A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét, a magyar-osztrák közeledést és együttműködést szorgalmazó találkozó alkalmából augusztus 19-én három órára ideiglenesen megnyitottak egy kaput a Sopronpuszta és a burgenlandi Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) között, hogy a piknik résztvevői ne a hivatalos határátkelőhelyen keljenek át. Az ünnepélyes megnyitó előtt már óriási tömeg várakozott a határ mindkét oldalán, közéjük vegyülve több száz NDK-állampolgár, akik szórólapokról szereztek tudomást az eseményről.
Egy magyar küldöttség átment a határ a másik oldalára, majd jelképesen kinyitották a kaput, hogy az osztrák résztvevőkkel együtt térjenek vissza. A keletnémetek azonban nekirontottak a kapunak és áttörték azt, elsodorva a magyar és az osztrák határőröket, vámőröket. A magyar határőrök tanácstalanok voltak, mert a tiltott határátlépést csak fegyverhasználattal akadályozhatták volna meg.
Érvényben volt a tűzparancs
Jóllehet elvileg érvényben volt a tűzparancs, a szolgálatban lévő parancsnok, Bella Árpád határőr alezredes a váratlan helyzetben nem kevés bátorsággal ezt megtiltotta, így a felszabadult ünneplés nem fordult tragédiába. A határon átjutott mintegy kétszáz NDK-állampolgárt az osztrák oldalon egy határ menti településre, majd Bécsbe vitték tovább, innen a nyugatnémet hatóságok által küldött külön buszokkal és vonattal valamennyien az NSZK-ba utaztak.
A piknik nyújtotta távozási alkalom csak egyszeri volt, mert a magyar hatóságok ezután megerősítették a határvédelmet, a következő hetekben csak kevés keletnémetnek sikerült átjutnia Ausztriába. A nyugatra távozni akaró NDK-állampolgárok ügye egyre nagyobb problémát jelentett, ezért Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel, majd Horn Gyula augusztus 31-én Kelet-Berlinben folytatott megbeszéléseket az NDK vezetőivel.