Kornis Gyula emlékezete

2019. szeptember 5. 15:21

Trombitás Kristóf
Mandiner
Kornis Gyula, Klebelsberg jobbkeze tudta, hogy a nemzeti gondolat a trianoni diktátum után minden addiginál fontosabbá válik a megmaradás miatt.

„...Valaki tót vagy német származású es nevű lehet, de ha magát szívvel-lélekkel a magyar szellemi javak s hagyomány közös részesének érzi, akkor ugyanúgy a magyar nemzet tagja, mint az, aki őséről azt hiszi, hogy Árpád fejedelemmel együtt ügetett at a Vereczkei-szoroson a Tisza síkságára. (…) A nemzet fogalma így tágabb körű, mert a már kevert-asszimilált elemek tömegét is magába foglalja. A finnugor eredeti magyarság még Ázsiában egybeolvadt az egyik törökfajjal, a honfoglalás után az ittlakó népekkel, majd a bevándoroltakkal. Az intelligencia igen jelentős része a városoknak a XIX. század folyamán végbemenő megmagyarosodása után német-szláv-magyar keveredés eredménye. Ha a fajelmélet gyakorlati következményeit következetesen le akarnók vonni, a magyar intelligencia jelentékeny hányadát ki kellene iktatnunk mind a múltban, mind a jelenber a nemzet köréből: a magyar szellemi égbolt sok-sok fényes csillagát, egy sereg állócsillagot is, mesterségesen ki kellene oltanunk.” (Kornis Gyula: Nemzeti megújhodás 4-5. oldal)

Kornis Gyula egy azok közül, akiket hazánkban méltatlanul elfeledtek és emlékét nemigen gondozzák.

Hiába volt kiváló pedagógus, Klebelsberg Kuno jobbkeze

és a második világégés után egy évig az MTA elnöke is, aki számos dolgozatával járult hozzá a nemzeti és keresztény gondolat megszilárdításához és elvi megalapozásához, őt is végleg kitörölni igyekeztek a tudományos pantheonból.

Most – régi adósságot letudva – végre köztéri szobor üzeni évtizedes távlatból is a bolsevistáknak, hogy nem tartanak örökké az ő átkaik sem, hiába vették el mindenét, telepítették ki Heves megyébe és ítélték egész hátralévő életében a tudós ember legalávalóbb büntetésére, a kötelező semmittevésre.

„A nagy nyugati országokban a szociálista párt, bár hangoztatja a munkásság nemzetközi szolidaritását, mégis az ország életbevágó kérdéseiben nemzeti karakterű. (...) A szomszédos, vad sovinizmustól sarkalt nemzetek kebelében minden part- es világnézet különbség azonnal eloszlik, ha össze kell fogni a magyarság ellen; a cseh, szerb, oláh szocialisták rögtön közös fronton harcolnak a nacionalistákkal, sőt klerikálisokkal, ha a magyar kisebbség elnyomása forog szóban. Ellenben pl. a Felvidéken maradt magyar munkásság a megszállás után is benső szolidaritást érzett a cseh elvtársakkal, ezekkel egy sorban szidta a «sötét magyar reakciót», közben pedig a magyar munkás-holló szájából kiesett a sajt, a rókalelkű cseh «munkástestvérek» minden jobb munkáshelyről kitártakba magyar elvtársakat. Nálunk már a fejlődés történeti gyökerében nagy hiba rejlik.” (Uo. 13. oldal)

Kornis Gyula egy sor dolgot előre látott vagy éppen akkor, amikor azok az események történtek és ezekre igyekezett a legjobb válaszokat megtalálni.

Érezte például, hogy a nemzeti gondolat a trianoni diktátum után minden addiginál fontosabbá válik

a megmaradás miatt, de azzal is tisztában volt, hogy új formákban, ha úgy tetszik, modern módon kell a gondolatait prezentálni, hogy versenyképesek legyenek az új és romboló ideákkal szemben: ezt nevezte ő Klebelsberg mellett és nyomán neonacionalizmusnak. Úgyszintén látta – amint az a fenti idézetből is kiderül –, hogy hiába az elvi különbözőségek, Nyugat-Európa és a kisantant országai a legfontosabb nemzeti kérdésekben – akkor még – képesek megegyezni. Ez utóbbiak esetében a megegyezés inkább a gyűlölet minél hatásosabb életben tartását és sikerességét jelenti, de mindenesetre nem húznak ezerfelé, ha sorskérdések elé állítja nemzetüket a sors. Ezzel szemben a magyar elvtársak mindig, akkor és azóta is, internacionalista elveket vallanak, és előbb gondolnak választott közösségük előnyeire, mint a hazájukéra.

Mindkettő olyan megállapítás, amelyeket a jelenlegi kormányerők is jól láttak meg és okosan hasznosítottak.

„Hasonlókép újszerű probléma a hadsereg elhelyezkedése a mai magyar társadalomban. Végre megvalósult a régi magyar álom: a nemzeti hadsereg. Ára szörnyű volt, kerete kicsiny, formája zsoldos. De azért minden ízében a miénk. A hadsereg másutt kerek a világon a nemzeti öntudat és büszkeség képviselője volt, nálunk évszázadokon át elnyomója; másutt a nemzeti aspirációk sugalmazója és védő kardja, nálunk a kardforgató vitézi népnél a nemzeti vágyak ledöfője. (…) Ez a katonaideál persze átalakult: több már benne a technika és tudás, mint a romantika és a költészet. A tanult modern katona a magyar nacionalizmus reménye és ütőereje.” (Uo. 15. oldal)

Mi ez, ha nem a Zrínyi 2026 majdnem 100 évvel korábbi, eszmei alapvetése? Nemzeti, erős, technikailag fejlett, modern tudásokban felvértezett hadsereg kell, amiként erről írtam is pár hete.

„A családi élet, mint a nemzeti szervezet sejtjének működése, erősen hanyatlóban, sőt bomlóban van: a válások hihetetlenül felszökött száma, a mind gyakoribb «próbaházasság», a gyermekáldás mesterséges korlátozása, az egyke, sőt semmiké tipikussá válása, a mind számosabb, pusztán kalózszerelemre berendezett agglegényi élet, a fajfenntartás erkölcsileg helyes formát kereső vágyának mind erősebb megcsökkenése, a vadházasságok tömeges szaporodása, a minden kötelező szemérmet kigúnyoló öltözködés és társas érintkezés, a nők teljesen elferdült szépségkultusza, az anyai védő és nevelő ösztön erejének; mély megfogyatkozása, a szülői fegyelem teljes lazulása, a szülők tiszteletének és a gyermeki engedelmességnek mindjobban észlelhető hiánya, az új nemzedék fiatal bűnözőinek gyors szaporodása, az életnek könnyelmű, szinte játékszerű elvetése: mind oly tünetek, amelyeket nem az erkölcsi prüdéria nagyképűsége vetít bele a társadalomba, hanem a statisztika adatainak rideg, kijózanító világossága igazol napról-napra.” (Uo. 19-20. oldal)

Kornis pontosan látta, hogy

a társadalmi szétesés szörnyű tempóban halad előre az útján,

és ugyanezeket a sorokat, ugyanígy, most is le lehetne írni. Azokat a családsegítő rendelkezéseket, amelyek 2010 óta egyre nagyobb számban érvényben vannak, bizonnyal elismeréssel fogadná.

„A baloldalon álló passzív, negatív és destruktív típussal Klebelsberg a jobboldalon párhuzamos eszményül kitűzendő típusokat szerkeszt. Ilyen az aktív ember: természeténél fogva örömét leli a tevékenységben, a munkában, nem tud meglenni dolog nélkül, a rárótt kötelességet híven és pontosan iparkodik teljesíteni; érzi, hogy az egyén nem pusztán önmagáért van, hanem másokért is, elsősorban az egyénfeletti, magát halhatatlannak akaró nemzetért; ezért egyéni erőit, akár fizikai, akár szellemi munkás, a közös célok alá tudja rendelni s a nemzet kollektív akaratszervezetébe összhangzóan beleilleszteni.” (Uo. 25. oldal)

A piarista e sorokban egy az egyben lefesti nekünk a jelenlegi kormány viszonyulását a munka alapú társadalomhoz, illetve érzékletes képben mutatja meg, hogy a baloldal már 100 évvel ezelőtt is csak a destruktív hozzáállásban, a merjünk kicsik lenni filozófiájában hitt. Mondatról mondatra látjuk, hogy a jelenkori viszonyok közepette is mennyi mindenben lehet meríteni Kornistól, és a gyakorlati megvalósítások azt mutatják, hogy bizony merítettek is belőle. Mi szégyellnivaló van ebben? Hát csak

természetes, hogy az ilyen gondolkodóknak legalább egy köztéri szobor jár.

Megtanulhatnák már, hogy nem 2010 előtt élünk, amikor egy Népszava-hasábtól mindenki vigyázzba vágta magát. Azzal is tisztában kéne lenniünk, hogy komoly gondolkodók szavait nem az alapján ítéljük meg, hogy azokról miként nyilatkoznak a kommunisták elvi örökösei; és nem vonulunk vissza, ha a réges-rég elkoptatott gyalázkodásokat újra előveszik. Legyünk csak büszkék a magyar szellemiség olyan képviselőire, mint Kornis Gyula.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyszerű gondolatok, minden magyar iskolában alapműként kell tantervbe venni.
"a Felvidéken maradt magyar munkásság a megszállás után is benső szolidaritást érzett a cseh elvtársakkal, ezekkel egy sorban szidta a «sötét magyar reakciót»,"
"közben pedig a rókalelkű cseh «munkástestvérek» minden jobb munkáshelyről kitúrták a magyar elvtársakat. "

Drága komment társak!

Amikor Shlomót olvassátok, vegyétek figyelembe, hogy amit ír, az irónia. A jobbik fajtából.

A shlomók kifigurázása.

egy keresztény nem lehet antiszemita, ha viszont antiszemét, akkor nem keresztény

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés