Cezanne nyomában

2021. november 17. 13:26
A világ számos pontjáról, köztük New York, Párizs és Moszkva gyűjteményeiből érkeztek a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítására azok a remekművek, amelyek Paul Cezanne festészete és a nyomában kibontakozó európai avantgárd művészet termékeny kapcsolatát mutatják be. 

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Minden azzal kezdődött, hogy az aix-en-provence-i poszt­impresszionista festő, Paul Cezanne (a szakirodalom és a művészeti élet 2021-ben visszatért Cezanne nevének ékezet nélküli, eredeti, provanszál írásmódjához – a szerk.) elkezdte lebontani, majd másképp újraépíteni a formákat. S tette ezt otthonról hozott kiemelkedő klasszikus műveltség birtokában, valamint rövidebb-hosszabb művészeti akadémiai képzéseket abszolválva. Ma is élnek feltételezések, hogy a korai avantgárd áramlatai, az izmusok valamiféle termékeny félreértés eredményei volnának. A tévedés pedig Cezanne festészete állítólagos mesterségbeli tudásának hiátusaiból fakad. Abból a valóban különleges látásmódból és tudatos alkotói programból, melyből a festő 1906-ban bekövetkezett halála után a kubizmus, az orosz szuprematisták, a holland De Stijl mozgalma vagy a Bauhaus egyik legfontosabb teore­tikusa, Moholy-Nagy László művészete is sok tekintetben táplálkozott. Az izmusokat ma is szívesen ekézők szeretnek Cezanne állítólagos dilettantizmusára és az azt készpénznek tekintő avantgárd stílusirányzatok termékeny félreértésére hivatkozni, ami inkább a művészet történetének és az egyes alkotók életművének félreértelmezéséből fakad. A cáfolat aktuálisan a Szépművészeti Múzeum nemzetközi rangú kiállításán (kurátor: Geskó Judit) érkezik. Már Cezanne tanulmányrajzait látva elfelejthetjük, hogy ne biztos alapokról kezdett volna bele előzmények nélküli, formákat és színeket analizáló és újraértelmező művészetébe. Amihez számolatlanul adtak inspirációt Aix városa és Provence évezredes kincsei a monolit művészettől a kultúrtájakig. 

A 19. század második felében a festészet eltávolodását a realista ábrázolásformáktól nagyban segítette az új médium, a fotográfia mint objektív képalkotó eljárás elterjedése. Ebben a vizuális klímában Cezanne elkezdett a dolgok mögé tekinteni például azzal, hogy tájképei esetében vizsgálat tárgyává tette a geológiai szerkezetet, hogy onnan fejtse vissza a primer látványt, és láthatóvá tegye a láthatatlant, valamint az elsődleges benyomásokon túli absztrakt képzeteket. 

Nyitókép: Kunstmuseum Basel / Martin P. Bühler

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés