„Senki nem gondolta volna, hogy ennyire megáll az élet” – egy Németországból hazasiető diák a Mandinernek

2020. március 17. 14:40
„Szomorú voltam, hogy ott kell hagyni azt az életet, amit épphogy elkezdtem kint felépíteni” – mondja Szőnyi Johanna lapunknak. Az Erasmus-ösztöndíjas hónapjait épp hogy elkezdő magyar lány a német határzár bevezetésének éjszakáján sietett haza Heidelbergből. Szerinte most nagy fegyelmezettségre, önfegyelemre, türelemre és kitartásra van szükségünk.

Mivel foglalkoztál Németországban?

A tavaszi félévemet Erasmussal Németország egyik legcsodálatosabb városában, Heidelbergben terveztem eltölteni. Kint az egyetem később kezdődik, mint nálunk, április 20. a szemeszter első napja, én viszont már március 1-jén kimentem, hogy részt vegyek egy egyhónapos előkészítő német nyelvtanfolyamon. Kollégiumban laktam, beindult a nyelvkurzus, számtalan jó programot szerveztek az erasmusosoknak, hogy minél hamarabb megismerjék egymást. Egészen március 12-ig tartott ez a „paradicsomi” állapot.

Hogyan fogadtad te és hogyan fogadták németországi környezetedben eleinte a koronavírust, a terjedő járványt?

A kiutazásom előtti napokban értesítettek minket Németországból, hogy a nyelvtanfolyamot megtartják, de számoljunk azzal, hogy bármikor berekeszthetik a vírus miatt. Az utolsó itthoni napomon egyszer megfordult a fejemben, hogy talán vissza kellene mondani, de aztán gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot.

Senki nem gondolta volna, hogy ennyire megáll az élet.  

Mit láttál az utóbbi 1-2 hétben, hogyan kezdett változni a közhangulat, illetve a környezet? Hogyan fogadták a németek a változó helyzetet?

Kint kezdetben semmi jele nem volt a pániknak. A boltok nem voltak kifosztva, nem pánikoltak az emberek. A múlt héten viszont nagyon felgyorsultak az események. Március 12-én estefelé berekesztették a nyelvtanfolyamot. A buszon a sofőröket szalaggal választották el az utazóközönségtől, sorra jelentették be, hogy mely tartományokban zárnak be az iskolák, egyetemek. Minden egyetemmel kapcsolatos tevékenységet kezdtek beszüntetni. Hétvégi bevásárláskor az üzlet teljes hosszában állt a sor. Vasárnap délután pedig bejelentették, hogy március 16-án reggel 8-tól lezárják a német határokat Ausztria felé is. Kollégiumban laktam, ahol arra kértek minket pénteken, hogy aki teheti, menjen haza. A koronavírus már a kezdetektől téma volt a lakótársaim között is, de a hétvégén érzékeltem, hogy kezdjük tényleg megérteni a helyzet komolyságát. 

Mikor döntöttél úgy, hogy jobb lenne hazajönni Magyarországra? Volt már benned aggodalom, hogy már túlságosan a nyakunkon van a járvány? 

Csütörtökön, miután lefújták a tanfolyamot, akkor kezdtem először komolyan fontolgatni, hogy hazamenjek. Jöttek sorra a lemondások, korlátozások, és péntek estére sikerült megfogalmaznom, hogy

egy ilyen bizonytalan helyzetben talán az a legokosabb, ha hazajövök. 

Milyen úton jutottál végül haza?

Szombat reggel foglaltam helyet az Oszkár telekocsi-rendszerben, kedd reggel indult volna az autó velem és a rengeteg táskámmal Budapestre. Véglegesen akartam hazajönni, ezért a csomagszállítás miatt ez tűnt a legjobb megoldásnak. Amikor vasárnap délután Németország bejelentette, hogy másnap reggel határzárás, este hívott is a sofőr az Oszkártól, hogy nagyon sajnálja, de nem fog tudni hazavinni. Családommal közösen próbáltunk valami megoldást találni, a Facebookon rengetegen osztották meg a segítségkérésünket, nagyon jólesett, hogy ennyi ember, barát támogatott. Végül vonatjegyet vettem, és éjjel 1 órakor elindultam, de nem tudtam minden csomagomat hazahozni. 

Milyen volt a hazaút, voltak benned közben dilemmák?

Nehéz megfogalmazni, mi volt bennem. Nagyon sok minden.

Szomorú voltam, hogy ott kell hagyni azt az életet, amit épphogy elkezdtem kint felépíteni.

Sok új barát, akiktől el sem tudtam köszönni, rengeteg meg nem élt élmény, lehetőség és kaland, amit magam mögött hagytam. Volt bennem dilemma, most ez-e a jó döntés, hogy hazamegyek. Féltem is kicsit egyedül nekivágni az éjszakának, de az volt a legkevesebb. Végül szerencsésen hazaértem: Heidelbergből Münchenbe utaztam, ott átszálltam, ahonnan a vonat közvetlenül a Keletibe vitt. Hegyeshalomnál okmányellenőrzés, gyors lázmérés, délután már itthon voltam. Alig voltak a kocsiban, kalauz sem volt. Mindenki magába fordult, elkülönülve ült. Bécsnél sokan felszálltak, onnan kissé felpezsdült az élet, de nem úgy, mint azelőtt…

Hogy tervezed most, jó pár hétig itthon leszel, és majd később visszatérsz Németországba? 

Felfüggesztettem a kinti tanulmányokat, jelenleg intézkedem, hogy vissza tudjak kapcsolódni a magyar egyetemi távoktatásba. 

Milyen tanulságokkal szolgál számodra ez a koronavírus-helyzet, ami mostanra egész Európában, országainkban kialakult?

Nagyon megviselt ez a pár nap lelkileg. Persze nagyon örülök, hogy hazatérhettem a családomhoz, de nehéz elfogadni ezt a helyzetet. Viszont más megoldás nincs, most ebből kell kihozni a legtöbbet. Lesz lehetőség máskor is külföldi tapasztalatszerzésre. Nemcsak nekem nehéz ez, hanem mindenkinek. Igyekszem nem önzően magam körül forogni.

Most nagy fegyelmezettségre, önfegyelemre, türelemre és kitartásra van szükségünk.

Kívánom, hogy tudjunk tanulni valamit ebből a jelenleg kilátástalan helyzetből.  

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés