A baloldal Führere

2020. augusztus 6.

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján ünneplőket megverető egykori miniszterelnökről a legifjabb választópolgárok már nem tudhatják, valójában mire képes, de most kimutatta a foga fehérjét: Gyurcsány Ferenc ugyanis nekirontott a Nemzeti Színház igazgatójának. Kormányzati hatalom híján csak verbális gumibottal fenyegetőzik, de jól látszik, mire számíthatna a jelenlegi kormányzati többség és a vele szimpatizáló értelmiség, ha Gyurcsány egyszer újra hatalomhoz jutna. Ezt írja a DK-s Führer: „Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. Ezek nem finnyásak. Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra! Jöjjenek a pártkatonák! Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot. Így van ez rendjén. Higgadtan, racionálisan, szárazon. Akik meg még egyensúlyoznak: ideje magatokra találni, felébredni, élni! Vagy küzdetek a hazaért, vagy cinkosok lesztek. Vagy-vagy.”

Mégis milyen pártkatonákra gondol az ötvenes évek retorikáját idéző uszításában? Vidnyánszky Attila Európa-szerte elismert autonóm alkotó, Kossuth-díjas rendező, egy szakmai egyesület demokratikusan megválasztott elnöke, s egy törvényes átalakítás során létrejött, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány elnöke. S ha már adjonisten, ne menjünk el amellett, hogy a mi politikai közösségünk nem üldözte azokat a színházi vezetőket, akiket 2010 előtt neveztek ki. Alföldi Róbert kitöltötte az igazgatói mandátumát a Nemzeti élén, a fővárosi direktorok többsége is a helyén maradt Mácsai Páltól Máté Gáborig. Mi sosem neveztük őket pártkatonának, csak mert Demszky Gábor vagy Hiller István nevezte ki őket. Sőt elismerjük a művészi és intézményvezetői teljesítményüket függetlenül attól, hogy támogatják-e a jelenlegi kormány politikáját, illetve az SZFE átalakítását.

Ne legyenek illúzióink, a baloldal Führere nem csupán a jobboldalon „tenne rendet“, hanem előd­jeihez hasonlóan az egész országban: majd ő eldönti, ki a cinkos, ki árulta el a hazát, az eszmét. Jönnek majd újra a listázások, az államosítások, a vagyon­elkobzások, a kényszertársbérletek.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés