Mi Trump mérlege?
II. évfolyam 44. szám | Külföld
2020. október 29.
Amerikai és magyar szakértőket kérdeztünk arról, hogyan értékelik Donald Trump és a trumpi Amerika négy évét.
Maráczi Tamás és Szilvay Gergely összeállítása a Mandiner hetilapban.
Magyarics Tamás, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének vezetője
Bocskai István szavaival élve: „a dolgot ő magát nézzük”. Donald J. Trumpnak az elnökként végzett tényleges teljesítményét ennek értelmében érdemes különválasztani a nyomtatott és vizuális sajtó nagy részében megjelent imázsától, sőt karikatúrájától. Évtizedes írott, de főként íratlan szabályokat szegett meg, és a nemzetközi életben is „képromboló” volt. Úgy tűnik, a kérdésfeltevéseiben több igazság volt, mint a megválaszolásukban. Nyilvánvaló vita tárgya lehet, hogy a javasolt megoldásai, illetve lépései mennyire rövid vagy hosszabb távra oldottak meg ügyeket. Ami a szakpolitikai kérdéseket illeti, Donald Trump vitathatatlan eredményeket ért el a hagyományos kínálatoldali gazdaságpolitikával alkalmazott adócsökkentésekkel; ahol szakított a Republikánus Párt hagyományaival, az a protekcionista külkereskedelem volt. Társadalompolitikája az időnként szélsőséges retorika ellenére nem volt forradalmian új, a társadalmi feszültségek gerjesztésében a legitimitását kezdettől fogva elutasító s egyre inkább balra tolódó Demokrata Párt és a vele szövetséges liberális sajtó legalább annyira vétkes, mint az elnök alkalmankénti meggondolatlan nyilatkozatai vagy kellően át nem gondolt döntései. Kül- és biztonság-politikájában is több volt a folyamatosság, mint amit sokszor tulajdonítanak neki; így például a szövetségesek nagyobb tehervállalását lényegében mindegyik előző adminisztráció szorgalmazta, és a sokszor ténylegesen felelőtlenül megkötött (szabad)kereskedelmi megállapodások valóban nem mindig szolgálták az Egyesült Államok érdekeit. America First jelszava minden eddigi amerikai elnöké lehetne, hiszen ennek a célnak a megvalósítására választják meg a szavazópolgárok az elnöküket négyévenként.
Bocskai István szavaival élve: „a dolgot ő magát nézzük”. Donald J. Trumpnak az elnökként végzett tényleges teljesítményét ennek értelmében érdemes különválasztani a nyomtatott és vizuális sajtó nagy részében megjelent imázsától, sőt karikatúrájától. Évtizedes írott, de főként íratlan szabályokat szegett meg, és a nemzetközi életben is „képromboló” volt. Úgy tűnik, a kérdésfeltevéseiben több igazság volt, mint a megválaszolásukban. Nyilvánvaló vita tárgya lehet, hogy a javasolt megoldásai, illetve lépései mennyire rövid vagy hosszabb távra oldottak meg ügyeket. Ami a szakpolitikai kérdéseket illeti, Donald Trump vitathatatlan eredményeket ért el a hagyományos kínálatoldali gazdaságpolitikával alkalmazott adócsökkentésekkel; ahol szakított a Republikánus Párt hagyományaival, az a protekcionista külkereskedelem volt. Társadalompolitikája az időnként szélsőséges retorika ellenére nem volt forradalmian új, a társadalmi feszültségek gerjesztésében a legitimitását kezdettől fogva elutasító s egyre inkább balra tolódó Demokrata Párt és a vele szövetséges liberális sajtó legalább annyira vétkes, mint az elnök alkalmankénti meggondolatlan nyilatkozatai vagy kellően át nem gondolt döntései. Kül- és biztonság-politikájában is több volt a folyamatosság, mint amit sokszor tulajdonítanak neki; így például a szövetségesek nagyobb tehervállalását lényegében mindegyik előző adminisztráció szorgalmazta, és a sokszor ténylegesen felelőtlenül megkötött (szabad)kereskedelmi megállapodások valóban nem mindig szolgálták az Egyesült Államok érdekeit. America First jelszava minden eddigi amerikai elnöké lehetne, hiszen ennek a célnak a megvalósítására választják meg a szavazópolgárok az elnöküket négyévenként.
***
Alvino-Mario Fantini, a The European Conservative amerikai származású főszerkesztője
Nehéz nyíltan és őszintén beszélni Donald Trumpról. Nemcsak az elképzelései, de a személyes stílusa is erősen vitatott – még azok között is, akik egyetértenek kormánya prioritásaival –; ráadásul a mai közéleti klíma, amit meghatároz az Antifa és a BLM szélsőséges retorikája, nem igazán alkalmas a nyugodt, észszerű vitára és a civilizált párbeszédre. Ami viszont világos számomra, az az, hogy Trumpnak sikerült elérnie valamit, amit kevesen vártak – újjáélesztette az amerikai politikai életet. Szinte senki nincs, akinek ne lenne véleménye az elnökről és kormányáról, akinek ne lennének határozott érzései egyik vagy másik irányban. Akár szereti, akár utálja valaki Donald Trumpot, azt nehéz volna tagadni, hogy véget vetett annak a veszélyes érdektelenségnek és apátiának, amely már hosszú ideje meghatározta az átlagos amerikai szavazók viselkedését. Ez persze csak egyvalami, amivel az elnök kihívás elé állította a közéletet. Emellett szerencsére sok területen megzavarta a dolgok eddigi menetét. Akár az Egyesült Államokról, akár a nemzetek közösségéről beszélünk, Trump elutasította a konvencionalizmust, a mai politikai elitek konszenzus által meghatározott és predecensekre alapozott, bevett politikáját. Ehelyett a saját útját járta. A menedzserelit, a bürokrata hivatalnokok és a karrierpolitikusok világában – azaz a deep state-ben – Trump egy erőteljes, nem várt váll-lövés. Ahogy Victor Davis mondta, Trump olyasmi, mint egy kemoterápia: egy egészséges testnek méreg volna, de egy rákos betegnek életmentő. Ahhoz viszont, hogy tényleg megmenthesse mindazt, ami még megmaradt az amerikai köztársaságból, szükség volna rá, hogy még egy ciklust végigcsinálhasson. Biztos vagyok benne, hogy november 3-án kiderül: az amerikaiak többsége is így gondolkodik.
Nehéz nyíltan és őszintén beszélni Donald Trumpról. Nemcsak az elképzelései, de a személyes stílusa is erősen vitatott – még azok között is, akik egyetértenek kormánya prioritásaival –; ráadásul a mai közéleti klíma, amit meghatároz az Antifa és a BLM szélsőséges retorikája, nem igazán alkalmas a nyugodt, észszerű vitára és a civilizált párbeszédre. Ami viszont világos számomra, az az, hogy Trumpnak sikerült elérnie valamit, amit kevesen vártak – újjáélesztette az amerikai politikai életet. Szinte senki nincs, akinek ne lenne véleménye az elnökről és kormányáról, akinek ne lennének határozott érzései egyik vagy másik irányban. Akár szereti, akár utálja valaki Donald Trumpot, azt nehéz volna tagadni, hogy véget vetett annak a veszélyes érdektelenségnek és apátiának, amely már hosszú ideje meghatározta az átlagos amerikai szavazók viselkedését. Ez persze csak egyvalami, amivel az elnök kihívás elé állította a közéletet. Emellett szerencsére sok területen megzavarta a dolgok eddigi menetét. Akár az Egyesült Államokról, akár a nemzetek közösségéről beszélünk, Trump elutasította a konvencionalizmust, a mai politikai elitek konszenzus által meghatározott és predecensekre alapozott, bevett politikáját. Ehelyett a saját útját járta. A menedzserelit, a bürokrata hivatalnokok és a karrierpolitikusok világában – azaz a deep state-ben – Trump egy erőteljes, nem várt váll-lövés. Ahogy Victor Davis mondta, Trump olyasmi, mint egy kemoterápia: egy egészséges testnek méreg volna, de egy rákos betegnek életmentő. Ahhoz viszont, hogy tényleg megmenthesse mindazt, ami még megmaradt az amerikai köztársaságból, szükség volna rá, hogy még egy ciklust végigcsinálhasson. Biztos vagyok benne, hogy november 3-án kiderül: az amerikaiak többsége is így gondolkodik.
Címlapkép: AFP / SAUL LOEB
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető.
Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!
