani, minden elveszett.

Mindenesetre a lengyel kormánynak most nem lesz könnyű dolga, de egymás álláspontjának megismerése kulcsfontosságú, ezért is hálás Marek Kuchcińskinek a leveleiért, ami a Mandineren jelent meg. Németh elismételte, hogy a cél az erős, EU-konform Ukrajna, valamint a Szovjetunió újjáépítésének megakadályozása – de a magyar eszközrendszer eltér a lengyeltől. Nem érzi, hogy minősítenie kellene azt, ellenkezőleg: meg kell próbálnia megérteni. Németh Zsolt hozzátette, a nyugati világnak erőt és egységet kell mutatnia, mert „Oroszország megkerülhetetlenül itt marad”, azt viszont el kell tudni érni, hogy ne jelenthessen fenyegetést többé.

Szabadok a szabadokkal

Kuchciński kulcsfontosságúnak nevezte a maihoz hasonló találkozókat, ahol el lehet kerülni azt, hogy fals információkra és kiragadott mondatokra reagáljanak a felek, amire felépített valóságképpel olyan helyzetben találták magukat, hogy egyszerűen muszáj volt megszervezni ezt a találkozót. Kiemelte, erős lengyel-magyar együttműködésre van szükség, ami Közép-Európát is építi, „de csak azon az alapon, ahogy a szabadok a szabadokkal, egyenlő az egyenlőkkel” – visszautalva a lengyel nemesi köztársaságra és a magyar rendi országgyűlések időszakát hozzáfűzte,

„amikor így léteztek államaink, olyan erősek voltak, hogy sem keletről, sem nyugatról nem támadhattak meg minket büntetlenül”.

A lengyel külügyi bizottsági elnök hangsúlyozta, hogy az EU vonatkozásában is látnunk kell, mi a magyar és a lengyel politika: szuverén nemzetállamok együttműködése, noha „azok, akik ma az EU-t vezetik, azt akarják, hogy a mi útjaink elváljanak”, mert így könnyebben megvalósíthatják a föderális szuperállam vízióját.

Terlecki hozzátette, maguk sem hitték, hogy az EU megváltoztatja elutasító álláspontját Ukrajnával szemben, ami egyszersmind Moldovával és Grúziával szemben is változhat. A legfontosabb, hogy Kelet- és Közép-Európa megegyezzen, miközben az EU éppen az energetikai zöldítéssel vagy Magyarország és Lengyelország kizárásán fantáziálva akar „öngyilkos lenni”.

Szymanowski Felczak szavaival zárta az eseményt: a közép-európaiak vagy megtanulnak együttműködni, vagy megint utasai lesznek egy vonatnak úgy, hogy arra se lesz befolyásuk, hol legyenek annak megállói.

 

Portréfotók: Ficsor Márton, Mátrai Dávid, Földházi Árpád

Összesen 132 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A lengyelek beszorított helyzetben vannak. Tartanak az oroszoktól és a németektől egyaránt, ezért fogadnak el minden amerikai támogatást és cserébe kérést. Csakhogy az Usa egyre rosszabb, egyre önzőbb, egyre inkább megbízhatatlan szövetségesnek tűnik.

Sok lengyel él az USA-ban, van némi befolyásuk arra, hogyan alakuljon a lengyel-USA viszony.

Mit tanultak a lengyelek a történelemből, ha az nem volt nekik tanulság, hogy hiába harcoltak Hitler ellen, oda adták őket Sztálinnak. Nekünk tanulság a nyugattal kapcsolatban Trianon, tanulság, hogy 1956-ban semmit nem tettek értünk. Most sem tűrik, hogy önálló gondolataink vannak. Ezért vannak fenntartásaink, amelyek a szovjet birodalmi emlékeken alapulnak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés