„Sokszor volt már reklámarca különböző termékeknek. Mi alapján fogad el egy felkérést?
A kereskedelmi reklámoknál nyilván a pénz a döntő, de azért az is számít, hogy olyan rendezőkkel forgathattam spotokat, mint Antal Nimród, Goda Krisztina vagy Herendi Gábor. Előfordul, hogy személyes érintettség miatt bólintok rá valamire. Ezért vállaltam szerepet például a MÁV baleset-megelőzési kampányában, ugyanis egy vasúti balesetben vesztettem el az unokahúgomat. Gabika 16 éves volt, egy csodálatos csaj, kiváló tanuló, a szülei szeme fénye. Fent felejtette a fülkében a pulóverét, visszarohant érte, aztán leugrott a már mozgó vonatról. A kerekek alá esett, ott maradt. Hosszú évek teltek már el, de a szülei a mai napig nem tudták feldolgozni a tragédiát. Egy percig nem gondolkodtam, amikor felkértek a MÁV-kampányra. Egyébként az oltáskampányban is első szóra részt vettem volna, de nem keresett senki.
Azt mondta egyszer, nem fenyegeti az a veszély, hogy bármilyen állami díjat kapjon. Ha mégis megtörténne, azért átvenné?
Nem nagyon tehetnék mást, különben rám akasztanák, hogy egy nagyképű barom vagyok. A Pali (Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója – a szerk.) minden évben megkérdezi, felterjesszen-e valamilyen szakmai díjra, én meg mindig ugyanazt válaszolom: amíg előre alá kell írni, hogy biztosan megjelenek a díjátadón, addig ne terjesszen fel. Ne döntse el helyettem senki, hogy kezet akarok-e rázni egy adott politikussal, vagy sem. Másrészt azt látom, hogy a kollégáimat akaratuk ellenére is megváltoztatja, ha díjazottak lesznek, óhatatlanul máshogy pozicionálják saját magukat. Nem szeretnék máshogy tekinteni magamra, és azt sem, hogy mások nézzenek rám másként.
Így fogalmazott egy interjúban: »minden politikus hazudik, egyiknek sem hiszem el egyetlen szavát sem«. Ha így gondolja, akkor van értelme szavaznia a jövő évi választásokon?