Az ellenzék szakértői szerint a nők a legnagyobb vesztesei a Fidesz kormányzásának. Ezt az állítást a számok nem igazolják többek között a nők anyagi helyzetének alakulása terén sem. 2017-től a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők nők aránya jóval kisebb, mint az unió átlaga, 2019-ben a 7. legalacsonyabb a tagállamok között. A 2020-ban kezdődő járvány is csupán nagyon csekély mértékű romlást eredményezett nálunk. A járvány alatt a nemek közti bérkülönbség mind az OECD, mint az Eurostat számítása szerint nagyobb mértékben javult hazánkban, mint az OECD országok vagy az uniós tagállamok átlagában.
A cikk szerzője Szalai Piroska munkapiaci szakértő.
A Mandiner Makronóm rovatában a „Beszéljenek a számok!” cikksorozatban minden héten megvizsgálunk egy-egy olyan állítást, amivel lépten-nyomon találkozhatunk ugyan, de a tények mást mutatnak. A 4. részben a nők anyagi helyzetével foglalkozunk. (Az 1. részben bemutattuk, hogy Magyarország kitört a szegény országok közül, a 2. részben azt, hogy Gyurcsányék után hét év alatt jött helyre a munkapiac, most ehhez pár hónap is elég volt a 3. részben pedig azt, hogy a világon az egyik leggyorsabb munkaerőpiaci visszapattanást mutatta a magyar gazdaság a nők esetében is.)
Az utóbbi évtizedben a nők anyagi helyzetének vizsgálatára szinte mindenki a nemek közti bérkülönbséget szokta használni. A nemzetközi szervezetek több módon is számolnak ilyen mutatót. Az Eurostat esetében hazánk az átlagnál kicsit magasabb értékeket mutat, az OECD számításai szerint pedig mind az OECD országok átlagánál, mind az Európai Unió 27 tagállamának átlagánál jobbak vagyunk.
Megállapítható, hogy a különféle mutatók jelentősen eltérnek, véleményem szerint egyik sem alkalmas arra, hogy a nők anyagi helyzetét megítéljük belőle. Sokkal többet tudhatunk meg, ha
a 2019-es (az Eurostat által közölt legutolsó) referenciaévre vonatkozó adatok szerint a 7. legalacsonyabb értékünk jóval a tagállamok átlaga alatti. Nézzük részletesen!
A mutató a háztartásokban élő összes nőre kiterjed, nemcsak a foglalkoztatottakra, és ahogy a sorozatunk első részében bemutattuk, számos tényezőt figyelembe véve készül, nem csak a béreket vizsgálja. A mutatót nemcsak a bérek növekedése javítja, hanem egy jelentős adókedvezmény vagy a háztartás bármilyen egyéb, nem rendszeres bevétele is.
Például 2020 júniusában az egészségügyi dolgozók (ebben az ágazatban dolgozik arányaiban a legtöbb nő) éves egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítése e mutatót javította, míg az Eurostat a bérkülönbségek számításakor nem vette azt figyelembe.
A férfiak 17,7 százaléka, a nőknek pedig 17,8 százaléka volt érintett, tehát a nemek közti eltérés – azaz a nők hátránya – 0,1 százalékpont, ami az unió második legalacsonyabbja.
A bérkülönbségek vizsgálatakor soha nem az azonos munkakörben, azonos szolgálati idővel rendelkező nők és férfiak keresetét hasonlítják össze. A nők anyagi helyzetének megítélésére azért sem alkalmasak ezek a mutatók, mert értelemszerűen csak a foglalkoztatott nőkre vonatkozhatnak, csak a munkavállaló bruttó keresetét vizsgálják, sem a család, a háztartás többi tagjára, sem az esetleges adó vagy egyéb kedvezményekre nem terjed ki a vizsgálat. Továbbá nem az összes munkavállalót vizsgálják, mert a mikrovállalkozások, illetve bizonyos egyéb ágazatok dolgozóit nem veszik figyelembe.
Az Eurostat a legalább 10 fős szervezetekben dolgozók órabéreit vizsgálja, tehát a mérésnek nem része az év folyamán bármikor megkapott jutalom, bónusz, 13. havi fizetés, vagy egyéb más nem rendszeres elem, sőt a mezőgazdasági és a közigazgatási dolgozókat nem is vonja be a vizsgált körbe. Kiszámolják az összes nő és az összes férfi órabéreinek átlagát, majd a két nem átlagának különbségét a férfiak átlagával osztják. Ez az arányszám az Eurostat által használt un. Gender Pay Gap – nemek közti bérkülönbség mutatója. E szerint a mérés szerint a magyar adatok az uniós átlagnál kicsit magasabbak, de messze nem érik el Ausztria, Németország vagy a balti államok értékeit.
2020-ban a járvány első évében csökkent a bérkülönbség az unió szinte minden államában, így hazánkban is. A magyar csökkenés az unió átlagánál nagyobb volt.
Az OECD csak a teljes munkaidős munkavállalókat vizsgálja, és a teljes keresetre kiterjed. Nem az átlagot, hanem a férfiak és a nők mediánkereseteit hasonlítja össze. E számítás szerinti mutatónk csaknem a fele az Eurostat szerint számított értéknek hazánkban. Jóval kedvezőbb a magyar érték az OECD országok és az Európai Unió tagállamainak összesített mutatójánál.
2020-ban a járvány első évében e számítás szerint is csökkent a bérkülönbség a nemek között. A magyar csökkenés az OECD és az Európai Unió tagállamainak átlagánál is nagyobb volt.
A KSH havonta és éves szinten is kiadja a minimum 5 főt foglalkoztató szervezeteknél teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó keresetét nemek szerinti bontásban. Az összes ágazatot figyelembe veszi a számításnál. A nők és a férfiak esetében a bruttó havi átlagkeresetek eltérése a férfiak átlagának 15,9 százaléka volt 2020-ban.
E három mutató jelentősen eltér, ezért is nem tartom a legalkalmasabbnak a nők anyagi helyzetének megítélésére a bérkülönbségek vizsgálatát. Ennek ellenére a nőnap időszakában mindenki e mutatókra hivatkozva ítéli meg a magyar nők helyzetét.
Ismert, a miniszterelnök a napokban úgy fogalmazott: „mi leszünk a kiadók, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni”.
A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Az író, újságíró szerint Magyar Péter szavaira az egész újságíró szakmának oldaltól függetlenül, közösen kellene azt mondania, hogy elég volt. Eddig azonban úgy tűnik, a kormánypártivá lett hírportáloknál nem osztják ezt a véleményt.
A Magyarországnak járó uniós források „minél hatékonyabb és eredményesebb felhasználásáról" is egyeztettek.
Mélyülő politikai árkok, eltűnő közös nevező, egyre kevesebb valódi párbeszéd. A közélet állapota ma már nem politikai, hanem társadalmi kérdés.
A cserék (meg az ivószünet) megtörték a bosnyák ellenállást.
A lap szerint „a szélsőjobb” hatalomra jutásával elérkezhet Franciaország és a kontinens „Trump-pillanata”.
