Akikre mindig számíthatunk

2020. április 04. 21:01

Most is szükség van rájuk…

2020. április 04. 21:01

Jól példázza a Honvédelmi Minisztérium közösségi oldalán ma reggel közzétett kisfilm azt, hogy a magyar katonákra nem csak a mostani veszélyhelyzetben, hanem bármikor, bárhol számíthatunk.

Az elmúlt években ott voltak, ha hó esett, ha árvízhelyzetben szorult segítségre az ország lakossága, de a déli határszakaszon a kerítés építéséből éppen úgy kivették a részüket, mint a kolontári vörösiszap katasztrófa helyszínén a keletkezett károk elhárításából.

Most is szükség van rájuk…

A veszélyhelyzettel összefüggő feladatok ellátásában jelenleg mintegy 1500 katona vesz részt. Védik az ország határait, segítik a létfontosságú cégek vezetőit és a kórházak igazgatóit is. Járőröznek a nagyvárosokban, támogatják a rend őreit a kijárási korlátozással kapcsolatos szabályok betartatásában.

Hétköznapi hősök! Legyünk büszkék rájuk!

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
BőröndÖdön
2020. április 05. 21:23
Ingyenélők,akár a szocializmusban...:(
antioxi
2020. április 05. 10:41
Ideje vissza állítani a kötelező sorkatonai szolgálatot, a csajoknak is min 6 hónapra - mint Izraelben.
annamanna
2020. április 05. 06:23
"Az elmúlt években ott voltak, ha hó esett" Az országot ért drámai helyzetek felsorolása ezzel kezdődik. A magyar hadsereg helyt állt, ha hó esett. Köszönjük szépen!
zsoltkom2
2020. április 04. 22:40
"Akikre mindig számíthatunk" Degradáltak minket emberek, utolsók vagyunk a sorban, ha sorban csak boltban állunk feleségnek és gyereknek. Mi életet nem adunk csak eszünk és zabálunk... ránk civilekre ne számítson egy se. Éhenkórászok vagyunk csak adót dolgozunk. Nem mi adjuk a gyereket katonának, papnak, péknek, zenésznek, lánynak és családnak. Mi csak vagyunk... akire nem mindig számíthatunk. Gáton sem vagyunk, ha jön az ár. Mi csak útban vagyunk, csak iszunk. "Immár vigadozzunk, búból kiduvadjunk, bánatjaink lakolnak/ nyelvén türelemmel örömöt ürömmel, eljő édesb maholnap, telünkben-nyarunkban hordozzuk magunkban, feszes sorsunk amit ád/ győz, ki mit sem átall, hogy mégse halállal döntsük a végső vitát." Nem a mi életünk árából gondolja Orbán a katonát... csak egy a padlásról lesöpört termés, éppen rendelkezésre állás.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!