„Kenyér is volt, meg szórakozás is, hát ott volt a Hofi!” – az utca embere a Kádár-korszakról

2019. július 6. 18:15
Írta: Gönczi Róbert, Csókási Annamária, Láncos Mátyás

„Tömeggyilkos diktátor”, „konszolidálta a helyzetet ’56 után”, „egy őskommunista, aki elárulta az elveit” – kevés annyira ellentmondásos megítélésű politikus van a magyar történelemben, mint Kádár János. A volt MSZMP-vezér halálának harmincadik évfordulóján az utca emberét kérdeztük, hogyan gondolnak vissza a Kádár-rendszerre. Riportunk.

Harminc éve ezen a napon halt meg Kádár János. Az évforduló alkalmából az utca emberét kérdeztük, hogyan emlékeznek vissza az egykori MSZMP-vezérre.

A Móricz Zsigmond körtér villamoscsörömpöléses zajában sokfelé siettek az emberek csütörtök délelőtt. Végül egy, a szemközti Sparból érkező ötvenes hölgy törte meg a csendet. „Mi a véleményem Kádárról? Hát az, hogy tömeggyilkos diktátor!” – jelenti ki indulatosan majd köszönés nélkül tovább állt.

Halottakról vagy jót vagy semmit

„Konszolidálta a helyzetet ’56 után”

– jelentette ki egy a villamosra váró idős asszony. „Esetenként véreskezű volt… eléggé feledésbe merült, nem?” – tette fel a kérdést. Voltak sokkal kevésbé konkrét vélemények. „Rég volt” – hangzott el egy idősebb úriember szájából, míg sietett a 17-es villamoshoz. Gyakorta kaptuk válaszként, hogy „nem foglalkozok vele”. „Túléltem, de halottakról vagy jót vagy semmit. Egész nap tudnék mesélni, csak jön épp a 47-es” – jelentette ki szintén egy villamoshoz siető bácsi.

„A véleményem csak pozitív lehet!” – állította egy hatvanas úriember. A képet árnyékolta az utána jövő, fele olyan idős férfi véleménye: „Nem a legpozitívabb, maradjunk ennyiben”. Szinte megsértődött az idős házaspár női tagja, amikor feltettük neki kérdéseinket: „Maga egy nagyon csúnya, rossz fiatalember!” – jelentette ki hevesen. „Látta, hogy öreg vagyok, és tudta ebből, hogy még személyes is ismertem Kádárt! Na szép, mondhatom” – tette hozzá, majd elnevette magát. Ismét előkerült ezt követően a „halottakról vagy jót vagy semmit”.

A Trabant régen drága volt, ma meg olcsó

„Nem éltem benne, a korban… lehet erre azoknak van jobb rálátása, akik éltek is benne. Mi max a törikönyvekből tudunk megállapításokat levonni” – jelentette ki a fiatal pár nőtagja, amint a villamosmegállóból a sarki KFC-be vették az irányt. Lassan delet ütött az óra. „A történelemkönyveket meg ugye a győztesek írják” – tette hozzá párja. A Szent Imre szobor árnyékában buszra várt egy három fős társaság. Mind a három úr nyugdíjas már, véleményeik azonban szerteágazók voltak. „Egy mondatban? Eredményes volt” – jelentette ki a legbátrabb, első hozzászóló. „Én akkor nem éltem Magyarországon” – vette át a szót erdélyi jóbarátja – „az én szemszögemből

ő gyilkos, az ő hatalma alatt nagyon sok embert kivégeztek”.

Végül a harmadik úriember is nyilatkozott: „a ’70-es, ’80-as évekre megváltozott. Jobb lett ” – fejtette ki.

Egy a BME-re tartó fiatal srácot is sikerült épp elkapjunk. Kérdésemre rövid habozás után válaszolt is. „Nincsen semmilyen hatása a mára” – jelentette ki, majd röviden elgondolkodva azért kiegészítette állítását – „Illetve annyiban, hogy ma a csoport, aki szerint régen jobb volt, meg aki szerint ma jobb”. Elmélkedését egy személyes konklúzióval nyugtázta: „ha engem kérdezel, a Trabant régen drága volt, ma meg olcsó. Ez az én véleményem”. A hetes busz fele igyekvő hetvenes bácsit is sikerült elérnem: „Hát mi lenne? Kommunista volt! Rossz volt az egész, tönkre tették az országot, pedig benne éltem. Vezetőnek is rossz” – majd felháborodva, köszönés nélkül viharzott el a buszmegálló irányába. A minket néző hatvanas úriemberhez is közelítettem így hát, ugyanezen kérdésemmel. Véleményét bővebben kifejtette. „Összességében nem sok jót tudok mondani. Én kolozsvári voltam, mi onnan irigykedve néztük a magyarokat, a gulyáskommunizmust. Amikor ’85-ben együtt vonultunk a magyarországi magyarokkal nekünk 1, nekik 3 aranylánc volt a nyakukban. De összességében negatív. A hatalomért elárulta elveit. Egy őskommunista volt. De a hatalom ilyen. Panem et circenses és divide et impera.

Kenyér is volt, meg szórakozás is, hát ott volt a Hofi…!

Persze ma se jobb. Akkor legalább a szocialista blokk védte a gazdaságunkat. Nem kellett piackimutatásokat írnunk, ha érti mire gondolok” – fejtette ki meglátásait.

Nem egyértelmű szimpatikus-e vagy sem

Az Eötvös Collegiumban tanuló fiatal egyetemista szerint „első blikkre: furcsa, hogy ellentmondásos, de hivatkoznak rá, ugyanis befolyása volt mindenkire, arra is, aki nem szimpatizált vele. Kitörölhetetlen lett. Igaz, én csak történelem vagy filozófia órán kerültem közel hozzá”. Később kitért a pozitív emlékezetére:

„Kultúrpolitikailag sok helyen egyetértek vele:

a vidéki művelődési házak megnyitásában, az államosított könyvnyomtatásban, az ingyenes kultúrprogramokban. Az általános műveltség akkoriban magasabb is volt. Szerintem ez most is lehetne így, mint ahogy akkor volt”. Ezt követően emlékezetfilozofálgatásba kezdtünk. Párja, akivel együtt érkezett eközben már a szabót is megjárta a sarkon: „furcsa különutasság volt szerintem az övé. A Szovjetunióhoz és a keleti blokk országaihoz képest egyértelműen jobban, szabadabban éltünk. Nem egyértelmű, hogy szimpatikus-e vagy sem. Szerintem felelőtlen dolog ráhagyni az előző generációkra, pl. szüleinkre, nagyszüleinkre a kérdéskört. Amúgy valószínűleg, ha nem abban a történelmi közegben történt volna hatalma, mint ahogy történt, szimpatikusabb lenne, de van benne bőven, amit elítélek. 1956 például különösen ellentmondásos. Mostanában népszerű lett az az elmélet, hogy a forradalom a szocializmuson belüli reformkísérlet volt, Kádárék mégis baszogatták azokat, akik részt vettek benne – igaz, nem úgy, mint Rákosiék” – állapította meg az 1956-os forradalom leverésével kapcsolatban.

„A Kádár-rendszernek nagyon sok negatív effektusa van a mai korban ugyanakkor. Ilyen szerintem a Nyugat istenítése, meg hogy Magyarország és Kelet-Európa is olyan reflexet szül, mintha Kelet-Európa nem Európa lenne. Igaz ez inkább a kommunizmus hibája általánosságban. Ennek az elsődleges oka szerintem az volt, hogy szar volt a gazdaság, hogy ki voltunk zárva a világgazdaságból a Szovjetunió által. Magyarország kiszolgáltatott maradt. A Kádár-rendszer kitörölte az emberekből az aktív politizálást, aminek eredménye, hogy az emberek el se mennek szavazni. Emellett az elszámoltatások hiányát is Kádár hibájának tekintem. A legnagyobb baj Kádárban nem is az élete volt, hanem a halála, ahogy véget ért a rendszer, a rendszerváltás. Nem lehet azóta sem elszámoltatni, szamon kérni az akkori politikai elitet. Persze

kérdőjeles az MSZMP-MSZP kontinuitás.

A politika nem kölcsönös viszony, hanem egyoldalú – ez is kádári örökség. Majd megmondják nekünk mit tegyünk, csak hagyjanak békén” – zártuk beszélgetésünket a Kádár-rendszer negatív örökségeivel. 

„Apám 53-ban szabadult a Rajk-perből. Keresztapámat kivégezték”

A következő alanyunk egy hajléktalannak tűnő ember volt, akinek a szivarka parazsa már kialudt a kezében, de nem akart megválni tőle. A megviselt 60 körüli férfi szerint Kádár „csak egy báb volt. (...) Apám 53-ban szabadult a Rajk-perből. Keresztapámat kivégezték, mert Csepellel hordta a sebesülteket a János Kórházba.”

„Fiatal voltam, de hallottam ezt-azt” – ezt már egy 60-as éveiben lévő nő mondta. „Az ember hall sok mindent, de mi a valós? A politikusokból kihalt az emberség. A maiak ugyan olyanok, mint régen” – tette hozzá.

Végül egy szintén 20 év körüli fiú jött oda önként érdeklődve, hogy mi ez. Kiderült, hogy a Mandiner olvasója. A kérdésre készséggel válaszolva mondta „Ő a kommunizmus utolsó vezére volt, proletárok voltak” – fogalmazott, majd hozzátette: anyám azt mondta elvoltak.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/151188

Ajánljuk még a témában