Vallási üldöztetés Franciaországban

2021. április 22.
A keresztényellenesség a marxisták és az iszlamisták közös nevezője – fogalmazott lapunknak Grégor Puppinck. Az alkotmányjogásszal a kereszténységre áttért muszlimok meghurcolásáról is beszéltünk.

Dobozi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Nemrég tette közzé elemzését az Európai Jogi és Jogérvényesülési Központ a muszlim hitről keresztény vallásra áttérők helyzetéről. Az elemzés egyik fő állítása, hogy ezeknek az embereknek súlyos, akár életveszélyes meghurcolástól kell tartaniuk saját közösségükben. Hogyan foglalná össze a kutatás eredményeit?
Az intézet évek óta kutatja a keresztényellenes tendenciákat Franciaországban és a Franciaországon kívüli arab világban. A legutóbbi közvélemény-kutatásban arra kerestük a választ, hogy milyen életkörülmények várnak a keresztény hitre áttérő muszlimokra. A kutatás eredménye szerint ami jelenleg Francia­országban történik, kimeríti a vallási üldöztetés jogi definícióját. Rendszerszintű zaklatásról beszélünk, amely a migrációval is szoros összefüggésben áll. A kutatással az intézet célja javítani a vallásukat megváltoztatni kívánó emberek társadalmi helyzetén. Franciaország hagyományosan a kereszténység 
és a szabadság országa, ennek megfelelően az intézet egyfajta kötelességet is teljesít, egyúttal számít az országban működő keresztény egyház támogatására is.

Kihez fordulhat ma Franciaországban egy kereszténységre áttérő muszlim, ha a váltás miatt sérelem éri? Milyen sikerrel szerezhet érvényt jogainak a francia bíróságok előtt?
Nem hallottam még ilyen esetről, de ettől még természetesen elképzelhető, hogy valaki bírói úton érvényesítse a jogait. Csakhogy a muszlim közeg, például a család részéről érkező nyomás és az erőszakos megtorlástól való félelem ellehetetlenítheti a jogérvényesítést. Ilyenkor – ha például nőről van szó – a családapának hatalmában áll, hogy kényszerházasságba hajszolja vagy akár a származási országba visszaküldje az illetőt. Kézenfekvő tehát, hogy egy ilyen ember ne a pereskedést, hanem a menekülést vagy személyazonosságának megváltoztatását válassza.

A marxizmus és az iszlám számos tekintetben hasonlít egymásra”

A probléma tehát a párhuzamos társadalmakkal hozható összefüggésbe?
Pontosan! Az intézet ugyanazokat a problémákat tárta fel Francia­ország-szerte, amelyek a migráció muszlim többségű származási országaiban – például Pakisztánban vagy Szíriában – rendszerszintűek. Az ott fennálló társadalmi sajátosságok köszönnek ma vissza a bevándorló muszlim közösségekben. Ezek mozgatórugója a saría, amely elsőbbséget élvez a köztársasági törvényekkel szemben. Legalább két társadalom versenyez tehát Franciaországban azért, hogy végül a saját szabályai kerekedjenek felül.

A multikulturalizmus tehát valójában a szegregációt hozza el?
Több okból is helytálló ez a következtetés. Egyrészt a multikulturalizmus hátterében az a feltételezés áll, hogy a közösségek egy adott területen békében képesek egymás mellett, egymással kölcsönhatásban létezni. Csakhogy a muszlim közösségek Franciaországban korántsem törekszenek a valódi együttélésre a társadalom többségével. Másrészt akik átlépnék ezeket a társadalmi határokat, azzal szembesülnek, hogy saját közösségük elárulóivá válnak, ráadásul a keresztény egyház segítségére sem igazán számíthatnak.

Nyitóképen: Jan Sadeler: Krisztus szolgáinak üldözése (1580). Fotó: Wikipédia 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés