A szakértő korlátossága

2021. január 7.

Böszörményi Nagy Gergely
A jövő nem a specialistáké. Szemben a közkeletű tévhittel a 21. század a reneszánsz embereknek kedvez, mert az egyre komplexebb világban csak ők képesek átlátni a nagyképet és az izgalmas analógiákból meríteni tudást a nehéz döntésekhez.

Dönts korán! Válassz minél szűkebb szakterületet, tanulj keményen, legyél a legjobbak között abban az egyetlen konkrét dologban! Így valóban kiváló, másként csak dilettáns lehetsz… A specializáció (avagy Malcolm Gladwell híres terminusával a „tízezer órás szabály”), a valóság egy apró szegletének tanulmányozására és művelésére alapozott szakmai életút az ezredforduló iparosodott társadalmainak meghatározó mítosza. De mi van, ha (csaknem) teljes tévedés? Ha a 21. század valójában épp a generalistáknak, a reneszánsz embereknek kedvez?

A generalistáknak egyre nagyobb versenyelőnyük lesz”

David Epstein tudományos újságíró évekig kutatta a kiemelkedő sportteljesítmények titkát. Tiger Woods és Roger Federer életpályájának vizsgálatakor érdekes ellentmondásra bukkant. Woods a hiperspecializáció szobra: kétéves korától minden egyéb impulzust és lehetőséget kizárva készült a golfkarrier­re, Federer viszont fél tucat sportban edzette magát, és csak késő kamaszkorában cövekelt le a tenisznél. Mindkettő legenda lett, ám szerzőnk szerint a legkiválóbbak között – a látszat ellenére – Woods a kivétel és Federer a szabály. A golf ugyanis azon kevés „tudományok” egyike, amelyekben a körülmények nem változnak dinamikusan, az egymást követő események kisszámú mintát követnek, így a pusztán ismétlésen alapuló tudás feltétlenül kifizetődő. Ilyen a sakk, a klasszikus zene vagy éppen az aneszteziológia is. Modern életünk legtöbb területe azonban a teniszre hasonlít, beleértve a sürgősségi ellátást, a technológiai innovációt vagy éppen a geopolitikai elemzést. Mindegyik sokkal kiszámíthatatlanabb.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés