Than Károly 185

„A chemia iránti ellenállhatatlan vágyat élesztett tűzérségi szolgálata”

2019. december 20. 10:44

Írta: Leczo Bence
185 éve született Than Károly szabadságharcos, kémikus, a 19. században önállósodott természettudományi tárgyak egyik legnagyobb tanára.

Az indzsellérség gyerekkora

A 19. században a természettudományokat és a műszaki végzettséget nem vette körbe akkora megbecsülés, mint a bölcsésztudományokat (ma mintha fordítva lenne). Mikor Szily Kálmán, neves fizikus bejelentette otthon, hogy műszaki pályára szeretne lépni, a család egy tagja így szólt az apjához: 

„Ádám, remélem nem fogod tűrni, hogy Kálmán fiad szégyent hozzon tisztes családi nevedre azzal, hogy indzsellér válik belőle”.

A vegyészet gyakorlatilag ismeretlen fogalomnak számított, ehhez persze hozzájárult, hogy ekkoriban még nem volt haszna. 1865 után kezdődött meg a nagy vasútépítés, az első magyar vegyészdoktor, Wagner Dániel 1867-ben alapította a Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Rt-t, 1868-ban pedig üzembe helyezték az ország első kénsavgyárát. Gyufagyárak létesültek Irinyi nyomán, fejlődött a szeszipar, létrejött a Törley üzeme. A vegyipar fejlődésével pedig a 19. század második felére végre megnőtt a kereslet a képzett vegyészek iránt. Than Károly esete példázza, milyen az, amikor a megfelelő képzettség és tehetség találkozik azokkal az igényekkel, amiket ki tud szolgálni. 

Jómódú családban született 1834. december 20-án Óbecsén, tíz testvére közül a kilencedikként. Fivérei közül Than Mór festőművész tett még szert hírnévre. Károly gimnáziumi tanulmányait 1843-ban kezdte, az első hat osztályt Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon, Nagybecskereken és Szegeden végezte. 1848-ban a szabadságharc miatt megszakadtak a tanulmányai, a tizennégy éves fiú ’48 őszén Óbecsén tartózkodott, házukban pedig egy szepességi rokont, Böhm Vilmos tüzérszázadost szállásolták el. A  rokon hatására Károly elhatározta, hogy honvédtüzér lesz. Böhmöt az erdélyi hadsereg tüzérparancsnokává nevezték ki, Than családja tiltakozása ellenére Erdélybe tartott vele, majd Böhm halála után kérésére egy lovasüteghez osztották be. Bem József alatt szolgált előbb mint főlövész, később pedig tűzmesterként. Kilenc ütközetben vett részt, köztük a vízaknai csatában, aztán a nagyszebeni lőszergyárban alkalmazták. A zsibói fegyverletétel után, amikoris Kazinczy Lajos vezette erdélyi hadsereg maradéka lerakta a fegyvert 1849. augusztus 25-én, Than Károly

Nagyváradon jelentkezett a haditörvényszéknél, de ott nem tudtak mit kezdeni a tizenöt éves fiúval,

így hazaküldték. 1902-ben, mikor Óbecse díszpolgárává avatták, a köszöntőküldöttségnek azt mondta, hogy a tüzérszolgálat ébresztett benne érdeklődést a kémia iránt. 

Az ifjú Than Károly

A szabadságharc után gyógyszerészgyakornok lett, a munkája pedig lehetőséget adott a kísérletezésre is, amit főleg éjjelente végzett. A gyakornoki évek letelte után sikeres vizsgát tett, majd Szegeden kezdett gyógyszerészként dolgozni. 1855-ben végül leérettségizett, ezután pedig felvételt nyert a bécsi egyetemre. Ugyan feltétel volt, hogy múltja ne legyen „terhelt” (ami alatt természetesen a negyvennyolcas részvételt értették), erről pedig Óbecse környékén is kérdezősködtek, azonban a helybeliek pozitívan nyilatkoztak róla. Egy évig orvosnak tanult, majd gyógyszerészetet kezdett tanulni: így ugyanis ösztöndíjat szerezhetett. 

Vegytanára Dr. Redtenbacher Josef volt, az ő egyik tanítványa pedig a hadvezér Görgei Artúr volt Prágában, aki később tanársegédként is dolgozott a német vegyész mellett.

Görgei így vallott a kémiáról: "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás [tkp. a tudományban] révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm…" Redtenbacher elismerően nyilatkozott a magyar hadvezérről, és ő tette lehetővé, hogy a szűkös keretek között élő Than Károly állami ösztöndíjat kaphasson, mindemellett pedig a modern szemléletű vegyészek közé tartozott. A diploma megszerzése után tanársegédként, majd magántanárként dolgozott. Heidelbergi tanulmányútja után több helyen publikált, itthon három tanulmánya jelent meg. Ennek nyomán 1860-ban előbb a Magyar Természettudományi Társaság, majd az MTA (levelező) tagjává választották. Ezév október 20-án Ferenc József kiadta az októberi diplomát, így a pesti egyetemeken ismét a magyar – a német mellett – lett az oktatási nyelv. A kémiai tanszék vezetője, Wertheim azonban nem tudott magyarul, így kénytelen volt távozni, és a helyére pályázatot írtak ki. Nem volt meglepő akkoriban, hogy a nyelvtudás hiánya miatt cserélt gazdát a tanszék: 1848 március 22-én a latin helyett a magyar lett az oktatás hivatalos nyelve, az akkori vezető, Sangaletti nem tudott magyarul, így a helyére Nedtvich Károly került.


A pályázatra Than mellett Say Móric és Schenek István is jelentkeztek, azonban végül Than Károly nyert,

két évvel később pedig az MTA rendes tagjává választották. Így Than Károly alig huszonhat évesen vált professzorrá, és negyennyolc évet töltött oktatással. 

A Than-fivérek emléktáblája Óbecsén

Parány és tömecs

A 19. században rohamos fejlődésnek indult a kémia. Sikerült elválasztani az orvostudománytól (eddig annak szakterületeként kezelték), illetve tisztázódott pár, a kémia szempontjából alapvető fogalom, mint az atom, és a molekula. Than Károly kutatásai a teljes kémiát lefedték, azonban tanára, Redtenbacher professzor nyomán leginkább a szerves kémiával foglalkoztak. Mivel a kémia minden akkori szakterületével foglalkozott, ezért képes volt több szempontból megközelíteni az általa vizsgált dolgokat, illetve a kiterjedt tudásnak köszönhetően képes volt felfedezni nagyobb összefüggéseket is. Vizsgálta a cukor, és a keratin mesterséges előállításának módját is. Megpróbálta magyarosítani a szakszavakat, igyekezett az atom helyett a parányt, a molekula helyett pedig a tömecset bevezetni, mint lehetséges magyar alternatívákat.

Than írt először magyar nyelven az atommagról,

számos ásványvíz vizsgálatát végezte el társaival, írt a karbolsav gőzeinek fertőtlenítő hatásáról, a publikáció az akkor dúló oroszországi pestisjárvány tükrében lesz csak meghatározó jelentőségű. Azonban nem csak tudósként, de tanárként is meg kell megemlékeznünk róla. 

Majd’ ötven éven keresztül volt a Pesti (később Budapesti) Tudományegyetem professzora. Az akkori tudományos élet meghatározó szereplőit oktatta: kutatóintézetek vezetőit, egyetemi tanárokat. Kutatásai eltörpülnek azok mellett az erőfeszítések mellett, amit a hatékony egyetemi kémiaoktatásért, és egy új kémiai intézet megalapításáért tett. 

Az oktató

Hitt abban, hogy hatékony egyetemi oktatás nélkül nem juthat előrébb a tudomány. Tudományos akadémiai székfoglalójának címe: Az egyetemi oktatás lényeges kellékeiről. A gyakorlati oktatás híve volt, harcolt érte, hogy a kémiai intézet új épületet kaphasson. A kiegyezés utáni időben kezdődött meg az egyetemépítési dömping, ekkor épültek meg a Múzeum körúti és Puskin utcai intézetek is. Ahhoz, hogy a kémiai részleg a lehető legjobban felszerelt legyen, Than Lipcsébe, Bonnba,és Berlinbe látogatott, hogy tanulmányozza az ottani egyetemeket, így a Trefort kertben (végül heidelbergi minta alapján) épülő Vegytani intézet a lehető legjobb kialakítású lehetett. Az új helyre egy sokkal földhözragadtabb ok miatt is szükség volt, előtte ugyanis egy épületben kaptak helyet az orvostudományi intézetek: így a kutatólaborok, a betegszobák, és a büdös kémia tanszék. 

1871-ben József Műegyetem néven megkezdte működését a Budapesti Műszaki Egyetem elődje, ezzel pedig megtört Than Károly hegemóniája, amit a neves professzor aligha bánt. Ez azt is jelenti, hogy

gyakorlatilag 1860 és 1871 között minden végzett vegyész az ő tanítványa volt.

A József Műegyetem több professzora, köztük Ilosvay Lajos, az 1872-ben alapított kolozsvári egyetem több kémikusa, így Fleischer Antal és Fabinyi Rudolf is. Azonban a gyógyszerészképzésben továbbra is tartott a monopólium: az 1860 és 1908 között végzett gyógyszerészek mindegyike Than Károly tanítványa volt.

A jelentősebb szerepet betöltő kémikusok közül csak Wartha Vince nem nála tanult, bár Than javasolta felvételét az akadémiára. Ez egyben azt is jelenti, hogy a huszadik század első felében tevékenykedő kémikusok mindegyike Than Károlyhoz fűződött. 

„Bár hangja gyönge volt, mégis uralkodott hallgatóin, mert előadásainak biztossága még a fegyelmetlenségre hajlandókat is megillette. Mondhatnám: tanított és nevelt. Tanított chemiára és nevelt becsületességre; mert a becsületesség feltétlenül szükséges, hogy a tanultakat megbízhatóan alkalmazni és a szakvélemény alapján itéletet hozni lehessen. És tanított azzal a türelemmel, a mely csak azoknak sajátsága, a kik tudják, hogy a szellem pallérozódása végtelenül lassú folyamat és az ifjúság tökéletesítése csak a sok szeretettel végezhető foglalkozás” – méltatta Ilosvay Lajos, szintén kiemelkedő munkásságú kémikus, Than tanítványa 1912-ben tartott emlékbeszédében. 

A Trefort-kert ma az ELTE campusán

A szakma mellett a nép nevelésében is kivette a részét: hozzá fűződik a kísérletekkel gazdagított tudománynépszerűsítő előadások bevezetése is. Kezdeményezte az első magyar nyelvű kémiai folyóirat létrehozását. Végül 1895-ben indult be a Magyar Chemiai Folyóirat kiadása, a szerkesztőbizottság elnöke pedig Than lett. Részt vett a magyar gyógyszerkönyv, a Pharmacopoea Hungaricae összeállításában is. 

Már nagyon kellett a vegytani kézikönyv

Than okítói munkássága nem állt meg az előadásoknál és kísérleteknél: több tankönyvet is írt. „Hazai irodalmunkra és a tudományra nézve átalában nagy nyereség lenne, ha hosszabb idő óta munkában levő vegytani kézikönyve megjelenhetnék, minek fő akadálya az hogy a tanítás, kivált a gyakorlati oktatás és az állásával kapcsolatos egyéb teendők a rendkivül terhes adminisztrativ munkák, számos ülések, és különböző hatóságok által igényelt véleményadások idejét elforgácsolták, és oly mérvben igénybe veszik, hogy részére ilyen nagyobb szabású művek keresztülvitelét tudományos irodalmunk és tanügyünk nagy kárára csaknem lehetetlenné teszik” – írta Than 1880-ban. 

Tankönyvét a gyakorlati oktatás ihlette, 1872-ben már az MTA részéről felmerült az igény rá, végül 1897-ben jelent meg  A kisérleti chemia elemei című könyvének első része majd’ kilencszáz oldallal, míg második része 1906-ban több mint ezer oldallal.
A tankönyv rendelkezik az alapfogalmak, tételek és törvények magyarul történő kifejezésével, gyakorlatilag meghatározta a magyar szaknyelvet.

Itt is jelentkezik Than gyakorlatorientáltsága, több szemléltetőkísérletet leír, és ajánlja is a használatukat; illetve a kémián belüli polihisztor tudásanyaga is: a tankönyv teljesen átfogó képet akar adni a kémiáról. A könyvet a kortársak és az utókor is csodálattal fogadták. Elkezdte megírni a harmadik kötetet is, melyben a szénvegyületek kémiájával szeretett volna foglalkozni, ám ezt már sosem adták ki. 293 oldalas kéziratát máig a Magyar Vegyészeti Múzeumban őrzik. 

Az egyik legnagyobb oktató, aki több rendkívül eredményes generációt nevelt ki a vegyészet számára, nyugdíjazása után pár héttel, 1908. július 5-én hunyt el Budapesten. Kivételes víziókkal megáldott ember volt, aki vallotta, hogy a nemzet boldogulásának legfőbb kulcsa a műveltség. Emlékét szobrok, emlékérmek, utca- és iskolanevek, és a róla elnevezett Than-féle egyenérték megnevezése is őrzi. Ez a cikk persze rövid (és szakmaiatlan) ahhoz, hogy összefoglaljuk Than Károly vegyi úttörését, munkáját, kutatásait. A neves vegyész halálának századik évfordulójára jelent meg Beck Mihály monográfiája Than Károly élete és munkássága címmel, amit 2014-ben képmellékletekkel bővítve online is elérhetővé tettek, így ajánljuk érdeklődő olvasóink figyelmébe.

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés