A jobbszárny veheti át az AfD irányítását a választás után

2021. szeptember 25. 15:01
Országos szinten nem számíthat áttörésre, de Kelet-Németországban megszilárdította a táborát az AfD, ami hosszú távon a polgárosodási álmok végét és a párt további radikalizálódását jelentheti.

Eltűntek. Alice Weidel és Tino Chrupalla, az Alternatíva Németországnak (AfD) két listavezetője eltűnt a kampány során. Nem az ő választásuk ez az idei, azt hozzá kell tenni. Nincs migránsválság, nincs euróválság, nem nagyon tudtak mivel kampányolni. Talán nem is nagyon akartak.

A szövetségi választások nem az AfD számai – tíz-tizenegy százalékon állnak néhány hónapja, ennél sokkal jobb eredmény vasárnap sem várható. Nem jó, nem tragikus. Négy évvel ezelőtt 12,6 százalékkal zárták a választást, de akkor más idők jártak.

Nem mintha most olyan szörnyű lenne a helyzet. Úgy tűnik, hogy Szászországban sikerült stabil AfD-tábort építeni – itt nyilván nem Lipcsére és Drezdára kell gondolni, hanem mondjuk Görlitz vagy Bautzen környékére, ahol a rendszerváltás leginkább kézzelfogható hozománya az lett, hogy nyomott áron elpasszolta a vagongyárat a Treuhand, és megszűnt egy csomó munkahely. Itt, Szászország középső és keleti részén az AfD-nek vasárnap is jó esélyei vannak arra, hogy fontos egyéni mandátumokat szerezzen. Az sem tűnik kizártnak, hogy

a radikális jobboldali párt lesz a legnagyobb politikai erő az egykori CDU-bástya szász szabadállamban,

és lehet, hogy a szomszédos Türingiában is sikerül megismételni ezt a bravúrt.

Utolsó simítások Tino Chrupalla frizuráján egy tévéinterjú előtt. Fotó: Tobias SCHWARZ / AFP

Tino Chrupalla

A kelet-németországi – más szóhasználatban: közép-németországi – AfD-tábor megszilárdulása több szempontból is nagyon fontos fegyvertény. Az AfD-nek két erős embere is ezen a vidéken tevékenykedik.

Az egyiküket, Tino Chrupallát részben már érintettük: ő a párt egyik társelnöke, nem a nyugatnémet professzorok szindikátusából érkezett, hanem a keletnémet melósokéból.

A szobafestő Chrupalla a görlitzi választókerületből célozza meg a Bundestagot,

minden bizonnyal viszi is. A másikuk, Björn Höcke, legfeljebb csak a párt eredményei miatt izgulhat vasárnap, hiszen ő nem indul ezen a választáson. Az AfD türingiai társelnökeként Höcke már eddig is a figyelem középpontjában állt – a magyar olvasó is emlékezhet a türingiai kormányválságra, ami azért robbant ki, mert a Höcke vezette helyi AfD szavazataival miniszterelnökké választották a szabad demokraták amúgy félig-meddig az esélytelenek nyugalmával induló jelöltjét, Thomas Kemmerichet. Ebből aztán országos botrány lett, hiszen ki látott már olyat, hogy a szélsőjobb szavazataival lesz valaki miniszterelnök (ez még akkor is felháborító, ha Türingia mostani miniszterelnöke éppen egy szélsőbaloldali párt soraiból kerül ki). A nemzetbiztonsági szolgálatok által köztudottan megfigyelt Höcke Chrupallához hasonlóan az AfD vonalasabb társaságához tartozik, sőt, még radikálisabb is a társelnöknél.

Mit akar hát az AfD ezen a választáson? A tavasz végén kicsit részletesebben is foglalkoztunk a pártot jelenleg megosztó, nagyon is akut „hogyan tovább?” kérdésről. Két út lehetséges: az egyik a Jörg Meuthen-féle, lassanként polgárosodni próbáló vonal; a másik pedig a Tino Chrupalla-féle vonal, ami abból a nem túl elrugaszkodott feltételezésből indul ki, hogy

a „polgári” pártok valószínűleg akkor sem fogadnák el partnerként az AfD-t, ha az a feje tetején állna,

úgyhogy az a legjobb, ha folytatják a jobbszélen való politizálást – ha tíz százalékért, akkor annyiért.

A jövőbeli irányvonal alakításáért folyó harc kis túlzással vérre megy az AfD-n belül. A Höcke-Chrupalla-féle jobbos csoportosulás már májusban selyemzsinórt küldött a mérsékelt Meuthennek, hiszen le akarták mondatni a pártnapon.

Björn Höcke nagy győzelemre készülhet. Fotó: MATTHIAS BEIN / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP

Björn Höcke

Egymás nyirbálását most tehát csak a kampány kedvéért függesztették fel az AfD vezető politikusai. A kampány egyébként elég visszafogottan zajlott, ami egyrészt abból következik, hogy a fentebb már említett migránstémával idén nem lehetett nagyot szakítani.

Másrészt

az AfD persze felvállalta, hogy képviseli azokat, akik szerint túlzóak a szövetségi kormány járványvédelmi intézkedései,

vagy éppen akik nem akarják felvenni a covid elleni oltásukat, de ez csak amolyan félszívű becsatornázás volt, mivel az AfD alapból nem feltétlenül egy járványtagadó-querdenker párt, a járványtagadó-querdenker németek pedig alapból nem feltétlenül AfD-sek. A szabad demokraták például annak köszönhetnek egy csomó friss szimpatizánst, hogy a lockdown kőkemény hónapjai alatt folyamatosan az enyhítések mellett törtek lándzsát.

Új szavazókat tehát nem nagyon tudtak szerezni idén az AfD-sek, veszíteni viszont nem szerettek volna a támogatottságból, úgyhogy úgy csináltak, mint a veszekedő család, ami éppen sorra kerül az esküvői fotózáson: megvillantották sziklakemény mosolyaikat, a belharc folytatását pedig holnapra hagyták.

Hétfőn tehát újraindul a háború az AfD lelkéért? Hétfőn talán nem, de a következő hetekben biztosan újra nyírni kezdik egymást a kékek, és

most a Chrupalla-csapat zsebében lesz több muníció,

hiszen az ő választókerületeik hozni fogják az egyéni mandátumokat, mérsékelt ellenfeleik – elsősorban a nyugati országrészből – viszont csak a listás helyüknek köszönhetően juthatnak a Bundestag közelébe, ha egyáltalán.

A kérdés az, hogy Chrupalla kíván-e frakcióvezető lenni, vagy sem. Mivel rövidesen lejár a társelnöki mandátuma, választania kell, hogy újraindul-e ezért a tisztségért, vagy inkább a frakcióvezetői széket célozza meg, mivel az AfD-ben tiltják a tisztséghalmozást. Mivel egyelőre nem tudni, hogy Jörg Meuthen szeretné-e folytatni társelnökként, de mivel Chrupalla, Alice Weidel és Höcke is a távozásában érdekelt, elsősorban az előbbi kettőnek kell majd lemeccselnie, hogy ki szeretne frakcióvezető lenni.

Annyira nagyon valószínűleg egyikük sem: Weidel már az előző ciklusban is betöltötte ezt a tisztséget (és akkor is főleg Alexander Gauland dolgozott helyette), Chrupallának pedig nincs oka éppen most elengedni a kormányrudat. Az ősz és a tél eleje tehát biztosan izgalmas belharcokat hoz majd az AfD-nél.

A nyitóképen: Alice Weidel és Tino Chrupalla Görlitzben kampányol. Fotó: Sebastian Kahnert / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Anyádtól ennyit tanultál, Leszarjuk.

Az AfD-ben már ott vannak azok a provokátorok, vagy hasznos idióták, a Strachék, akiknek egy feladata van: Németországot a Morgenthau-CIA-Bertelsmann-holokausztipar rabszolgaszíján tartani.
És a piszkosul sok euró kisajtolására TOVÁBBRA IS, A VÉGTELENIG, terrorizálni.

Ez kissé meglepett, bár a fotóit látva, az jött le: ennyire nem lehet tökéletes egy női arc, a gyermek nélküli életrajz alapján.
Aztán most megnéztem, és tényleg - gyermek, kettő is. Csak éppen...
Domestic partner Sarah Bossard
Children 2

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés