„Furcsa ez az idei március 15-i ünnep. Petőfire és Kossuth-ra gondolunk, miközben gyakorlati leckét kapunk abból, hogy milyen fontos a szabadság. Sajtószabadság, véleményszabadság, tanszabadság, függetlenség… Azt hittük, az ezekért folytatott küzdelmek már átköltöztek a történelemkönyvek lapjaira. Tévedtünk. Bár a szabadságot nagyon könnyű volt megszokni, és egy idő után már észre sem vettük, mostanában mégis egyre fojtogatóbb a hiánya.
Az elmúlt egy év sok mindenre megtanított bennünket. Kiderült, hogy a rengeteg uszítás és egymás ellen való hergelés ellenére számíthatunk egymásra. Millió példáját láthattuk a segítőkészségnek és az áldozatvállalásnak. Most is egymásba kapaszkodunk és próbálunk mindenkit a felszínen tartani. Nekem sokszor eszembe jut, de talán Önöknek is: ha nem fosztaná ki a jelenlegi hatalom, hol tarthatna már ez a csodálatos ország?!
A jó hír az, hogy van remény. Bár a Fidesz-rezsim emberei még hőbörögve masíroznak föl és alá, és ellopnak mindent, ami csak érték, az ellenszer már megvan. Az ellenzéki pártok szövetsége egyre erősebb és hamarosan mindenhol egy közös jelölt áll majd a Fidesz-rezsim emberével szemben. Lesz közös miniszterelnök-jelölt és lesz közös program, amely visszahozza az igazságosságot, mindenki számára esélyt teremt és elűzi a félelmeket. A választás után pedig – reményeim szerint – újraépítjük valamennyiünk szabadságát és a demokráciát. Akkor pedig végre visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Legyen így! Közös jövőnkért, Magyarországért.”