Azonnal levonta a következtetést is: „Mi ez, ha nem a tökéletes vakság az ország vezetőinek részéről? A főnemesség nem akart Bécsnek ellentmondani. Hiszen előtte meg kellett volna békülni a nemzetiségekkel. Meg kellett volna adni a románoknak, horvátoknak, szlovákoknak, szerbeknek a szabad nyelvhasználatot, a szavazati jogot és még – horribile dictu! – az autonómiát is. Akkor inkább vesszen minden! És így is lett.”
Juszt László külön felhívja a figyelmet Horvátországra: „És emlékezzünk arra is, hogy az egykori Horvátországban, – amelynek része volt 1910-ben a mai Szlovénia is – mindössze 4, nem tévedés négy százalék volt a magyar lakosság aránya.” A megmondóember szerint lehetőségeink téves megítélése a magyar uralkodói elit sok évszázados „hagyománya”. „Csak azt nem fogja fel a mai elit sem, hogy
ez a politika vezetett Mohácshoz, Világoshoz és Voronyezshez is…”