Forradalom volt ’89-ben Romániában, de eltérítették

2020. január 16.

Ádám Rebeka Nóra
„Azt hittük, kivégezni visznek, mert az udvaron már feküdtek tetemek” – emlékezik vissza 1989-es sorsfordulójára Tőkés László, de nem sokkal később már ölelve fogadta egy román rendőr. Temesvár hősével beszélgetünk a harminc évvel ezelőtti romániai forradalomról és utóéletéről.

Forradalom vagy titkosszolgálatok által vezényelt államcsíny? Ez a két narratíva kering 1989 romániai decemberéről.

Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a forradalom államcsínybe torkollott. Eltérítették. Úgy is mondhatnánk, hogy Ion Iliescu és csapata nagy szakértelemmel, kommunista típusú forgatókönyv alkalmazásával ráépítette a spontán népfelkelésre a puccsot. Én magam sem tudtam annak idején, mi is megy végbe, mert mi a forradalom hiteles arcát ismertük. Időnek kellett eltelnie, amíg rájöttünk, hogy ez az emberarcú kommunista csapat, melyet Iliescu neve fémjelez, kihasználta az alkalmat, hogy az általános kommunistaellenes, országos szintre emelkedett megmozdulásokat felhasználja a saját céljai eléréséhez. Tehát mind a kettőről beszélhetünk. Utóbb a második vitte a prímet.

Volt kommunista állambiztonsági tisztek hazaárulással és magyarügynökösködéssel vádolták meg. Öt év pereskedés után a bukaresti táblabíróságon megnyerte a pert. Miért húzódott eddig ez az ügy?

Ez régi történet, végighúzódik az elmúlt harminc éven. Már 1990-ben megjelent egy folyóiratban, hogy a román titkosszolgálatnak dolgoztam, valamint nyilvánosságra hozták a beszervezési kötelezvényemet, amikor még nem is lehetett hozzáférni a titkosszolgálat irattárához. Ezenkívül előkerült egy nyugta, amelyben húszezer lejről adtam elismervényt azzal az ártatlan szöveggel, hogy „Isten áldása legyen a jókedvű adakozókon”. Ugyanis ezt az összeget nélkülözésünk idején – amikor már megvonták minden anyagi jövedelmemet, és zárolták az egyházközség bankszámláját – a hívek gyűjtötték nekünk. Azzal vádoltak, hogy a pénzt titkosszolgálati tevékenységért kaptam. Az ügynökvádat csak akkor tudtam tisztázni, amikor 1999-ben végre hozzá lehetett férni a szekus irattári anyagom-hoz, amelyből világosan kitűnt, hogy ugyan lediktáltak nekem egy kötelezvényt, de nem írtam alá. Azóta két-három bírósági végzés született, amely kimondta, hogy nem áll fenn az esete sem a román, sem a külföldi titkosszolgálati kollaborációnak.

FOTÓ: FORTEPAN / ADOMÁNYOZÓ: SZALAY ZOLTÁN
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés