Áttörés a hunok, avarok és ősmagyarok kutatásában

2022. június 19. 9:31
Az avarok és a hunok, valamint a honfoglaló magyarok és a hunok között is kapcsolódási pontokat találtak a legújabb archeogenetikai kutatásokkal.

Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban

 

2011-ben újraindultak a Raskó István által 2000-ben elkezdett archeogenetikai kutatások a Szegedi Tudományegyetem genetikai tanszékén. A projekt vezetésének feladatát Török Tibor, a genetikai tanszék docense, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa kapta meg, a ma a kutatóközpontot vezető Neparáczki Endre PhD-hallgatóként vett részt a munkában.

2019-től az MKI és az SZTE közötti szerződés értelmében a két intézmény közös archeogenetikai laborjaként folytatták a működést. Neparáczki Endre elnyerte A magyarság eredetének kutatása a Kárpát-medence történeti és recens népességeinek genetikai vizsgálatával című tématerületi kiválósági program pályázatát, ami lehetővé tette a legmagasabb szintű molekuláris és bioinformatikai módszerek bevezetését, azaz a teljes archaikus genomok szekvenálását és analízisét.

Ekkor kezdték el a Kárpát-medence népvándorlás kori leleteinek archeogenomikai vizsgálatát óriási mintaszámmal,

és ennek eredménye a Current Biology lapban frissen megjelent közlemény.

Török Tibor megkeresésünkre hangsúlyozza, hogy a tekintélyes szaklapban május végén megjelent kutatási eredmények tudományos áttörésnek tekinthetők. „Eredményeink több olyan kérdést is megválaszoltak, melyek régóta vita tárgyát képezik a történettudományban és a régészetben” – emeli ki. Mint mondja, a történészek a mai napig megosztottak abban a kérdésben, hogy az európai és ázsiai hunok között létezett-e közvetlen kapocs, s az avarok származása és lehetséges zsuanzsuan kapcsolata ugyanilyen eldöntetlen kérdés.

A kényesebb témákra térve hangsúlyozza: „Vannak olyan kérdések, melyekben egy szakmai kisebbség és a közvélemény jelentős része elutasítja a történészek jelenlegi konszenzusát. Ilyen például az európai hunok és az avarok közötti lehetséges átfedés vagy a honfoglaló magyarok lehetséges hun kapcsolatai.” Hozzáteszi, hogy az új eredmények nagy előrelépést jelentenek e kérdések eldöntésében, ám nem adnak választ a magyar őstörténet összes kérdésére.

Igazolták az európai hunok és az ázsiai hunok közötti folytonosságot, illetve az avar vezetőréteg legalább egy részének mongóliai származását és ázsiai hun örökségét is. A kutatók szerint továbbá az avar kori bevándorlók jelentős része nem az avar vezetőrétegre, hanem az azt megelőző hun korszak népességére vezethető vissza.

Az új kutatás alapján

az Árpáddal érkező honfoglaló magyarok egy jelentős része valóban a nyelvészek által rekonstruált protougor közösség leszármazottja volt.

További megállapítások: az említett protougor nép legalább a bronzkor végétől az ázsiai szkíták közé tartozott; a honfoglalók ősei a korai szarmatákkal és a korai hunokkal is keveredtek; az Árpáddal érkező honfoglaló magyarok egy további része pedig nem protougor-leszármazott volt, hanem ugyanannak a hun kori népességnek a leszármazottja, mint az avar kori bevándorlók.

Fontos volt az eredményekhez az archaikus genomok – az egykor élt emberek teljes örökítő­anyag­-készlete – kutatásaiban bekövetkező áttörés. A tudományos munkát segítette az a tény is, hogy a bevándorlók többsége keletről jött, jelentős ázsiai génkészlettel, amely nagymértékben különbözik a helyi, európai génállománytól, így aránylag könnyen elkülöníthető.

A genetikus úgy látja, az összes vándorlási hullámra jellemző volt, hogy

egy kezdeti mag vagy elit csoport integrálta az útjába eső népeket,

és részben keveredett velük. A Mongólia területéről induló hunok így integrálhatták a szarmatákat, az előmagyarokat és az útjukba eső germán – például gót, gepida – népeket.

A Mongóliából csaknem kétszáz évvel a hunok után kivándorló avarok értelemszerűen már a hun maradványokat is itt találták és integrálták. Török Tibor szerint a honfoglalók elődeinek őshazája valahol az Urál és Altaj közötti erdős sztyeppe területén lehetett, de a honfoglalást megelőzően valószínűleg már az Urál európai oldalán, „Magna Hungariában” tartózkodtak.

„Korábban már átestek ugyan az általunk kimutatott korai hun keveredésen, itt ismét hun utódnépekkel, az onogur-bolgárokkal kerültek kapcsolatba. Innen kerülhetett ki a honfoglaló elit azon jelentős rétege, melyben nem találtunk protougor genetikai nyomokat, csak a hunok és az avarok nyomait. Emellett fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az összes korszakból a vizsgált minták többségének helyi, európai genomja volt, vagyis az őslakosok minden korszakban többségben voltak a bevándorlókhoz képest” – részletezi a projekt vezetője.

Az avarok és a hunok tehát kétféleképpen is kapcsolódtak: egyrészt mindkét bevándorló csoport elit rétege Mongóliából, korai hsziungnu, azaz ázsiai hun felmenőktől származott, másrészt

az avar bevándorlók jelentős részét a Hun Birodalom maradványai alkották.

A magyarok szintén két­féleképpen kapcsolódtak a hunokhoz. „Egyrészt a honfoglalók elődei még az őshazában keveredtek a korai hunokkal 217 és 315 között, akikben ekkor még dominálhatott a hsziungnu örökség, ezért is lehetett egyértelműen kimutatni. Másrészt később jelentős arányban integráltak hunleszármazottakat, akik jellemző módon az elithez tartoztak, ami az erős kulturális integráció jele” – fejti ki a szegedi egyetem docense.

„Tudjuk, hogy a népi emlékezet akár több ezer éves eseményeket is képes megőrizni, a honfoglalás első írott forrásai ehhez képest csak néhány száz évvel korábbi eseményekről számolnak be” – fogalmaz Török Tibor. Mint mondja, múltunkról az íratlan mondai, zenei, kulturális hagyaték is egyértelműen nyilatkozik. Hozzáteszi: a modern genetikai kutatások szinte minden esetben igazolták a nyelvi kapcsolatok mögött a genetikai kapcsolatot, és ez most a magyar nyelvre is igazolódott.

„Természetesen a genetikai és a kulturális kapcsolatok független utakat is bejárhatnak, de a genetikai eredmények igen erős adatoknak tekinthetők, melyeket a társadalomtudományok nem hagyhatnak figyelmen kívül, különösen akkor, ha hiányosak vagy ellentmondók az egyéb adatok” – szögezi le. A projekt vezetője úgy gondolja, hogy

a magyar őstörténetben számos olyan pont van, ahol el kell kezdeni az újraértékelést.

Fotó: Neparáczki Endre, Magyarságkutató Intézet 

Nyitóképen: Feltárt és visszatemetett temetőrészlet Mongólia füves pusztáján, ahol egykor az ázsiai hunok birodalma létezett, és ahol lakói most nyugszanak. Fotó: Neparáczki Endre, Magyarságkutató Intézet 

Összesen 446 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Bizonyos honfitársainknak kevés köze van. Ez a meg nem torolt holokausztok története: tatárjárás - a nemzet fele veszett el, törökdúlás - a nemzet kétharmada veszett oda.
A szovjet-oroszok elleni védekezés számai még nőhetnek.

Írásodról az jutott az eszembe, hogy én még olyan nézetet is hallottam, hogy a magyar nyelv annyira ősi, hogy Ádám és Éva is magyarul beszéltek a paradicsomban...

Bennem 50% a közép-ázsiai magyar marker, 40% Suttgart környéki német (azaz sváb), 6% svéd, 4% norvég.
Anyai ágon szinte 100% a magyar markerek aránya, viszont érdekes módon csak a közép-ázsiai eredetű markereké. Az apai ág meg szinte tiszta germán.
A feleségem 1/3 szerb-bosnyák, 1/3 ősi kárpát-medencei magyar markerek, 1/3 cseh-lengyel.
Ennek két fontos tanulsága van:
1. Nem is állunk annyira távol az ezer évvel ezelőtt itt éltektől.
2. A "svábjaink" tényleg svábok.

Ahogy látom, bennünket magyarokat az érdekel legjobban, hogy a hunoktól származunk-e vagy sem.

Mindenesetre, ami fent olvasható, az elég kaotikus. A régészet és az írásos források népvándorlásokra vonatkozó eredményeivel összevetve bizonyára tisztul a kép, de számomra az összes újdonságot agyonvágja egy mondat, amely szerint "az összes korszakból a vizsgált minták többségének helyi, európai genomja volt, vagyis az őslakosok minden korszakban többségben voltak a bevándorlókhoz képest". Vagyis alapvetően mégsem a hunoktól, szarmatáktól vagy "protougoroktól" származunk, hanem európai "őslakosoktól". És azok vajon kik voltak?

Mivel jó eséllyel a nyelvünk alapszerkezetét ez a többség hordozta, a 'népvándorlók', a maguk erősen valószínűsíthetően 'török' típusú nyelveikkel csak hozzátettek a szókészlethez, ők lehetnek az elsőszámú őseink. Talán érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy ezek az őslakók kikkel álltak genetikai rokonságban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés