Luther és Werbőczy vitája – magyarok a német birodalmi gyűlésen

2021. április 18. 9:10

Liktor Attila
Vendégszerző
A magyarok érvekkel és nyílt vitában igyekeztek meggyőzni Luthert, a császáriak pedig parancsszóra akarták „jobb belátásra” bírni a reformátort.

Ötszáz évvel ezelőtt, 1521. április 18. napján, a worms-i német birodalmi gyűlés elé idézett Luther Márton azt követően, hogy ott érdemi vita nélkül felszólították meggyőződésének és tanainak visszavonására, határozottan megtagadta azt. Kevéssé ismert, hogy az éppcsak a városba érkező Luthert az éppen ott tartózkodó magyar küldöttség vacsorázni, teológiai és politikai kérdésekben vitatkozni hívta meg a kihallgatása előestéjén.

Míg a Werbőczy vezette magyarok érvekkel és nyílt vitában igyekeztek meggyőzni a reformátort, addig a császáriak hatalmi fölényből, parancsszóra akarták „jobb belátásra” bírni Luthert.

Magyarok a birodalmi gyűlésen

Az V. Károly császár által egybehívott worms-i birodalmi gyűlésen Jagelló II. Lajos magyar- és cseh király követei is megjelentek, a Werbőczy István vezette magyar küldöttség alapvetően három dologban kívánt sikert elérni. Az első és legfontosabb a német birodalmi pénzügyi és/vagy katonai segély kieszközlése lett volna Magyarország számára, ami egyre reménytelenebb élet-halál harcot vívott a túlélésért az ekkorra már világbirodalommá váló, sokszoros túlerőben lévő, és az új szultán, Szulejmán külpolitikai irányváltása következtében a nyugati hódítás felé forduló Oszmán Birodalommal szemben.

A padisah első háborúját Magyarország ellen indította meg, a cél a védelmi vonal kulcsát jelentő Nándorfehérvár elfoglalása volt, beszédes, hogy a vár 1456-os diadala óta ez volt az első szultán vezette hadjárat, ami Magyarország ellen irányult,

a német birodalmi és a nyugati segítség elengedhetetlen lett volna tehát.

Werbőczy István és Balbi Jeromos pozsonyi prépost Wormsban elmondott, a magyar déli határvédelem biztosítását célzó gyújtó hangulatú beszéde és hetekig folytatott segélykérő tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre, a német rendek és a császár azzal eresztették szélnek a magyar delegációt, hogy nem bánják, ha a Fényes Portával fegyverszünetet vagy békét kötnek a magyarok. Csakhogy az Oszmánok már nem békét akartak, hanem meghódítani az országot, és valóban, a magára hagyott Magyarország nem tudott ellenállni a Nándorfehérvárt ért sokadik török ostromnak, nyugati segítség nélkül még azon év nyár végén a déli védelmi vonal legfontosabb vára elveszett. 

Dinasztikus ügyek a tárgyalások során

A Habsburgok és a Jagellók között még évekkel korábban, Bécsben (1515) megkötött, kettős házassági szerződésnek volt érvényt szerezni küldetése Werbőczyéknek, aminek előkészületét világosan jelzi, hogy a császár Németalföldről meghívta öccsét, Ferdinánd főherceget is, a bevonulás során a menetben Károly császár jobbján a főherceg, balján Balbi, közvetlen mögötte pedig Werbőczy haladt. A jogban és a diplomáciában igencsak járatos Werbőczy többször személyesen tárgyalt a Habsburgokkal, aminek eredményeként sikerült nyélbe ütni a kettős frigyet, Ferdinánd főherceg elvette feleségül Jagelló Anna magyar- és cseh hercegnőt, II. Lajos pedig Habsburg Mária főhercegnőt. A magyar vezetés hathatós politikai-, katonai- és pénzügyi támogatást remélt a kapcsolattól, bár ez a realitástól, amint az a későbbiekben kiderült, messze állott. Ez a kettős házasság viszont évszázadokra meghatározta Közép-Európa, és benne Magyarország történetét is, Mohácsot (1526) követően ugyanis Ferdinánd jogara alatt alakult meg a Habsburg Monarchia elnevezés alatt ismert osztrák-magyar-cseh államalakulat, amely egészen az első világháború végéig (1918) megmaradt.

Werbőczy vitába bocsátkozott Lutherrel

Luther tanításainak a magyar jogtudós kezdetektől fogva ellenzője volt, részben vallási meggyőződésből, részben pedig politikai okokból. Werbőczy előre látta amit mi utólag tudunk, hogy

ez a konfliktus rövid távon nem az egyház megreformálásához, hanem hosszútávon a kereszténység szétszakadásához, európai vallásháborúkhoz vezet,

éppen akkor, amikor a legnagyobb egységre volna szükség, hiszen az Oszmán hódítás veszélye soha nem volt még fenyegetőbb. Werbőczy a birodalmi gyűlésre menet már Bécsben saját költségén kinyomtattatott egy kezébe került firenzei vitairatot, amely éppen a Lutherével szállott szembe, és amit a császárnak ajánlott.

Werbőczy személyesen ismerte a Medici pápát még évekkel korábbról, amikor is II. Lajosnak császárrá történő választása érdekében lobbizott Rómában, most a birodalmi gyűlésről a pápai nuncius elismerő szavak kíséretében tett jelentést a Szentszékhez a katolikus hit védelmében tett buzgóságáról. Elgondolkodtató, hogy Luthert kihallgatni és tanításainak visszavonására idézték meg Wormsbe, a császár és von Pappenheim birodalmi marschal nem tárgyalást akartak, hanem hatalmi fölényből, parancsszóval rákényszeríteni a wittembergi tudóst, hogy megtagadja mindazt, amit addig hirdetett. Ezzel szemben az ott tartózkodó magyarok Werbőczy és Balbi vezetésével viszont megragadva a lehetőséget, vacsorára hívták meg Luthert, hogy vele megismerkedjenek, valamint, hogy őt teológiai- és politikai kérdésekről nyílt vitában, ész érvekkel győzzék meg.

Ugyan részletesen nem ismerjük a lefolyt társalgást, a pápai nuncius azt írta később Rómába, hogy Luther a magyarok meggyőző érveire adott válaszában „nem viselte magát ügyesen”. Másnap Luther a császár és az egész gyűlés előtt, miután ott őt vitatkozni és érvelni nem engedték, a történeti emlékezet és hagyomány szerint azt mondta, hogy „itt állok, másként nem tehetek”, amivel megtagadta, hogy visszavonja hitét, meggyőződését, tanait. A császár kimondta a birodalmi átkot (törvényen kívül helyezést) Luther Mártonra, azonban a protestáló német fejedelmek a védelmükbe vették a prédikátort, amivel kezdetét vette az egész 16–17. századon áthúzódó vallási ellentétek kora Európában, amely Németországban, Franciaországban és Angliában vallási színezetet nyert polgárháborúk sorozatához vezetett.

Mit jelentett ez magyar vonatkozásban? 

Magyarország számára a nyugati keresztény világ egységének megbomlása, az európai hegemóniáért viaskodó Habsburgok és az Oszmánokkal szövetségre lépő francia uralkodók politikája végzetesnek bizonyult. Mohács mezején az akkori világ szuperhatalmának számító Oszmán Birodalommal szemben az egyedül kiálló Magyarország elveszett, ami az ország kettészakítását, majd Buda török elfoglalása az ország három részre szakítását, évszázados pusztító idegen megszállást és rabságot jelentett. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a protestantizmus az évszázadok során nemcsak jelentős vallási megújulást, de felbecsülhetetlen nemzeti és kulturális örökséget is hagyott Európára és a világra, amely a társadalom, a gazdaság és a jog számos területén megjelent.

Az is elgondolkodtató, hogy magyar területen a nyugatihoz hasonló vallási konfliktusok soha nem lángoltak fel,

Luther fellépése nyomán sem, sőt Európában elsőként Erdélyben már 1568-ban, a Magyar Királyságban pedig 1608-ban, a pozsonyi országgyűlésen a törvények sorába iktatták a vallásszabadságot, amely szerint mindenki szabadon követheti a bevett vallások közül bármelyiket. Nem úgy, mint az 1555-ös német augsburgi vallásbékében, ahol az egyes fejedelmek a római és az evangélikus (lutheri tanok) között választhattak és az alattvalóik vagy követték uruk vallását vagy el kellett költözniük az adott tartományból, bár ennek a valóságban hol komolyabban, hol kevésbé szereztek érvényt.
 

Összesen 189 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Annyiban azonos a helyzetünk, hogy ma ugyanaz van, mint 500 évvel ezelőtt.
Csak most az Oszmán Birodalom helyett a magukat zsidóknak mondók Mély Állam-birodalma akar bennünket idegen megszállásba és rabságba taszítani.
és a nyugat megint széthullóban, mint akkor:
"Magyarország számára a nyugati keresztény világ egységének megbomlása, az európai hegemóniáért viaskodó Habsburgok és az Oszmánokkal szövetségre lépő francia uralkodók politikája végzetesnek bizonyult."
Nem jók az esélyek.
Ám most legalább egy EMBER VAN MAGYARORSZÁGON, aki tudja, mit akar, és a magyar nép háromszor újraválasztotta.
De a legfontosabb mindig, ami előttünk áll.
Aki elhiszi, hogy a magukat zsidóknak mondók uralma alá kell vetnünk magunkat:
az BOLOND.

Miután Luther olvasni tudta a Talmudot megírta művét "A zsidókról és az ő hazugságaikról" címmel. 1542-ben.

Honnan tudod, hogy gyűlölet volt benne vagy valóban csak Talmud ismeret?

Mit kellett volna olvasnom?

A reformáció eredményeként Európát nem védték meg a töröktől és később a jakobinusoktól sem.

Ellenben a francia forradalom és Napóleon, majd a XX. század két világháborúja pajkos játék volt csupán.

Meg atombombák is csak a józan ész képviseletében állnak hadrendben.

Hallgatták. A helyes összefüggés, hogy kereszténység nélkül nincs Biblia. Ugyanis az összegyülekezés és a gyülekezeti fölolvasás emeli ki a szent iratokat a világot elöntő betűözönből. Az egyház a mai katolikus püspökök jogelődeinek a vezetése alatt úgy döntött ezelőtt olyan 1900-1800 évvel, hogy néhány keresztény irat annyira fontos, hogy - az ószövetségi írásokhoz hasonlóan - gyülekezetben föl kell olvasni és prédikációban értelmezni kell, hogy azok is megértsék, akik maguk nem írástudók, és akiknek esélyük sincs saját könyvek birtoklására.

Ezen gyülekezetben olvasandó keresztény iratok korpuszát nevezzük ma Újszövetségnek.

Nem az Újszövetség bizonyítja Jézust, hanem Jézus és az őt hirdető keresztény gyülekezet, a világegyház bizonyítja az Újszövetséget.

Nem volt igazán demokratikus korszak. A pórnéptől annyit vártak, hogy bízzanak a papjukban, aki viszont értette a latin misét. De Szent Ferenc szerzetesei már népnyelven prédikáltak a Biblia alapján.

Isten akarta azt a könyvnyomtatás előtti középkori társadalmat is, ahol a hittel kapcsolatban a Jézus föltámadására vonatkozó alapvető igehirdetés eljutott az emberekhez, és ebből következően hittel jelen voltak azon a szentmisén, ahol testével és vérével valóságosan jelen volt köztük az értük keresztre feszített és értük föltámadt Jézus.

Amely Európai Unió nem létezne szovjet fenyegetés és újabban Kína nélkül. A szekuláris békeprogram annak a csodálatos gyümölcse, hogy most már az egész földet meg tudjuk semmisíteni, és ettől az elmúlt másfél nemzedék üdvösen tartózkodott.

Anno a 30 éves háborút is a Német Birodalom leghosszabb békekorszaka előzte meg. 1566 és 1618 között senki nem mert helyi háborúba fogni, mert érezték, micsoda baj lehet belőle. Ilyesfajta béke van most is.

A föltámadt és jelen lévő Jézusban. Amit az egyház meg is hirdetett.

Igen, a föntebb emlegetett katolikus püspökök által összeállított hitvallást idézed. Na, pl. arra is azért volt szükség, hogy valami rövid összefoglalást megtanítsanak a népnek, amelynek nem volt módja ezer oldalas kézzel másolt biblia-kódexeket olvasni.

Az ostya eredendően valóban nem Jézus, de miután az Isten Fia azt mondta, "ez az én testem" - az Isten Fiába vetett hit komolyságának a kérdése, hogy elhisszük-e, a második Isteni személy ugyanúgy jelen tud lenni az ostyában, mint ahogy 33 évig egy földön élt emberi személlyel volt azonos.

Mondjuk ebben van valami :-) Igazi történelmi science-fiction volna, csak talán kevésbé érdekes, mint a Star wars...

Kiváló gondolat. A Balkán népei pl. vagy 400 évig együttműködtek a törökkel, és most fényévekkel vannak Magyarország előtt. Csorog a nyálam, ha Albániára gondolok.

Apostolok vannak, akiket személyesen Jézus áldoztatott, és akiknek Jézus azt mondta: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"...

Fölhívom a figyelmed arra, hogy Jézus egy szót sem szólt arról, hogy az apostoloknak Bibliát kellene írniuk. Arra viszont fölszólította őket, hogy rendszeresen törjék meg a kenyeret az ő jelenvalóvá tételére.

Én meg nem a Bibliában találkoztam Jézussal. Hanem abban az összegyűlt keresztény közösségben, amely a Bibliát is meghallgatásra és olvasásra ajánlotta, és amely a szentostyában jelen lévő Jézust is adja nekem.

Esetleg olvasd el azt, amire reagáltam. Makám olvtárs ezt a fajta, Albániában megvalósult együttműködést tartotta volna optimálisnak a nemzet fölvirágzása érdekében.

Hát, ez összefüggött a reformációval... Szapolyai az tényleg az albán stílusú együttműködés embere volt a törökkel (1529-ben a mohácsi síkon hűséget esküdött neki), a katolikusok pedig ekkor szövetkeztek a német császárral a török ellenében. Ezek után a protestánsok a török (ill. albán) vonalat képviselték, a katolikusok pedig a német vonalat.

Mohács nem is a katonai vereségként volt súlyos, hanem az önbizalmunkon ütött maradandó sebet: hogy külső segítség nélkül, csak amúgy "Sinn Fein - Mi magunk" boldogulunk a világban.

Mint ahogy a katolikus Zrínyiek voltak a Habsburgok legfőbb ellenfelei, és Zrínyi Ilona fia, a katolikus II. Rákóczi Ferenc szervezett szabadságharcot a Habsburgok ellen.

De ezek az egyéni preferenciák nem változtatnak azon, hogy Erdély török hűbéres volt, a szent koronát pedig a mindenkori katolikus Habsburg uralkodó viselte. Így Pázmány Pétert (tartalmilag) idézve, a protestantizmus úgy támogatta Magyarország függetlenségét, mint ágyúgolyó a várfalat.

Hát, a protestánsok viszont a XVI. század elejéig katolikusok voltak... És? Ennek mi köze ahhoz, hogy a protestáns politika törökpárti volt Magyarországon konkrét hűbéresküvel, a katolikus politika meg Habsburg-párti konkrétan bécsi uralkodóval?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés