Egy Habsburg szabadságharcos

2021. szeptember 9.

Gali Máté

Windisch-Graetz Lajos herceg nevét a szélesebb közvélemény az 1925 végén kirobbant frankhamisítási botrány fővádlottjaként ismeri. Kevesen tudják azonban, hogy 1918 januárja és októbere között hazánk közélelmezési minisztere volt. Megbízatását nem csekély részben annak köszönhette, hogy az uralkodó, IV. Károly király bizalmi emberének számított. Az utolsó osztrák császárnak és magyar királynak a későbbiekben is a feltétlen tisztelője maradt, olyannyira, hogy IV. Károly 1916-tól 1922-ig, a trónra lépésétől a haláláig tartó életéről 1957-ben német nyelven emlékiratot tett közzé, amely Egy császár harcol a szabadságért címmel már magyarul is olvasható az Erdélyi Szalon Kiadó jóvoltából.

Windisch-Graetz Lajos herceg meggyőződése volt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia harmonikus gazdasági egységet képezett”

A szubjektív szempontokat és értékítéleteket felvonultató visszaemlékezésben a herceg úgy fogalmazott, hogy IV. Károly testesítette meg számára és „a dunai térség rengeteg más lakója számára is az 1918-ban szétdarabolt régi osztrák–magyar monarchiát – azt az igazi hazát, melynek minden tisztességes ember kész feláldozni életét, erkölcsi és anyagi egzisztenciáját”. A soknemzetiségű Ausztria–Magyar­országot föderális átszervezéssel, valamint a választójog kiszélesítésével egyben tartani kívánó uralkodót Windisch-Graetz akként jellemezte, hogy a „népek szabadságának fanatikus híve volt”, a „népei megmentéséért” harcolt végig a világháború során, akkor is, amikor 1917 tavaszán eredménytelenül különbékéért folyamodott az ellenséges Franciaországhoz.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés