Hatos szerint viszont egyszerűen nem bírta a tovább a Monarchia, sem az alultáplált, kimerült hadsereg, sem a hátország, amelyben a hadsereg fele állomásozott már a végefelé, hogy elfojtsa a lázadásokat, miközben a politikai elit olyan tehetetlen volt, az úgynevezett nagy klasszisok is, mint Wekerle Sándor, Andrássy Gyula és Tisza István, „mindenki otthagyta a hatalmat”, a forradalom másodlagos volt az összeomláshoz képest; s közben a régi vágyak is feltámadtak a Habsburgokkal és Ausztriával való szakításra, a kor embere viszont nem tudta, hogy ez a házasság volt a záloga Magyarország utolsó félszázados fejlődésének, s hogy amint Teleki is mondta, „a független Magyarország küszöbéről a történelmi Magyarország sírgödrébe fogunk ugrani”. Mindez nem jelenti, hogy Károlyi ártatlan, meglehetősen rosszul és következetlenül politizált – tette hozzá.
Nem is volt hagyományos értelemben véve forradalom az őszirózsás
– felelte Nánay Rácz kérdésére – hiszen nem autokratikus rendszert döntött meg, hanem egy szabadelvű, alkotmányos monarchiát, amely csak a háborús években vált autoriterré, éppen a háború miatt; visszatérve Károlyi felelősségére, ami – pozíciójából fakadólag – előrébbvaló másokénál, s főként abban áll, hogy egy olyan külpolitikai doktrínának rendelte alá az országot, amelyikben mélyen hitt, és ezért nem vette észre a jeleket, hogy az antant, s főként a kisantant egyáltalán nem osztja álláspontját; legkésőbb az 1918. november 7-i belgrádi fegyverszüneti tárgyalások után. Hatos ezt teljesen másként látta, szerinte éppen az volt a fontos, hogy ezt Károlyiék nem akarták aláírni, és az egész kormány a lemondását fontolgatta, miután szembesültek azzal, hogy a wilsoni önrendelkezési elvekből semmi sem valósul meg; csak azért maradtak, mert belátták, hogy egyszerűen nincs más, aki kormányozni tudna.
Legitimitás és a hadsereg
Abban sem értettek egyet, hogy mennyire volt egyáltalán legitim a Károlyi-féle kormány, amely úgy elodázta fő programját, az egyenlő és titkos választások kiírását, hogy arra csak a Friedrich-kormány tudott sort keríteni jóval később; Hatos szerint elsősorban azért, hogy ne ismerjék el de facto a megszállt területek elszakítását.