Tavasz óta jogi alap nélkül ülésezik az Európai Parlament?

A koronavírus nem csupán a hétköznapokat, de az Európai Parlament működését is megváltoztatta. A járvány tavaszi tombolása óra az Európai Parlamentben is távmunka zajlik.

„A parlament plenárisa most nem egy teremben fog ülésezni, hanem kettőben, annak érdekében, hogy megfelelő távolságra tudjanak leülni egymástól a képviselők. Egy-egy szék mellett két üres szék lesz, és így garantálni tudjuk a másfél méter távolságot. Arra ösztönözzük a képviselőket, hogy aki itt van már Brüsszelben, az jöjjön be a plenáris ülésre, viszont a többiek saját otthonukból vagy irodájukból is következik az ülést, és szavazhatnak” – foglalta össze a jelenlegi helyzetet Balázs Eszter, az EP magyar sajtóreferense. A képviselők onnan jelentkeznek be ahonnan szeretnének, legyen az park, a saját nappalijuk vagy a brüsszeli irodájuk. 

A fenti működési mód azonban bármely jól is hangzik, nem teljesen jogszerű. Olyannyira nem, hogy a tavasz óta meghozott EP-döntéseket akár érvényteleníteni is lehetne visszamenőlegesen, megsemmisítve ezzel az EP több hónapnyi munkáját. Természetesen ez senkinek sem áll érdekében, azonban a napi politika könnyen felülírhatja a jelenlegi helyzetet – az EU intézményi működése tisztázásra szorul.

Szájer József, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője tanulmányában már tavasszal felhívta erre a helyzetre a figyelmet, azonban szavai süket fülekre találtak. Az EU intézményrendszerének működése a mai napig nem tisztázott a pandémiás helyzet közepette, ezzel pedig nemcsak saját működését veszélyezteti, hanem – Szájer érvei szerint – a jogállamiság feltételrendszerének sem felel meg. 

A koronavírus-járvány során olyan sajátos helyzetekkel áll szemben az EU-s intézményrendszer, amelyekre nincs elfogadott különleges jogi szabályozás vagy rendkívüli jogrend. De miért sérti az EP működése a joguralom elvét? A képlet egyszerű, a törvényesség alapja a jog uralma, a joghoz kötött működés.

A joguralom elvéből következik, hogy az Unió intézményeinek tevékenysége összhangban kell álljon az Unió életét és működését szabályozó Szerződésekkel. Ahogyan az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikke kiemeli: „az intézmények célja az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása”.  A jogbiztonság – azaz jogrendszerbeli következetesség, kiszámíthatóság és stabilitás –, mint a jogállamiság nélkülözhetetlen eleme, a bizalom egyik előfeltétele, ennek hiánya pedig súlyosan rombolhatja egy intézmény tekintélyét és tényleges erejét. Az elmúlt hónapok legforróbb európai uniós témája a jogállamiság, ebben pedig az Európai Parlamentnek mindenképpen példát kellene mutatnia főleg, hogy folyamatosan a jogállamiság tagállamok általi betartásáért száll síkra. A pandémia miatti vis maior alkalmazhatósága egy szélsőségesen bizonytalan terület, amelyet kizárólag az arányosság és a célhoz rendeltség elveit követve szabad használni, kis ideig – ebből a helyzetből pedig már rég kifutott az EP.

A vis maior felmentést adhat egy ideig, azonban huzamosabb használata nem mentesíti az Európai Parlamentet az alól, hogy tevékenysége jogszerűségének alátámasztása érdekében egy olyan jogi keretet alkosson, amely biztosítja a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Szájer kiemeli, hogy „jelenleg hiányzik a jogi alap, amely mentesítené az intézményeket az EU hatályos szabályainak és eljárásainak betartására vonatkozó kötelezettsége alól” , így a jelenleg hatályos uniós jog még a pandémiás krízishelyzetben is általánosan alkalmazandó.

Az Európai Parlamenten kívüli EU-s intézmények működésének során a különleges jogrend hiánya kevésbé lényeges, ugyanis az Európai Tanácsban bevett módszer a videokonferencia; a Bizottsági döntéshozatal pedig személyhez kötött, míg az egyéb tevékenyégek vonatkozásában személyes részvételt és jelenlétet nem igénylő szabályok vannak hatályban. Azonban

mivel az Eljárási Szabályzat (EJSZ, az EP házszabálya) minden rendelkezése a képviselők fizikai jelenlétét feltételezi. Ahogyan arra Szájer rámutat: „a jelenlét egy jogi tény, amelynek az EJSZ-ben számos jogkövetkezménye van, sok esetben éppen a tevékenység érvényességére vonatkozóan, ezen szabályok figyelmen kívül hagyása és az ebből adódó eljárási hibák pedig jogszerűtlen döntésekhez és egy uniós intézmény által elkövetetett súlyos jogállamisági vétséghez vezetnek”. 

Konkrét jogsértések

Az Európai Parlamentnek jogában áll saját működését biztosítani, de kizárólag szigorú normatív keretek szerint, ezeket a normatív kereteket pedig a Szerződések teremtik meg. Az EP bár saját maga hozza a saját Eljárási Szabályzatát, ez a szabályzat a Szerződésekkel összhangban kell álljon.  

A probléma a következő: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 341. cikkére tekintettel „az Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, beleértve a költségvetési ülésszakot is [...] a további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják”. Az Európai Bíróság azt is kimondta, hogy a parlamenti ülések, illetve összességében a munkavégzés helyének bármilyen módosítása összhangban kell álljon a Szerződésekkel, amelyből következik, hogy

Az EP székhelye Strasbourg, ahol évente megfelelő rendszerességgel 12 rendes plenáris ülést kell tartani. Ez a 12 plenáris ülés kötelező jellegű, amelyből az következik, hogy csak akkor lehet máshol plenárist tartani, amennyiben a 12 kötelező alkalom megvalósult. Az Európai Bíróság egy 2011-es döntésében kimondta, hogy az EP-nek tiszteletben kell tartania a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a Parlament rendes plenáris ülésének helyét meghatározzák. A fentiek miatt az EP jelenlegi működési rendje csak a tagállamok hozzájárulásával lenne jogszerű, azonban ilyen hozzájárulás nem történt, az Európai Parlament működése tehát Szájer érvelése szerint nem jogszerű. 

Az Eljárási Szabályzat megsértése 

A pandémiás helyzet miatt Európa-szerte új módszereket vezettek be a nemzeti parlamentek. A román parlament például módosította a belső szabályzatát, ezért a parlamenti munkát már „elektronikus eszközök használatával” is végezhetik a képviselők rendkívüli körülmények esetén. Franciaországban is különleges munkamódszereket vezettek be. A nemzeti parlamentek példájából kiindulva az Európai Parlament esetében sincs más legitim megoldás, mint az Eljárási Szabályzat módosítása, ugyanis a jelenlegi helyzetben annak rendelkezései ellentmondásosak és megkövetelik a személyes jelenlétet. 

A fő problémakörök:

Határozatképesség és küszöbértékek: a határozatképességhez a képviselők egyharmadára van szükség, ez pedig személyes jelenlétet követel meg, amely a jelenlegi helyzetben nem lehetséges. Ugyanez igaz a küszöbérték megállapításánál is. 

A képviselők jelenléte az üléseken: a képviselők vagy jelenlévők vagy igazoltan távollévők. A jelenlegi helyzetben azonban ezek a fogalmak érvényüket vesztették. A március 26-i plenáris ülésen például 75 képviselő volt jelen, hárman igazoltan távol voltak, de mégis 600 képviselő szavazott aznap – a távollévők ugyanis szavazhatnak az online parlament során.

Szavazás: a szavazás általában kézfeltartással történik, de igénybe lehet venni elektronikus eszközöket is, amennyiben az Elnök így dönt. A szavazást mindig ez Elnök nyitja meg és zárja le, a megnyitást követően pedig felszólalásnak nincs helye. Szájer kiemeli, hogy „a március 26-i ülésen a sürgősségi eljárásról szóló szavazás 10:00 és 11:00 óra között zajlott, miközben 10:30-kor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szólalt fel, tehát a szavazás megnyitása és lezárása között beszélt”. 

A felszólalási jog: a felszólalási idő nem egyeztethető össze a távműködéssel, az pedig különösen nagy probléma, hogy csupán az ülésteremben fizikailag jelenlévők szólalhattak fel a tavaszi plenárisokon. Ez őszre megváltozott, ugyanis kameraképpel be tudnak a plenáris terembe kapcsolni, azonban a technikai bakikkal értékes percek mennek el. 

Szájer József érvelése szerint a jelenlegi rendszer nem garantálja a jogszerű működést, a távműködés esetén pedig a Parlament jogszerű működése csupán úgy biztosítható, ha az Eljárási Szabályzat megfelelő módosításaira sor kerül, tagállami beleegyezéssel együtt (plenáris ülések szervezéséhez fűződő tagállami jogkör). Az EUMSZ 263. cikke alapján a fenti állapotban meghozott döntéseket érvényteleníteni lehetne, egy ilyen döntéssel hatalmas jogbizonytalansági válság keletkezne. Azonban van ennél veszélyesebb folyamat is, a jogellenes működés ugyanis idővel precedenst és viszonyítási alapot teremthet, zavart képezve az értelmezésben, a hierarchiában és az egész intézményrendszerben. 

A görbEUborka a Mandiner európai uniós történésekkel foglalkozó rovata. Pletykák, történeteket, elemzések, botrányok, hírek Brüsszelből, amik felrázhatják a magyar hétköznapokat is! A rovat összes cikkéért kattintson ide!