A diktatúrák valóságáról

2020. május 26. 13:29
Veszely Ferenc
Vendégszerző
A diktatúra hatalma teljes.

A szerző a Magyarország Barátai közösség Ausztráliában élő tagja

 

A világsajtó fennen hirdeti: Magyarországon nincs demokrácia és Orbán diktátor. Ez fogalomzavarnak tűnik nekem mind a demokrácia, mind a diktatúra fogalmát illetően. Én egyszer írtam egy cikket az Ausztráliai Magyarságba Miért kell tisztelnünk a szavak értelmét címmel, kimutatva, hogy ha mi mást értünk, mint amit mondunk, akkor más malomban őrölünk, és gyakorlatilag ellehetetlenítjük azt, hogy megértsük egymást. Hogy ezzel eleve elvesszük még a lehetőségét is annak, hogy demokrácia legyen valahol. Ahol a szó elveszítette az értelmét, ott nem tudunk beszélni sem. A szó fontossága egyedülálló, értelmének tiszta betartása elkötelező. Sajnos a ferdítések manapság gyakoriak, és legtöbbször ha nem tudatlanságból, akkor félrevezető szándékból erednek. Modern világunkban a szóferdítés valóságos szakma lett, képzett spin doctorok fűzik az emberek agyát, vetnek kételyt az igazságra, ültetnek el hamis hiteket. De minden szónak van értelme, ami valahogyan előállt, megszületett, megteremtődött.

*

A DEMOKRÁCIA népuralmat jelent, a népi demokrácia népi népuralmat. Aki ezt a szót kitalálta, meglehet, nem ismerte a demokrácia szó jelentését, mert a dupla népi-népi elég furcsa elnevezés. De tudta, hogy a kommunisták elvbeli népuralmát meg kell különböztetni attól, ami „a nyugati demokráciákban” már akkor is ment, s hogy az valóban nem volt népi. Az valójában a gazdag és befolyásos emberek által bevezetett kétpártrendszeres uralom volt, ami már akkor sem felelt meg a demokrácia fogalmának, annak amit az Egyesült Államok alapítói a köznépből a köznépért való kormányzásnak neveztek, szóval a demokráciának. Ami ment, az a görögök előtt nem volt ismeretlen, de azt ők oligarchiának nevezték. Pontosan ennek ellenében törekedtek népuralomra, mert a gazdagok érdeke már akkor sem egyezett a nép érdekeivel, és ők akartak kormányozni. Diktátorokkal is volt már dolguk, s ha a vezetők közül valaki ilyen hajlamot mutatott, azt azonnal osztracizálták, azaz száműzték, mielőtt tényleg magához tudta volna ragadni a hatalmat. Tömören: azért hozták létre a demokráciát, mert elegük volt mind a diktátorokból, mind a fölöttük uralkodó pénzes körökből.

Az elmúlt évtizedekben a nyugati demokráciák oligarchiái elkezdtek világpiacról és világgazdaságról beszélni, aminek röviden a globalizáció fedőnevet adták. Ezt úgy mutatták be, mint a haladás megtestesülését: egy elkerülhetetlen dolgot, amit a versenyképesség kényszerít mindenkire mindenhol. És melyik ország nem kívánt versenyképes lenni, ki akart elmaradottá válni? Mint egykor a görögök, manapság a köznép is kezdte látni több helyen, hogy a vagyonosok uralma, a globalizálódás nekik nem jó dolog, és, kihasználva a választási lehetőségeket, népszerű vezetőket kezdtek beválasztani a hatalomba. Hűha! A tettetett népuralom kezdett lelepleződni: a nép mást akart, mint az oligarchák. Ezeket a választásokat el kellett hitelteleníteni valahogyan, de hogyan? Nem lehetett azt mondani hogy a népakarat nem érvényesült, mert a választások demokratikusak és elsöprő eredményűek voltak. Erre találták fel a „populista” szót, mint megbélyegző jelzőt, ami magyarul „népszerűt" jelent anélkül, hogy beismerné, hogy népszerű, ami tagadhatatlan volt. Nem lehetett azt mondani, hogy népszerű, mert ugye az alátámasztotta volna a választások legitimációját: azt mondta volna ki, hogy a választás kifejezte a népakaratot. Nem lehetett a választásokat meg nem történtnek venni sem, mert azok túl botrányosak voltak a globalizálóknak.

Az amerikaiak a globalizáció vezető hatalmaként kiléptek az  „Amerika első” szlogenjukkal a globalizálódásból, ahogy a britek is kiléptek az EU-ból, ami a globalizáció európai végrehajtó szervezeteként működik. Sántít ez a „népszerű” szó, de jelentése tiszta: ahol népszerűség van, ott nincsen az oligarchiák megszokott értelmezésében „demokrácia". A fogalomzavar abból adódik, hogy éppen ezekben a „populista” országokban van hatalmon egy, a választások során kinyilvánított, globalizációval szembeszálló népuralom. Ha valamit, akkor ezt, a választók nagy többsége által létrehozott valamit kellene neveznünk demokráciának. Mert ezekben és nem az oligarchiákban kormányoznak a nép akaratából demokratikusan megválasztott személyek. S ez nálunk, jelenleg az Orbán-rendszer, ami olyan, amilyen, de demokratikus. Nem olyan, mint amit Amerikában csúfolnak demokráciának. És működőnek kell ítélni, mert ha nem lenne működő demokrácia Magyarországon, Budapestnek nem lenne baloldali polgármestere. A rendszert és a miniszterelnököt lehet ettől kritizálni, de azt állítani, hogy „Magyarországon nincsen demokrácia”, nem. 

*

KOMMUNIZMUS Ez a szó is világszerte félreértelmezett máig. Jelentése, a világszerte megalakult „népi demokráciák" valóságára alapozva valóban szovjet felügyelet alatt álló „proletárdiktatúrákat" szuggerál, ezeknek is különféle helyi elfajultságait. Közben létezett és létezik kommunizmus is, valóban, de csak Izraelben, az ott létező szövetkezeti farmokon, amelyeket kibbutzimok néven ismernek. Mert bár lehetne, az állam nem büszke erre a névre, nem kürtöli világgá, hogy „Izraelben megvalósítottuk a kommunizmust”. De csendben megtették. Ugyanis csak ezekben a többnyire sivatagi termelőszövetkezetekben gyakorolják a „mindenki ereje szerint, mindenki szüksége szerint” elveket és a közösségi életet. Kicsiben kivitelezhető, de országszerte már nem. Izrael nem kommunista ország. Egy fontos kikötéssel. A civil törvényhozás mellett a vallási is is működik, és ha konfliktus van a kettő között, akkor a vallási dönt. Kommunizmusnak hívták, de sem a Szovjetunióban, sem a „csatlós országokban”, se Kínában nem volt kommunizmus soha. Kína megközelítette ezt, de szegényebben a templom egerénél. Újabban Kína nagyot lendült előre - de nem a kommunista elvek követésével.

*

A DIKTATÚRA fogalmát számomra a proletárdiktatúra határozta meg. Ha semmi másra, de arra rendszer megtanított arra, hogy mi a diktatúra. Egy működő diktatúrában nincs ellenzék szabadlábon, nincs tiltakozás, szabad véleménynyilvánítás, visszapofázás, és szóba se jöhet sokpárti választás vagy parlamentáris képviselet. Törvényt alkotnak, hogy szót emelni az állam ellen egyenlő az „államellenes tevékenységgel”, ami börtönbüntetéssel jár. Minden hírszolgáltatás a diktatúra kezében van. A külföldről jövő híreket állandóan zavarják. Egy viccet se engedhetsz meg magadnak, s már elvisznek. Ők nem viccelnek. Beépített besúgók vesznek körül, provokálnak, s már visznek is el megint. A bírók az ítéleteket fentről előre megkapják, az ügyvédek az ügyészekkel játszanak össze. A megtámadott fél védtelen. Kiképzett szadistákkal kínoztatnak, vasalnak ki belőled beismerő vallomásokat, aminek alapján akár a nagy Sztálin szibériai lágereiben köthetsz ki. Veszélyesebb ellenfeleiket elmegyógyintézetekbe zárják, rajtuk kisérleteznek ki agymosó módszereket. Minden háztömbből eltűnik valaki teljesen ártatlanul, mert ez a leghatásosabb módja az általános megfélemlítésnek. Az emberek találgatják, miért, és oda lyukadnak ki, ahova szánták, hogy kilyukadjanak: jobb, ha befogom a számat! Szájról szájra jár: hallgass, mert elvisznek! 

De ez sem elég. Lekádereznek, mint lehetséges ellenségét a diktatúrának, és eszerint „B-listáznak”, kilakoltatnak, kitelepítenek, koholt vádak alapján bíróság elé hurcolnak. Teljesen ki vagy szolgáltatva a diktatúrának. Már az is baj, ha az apád kisiparos volt, ez is elég ahhoz, hogy „osztályidegennek” legyél minősítve. Névleg az állam elkülönül a Párttól, de az állam teljesen a párt irányítása alatt áll. A diktatúrának külön fegyveres hadserege van, amely a törvényen felül áll. Ennek állandóan változtatják a nevét, de ez „a nép ökle”, már amikor nem lő tarkón. 

Ismétlem: a diktatúra hatalma teljes. Az elvtársak döntik el, hol fogsz dolgozni és mennyiért, mik legyenek a bolti árak, mit gyártsanak a gyárak neked, mit választhatsz az üzletekben. Azt is ők döntik el, hogy hol kapsz lakást és mennyiért, s ki lesz a társbérlőd. Ha meghagytak egy osztályidegent a lakásában, beköltöztettek hozzá egy alkoholistát, tolvajt vagy hobót, hogy éljen azzal, s legyen a lakásban besúgó. 

Soha se munkás, se paraszt nem volt úgy kizsigerelve, mint ebben a diktatórikus rendszerben, ami „munkás-paraszt kormánynak” hazudta magát. Nem lehetett nem dolgozni. A munkakerülőt bebörtönözték. A munkásoknak normát kellett teljesíteniük, amelyeket állandóan emeltek. A munkahelyeden jutalmaztak és büntettek. Megkövetelték hogy „társadalmi munkát” végezz hétvégeken - fizetés nélkül. Meghatározták hogy mennyit ajándékozzál a diktatúrának a fizetésedből békekölcsön címén. Munkaidő után gyűléseken kellett részt venned. Elvárás volt, hogy nagy lelkesedést mutass és vastapsolj meg minden párthatározatot. A parasztnak kiszabott beszolgáltatást kellett benyújtania, akkor is, ha neki vetőmagja se maradt. Gyakran elverték, megkínozták, kényszerítették, hogy földjét, jószágát „magától” bevigye a szövetkezetbe. A módos gazdát kuláknak minősítették, osztályidegennek, s már vehették is el tőle minden vagyonát. 

Kötelező volt elmenni szavazni. Persze csak kommunistára szavazhattál, de ezzel bizonyította külföldnek „a népi demokrácia”, hogy mennyire mögötte áll a nép. Lám, kilencvennyolc százaléka szavazott a népnek, kilencvennyolc százalékban kommunistákra! A diktatúrában senki sem érzi magát biztonságban, még a diktatúra végrehajtói és haszonélvezői sem, a pártemberek rendszeresen lebuktatták és bebörtönözték egymást is, megfélemlítve saját embereiket is. Mindenféle szervezkedés tiltva volt. Öregasszonyok horgoló társaságát is csak a párton belül lehetett megszervezni, a párt közvetlen felügyelete alatt. 

*

Ez az a diktatúra, amit én átéltem, aminek élő tanúja vagyok. Voltak és vannak egyéb, nem kommunista diktátorok is, rendszerint ezek a hadseregre támaszkodnak. Általában a diktatúrák legfőbb ismérvei: tele lévő börtönök, kínzások, koncentrációs lágerek, nagy számú halálos áldozat, mindennapos erőszak, kegyetlenség, megfélemlítés, megtorlás, bosszúállás. 

Ha ez megy most Magyarországon, akkor diktatúra van. S ha nem ez megy, akkor miért állítja ezt folyamatosan a nyugati sajtó? Miért állítja ezt otthon a „baloldali”, akinek igazán tudnia kellene, hogy mi a diktatúra, hiszen ezt szovjet szuronyok mellett ők valósították évtizedekig, nem? 

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés