Pócs János udvarán beköszöntött a valóság

„A nyugat meghatározó ügyeinek magyar nyelvre fordítása és az aktuális gumicsontjaik hazai közegbe ültetése hasznosabb és fontosabb, mint a minket közvetlenül, sok évtizede érintő problémákkal, mondjuk a romaintegrációval foglalkozni? Az úgynevezett romaintegrációs stratégiákra elköltött sok tízmilliárd forintok totális eredménytelensége köszön vissza minden olyan alkalommal, amikor a Jászságban rendkívül elharapózott cigány-magyar együttélési problémák kerülnek hétről hétre a középpontba.

A nyár folyamán több ilyen eset is történt: két hónapja Jászapátiban egy ünneplő roma család kis híján meglincselt egy embert, mert a férfi a többszáz fős buli résztvevőire ráhívta a rendőrséget a hangoskodás miatt. Még a fideszes országgyűlési képviselőt, Pócs Jánost is megfenyegették. A konfliktus után egy hónap telt el és a politika máris rátelepedett a feszült helyzetre: a Mi Hazánk Mozgalom és a Betyársereg erődemonstrációt, a roma önkormányzat pedig ellentüntetést tartott szintúgy Jászapátiban.

Mostanra odáig fajultak a körülmények, hogy – Pócs János állítása szerint a júniusi esettel összefüggésben, amikor ő maga hívta ki a rendőrséget a dühös tömegre – a fideszes politikus saját udvarában támadtak rá a lányára és a lánya baráti társaságára néhány nappal ezelőtt.

Abban remélhetőleg politikai nézettől és véleménykülönbségtől eltekintve konszenzus van, hogy ezek a cselekedetek minden elemükben szégyenteljesek és elfogadhatatlanok, az pedig teljesen mindegy, hogy melyik párt politikusával történnek. Aki egy ilyen alapvető minimumot nem képes lefektetni és bármilyen okból is, de képes kárörömmel élni, az jobban teszi, ha nem foglalkozik közéleti ügyekkel.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fizikai erőszak ilyen szintű és gyakoriságú megjelenése Magyarország különböző térségeiben nem kontextus nélküli, erről pedig égetően szükséges beszélni.

Ma Magyarországon elképzelhetetlen, hogy valódi párbeszéd induljon a cigányság helyzetéről, a Jászságon belül és azon túl sem: ebben a propaganda, a személyes sérelmek és sok esetben az előítéletek egyaránt közrejátszanak.”