TEV: A közéletből szinte teljesen eltűnt a holokauszt-tagadás

2019. április 27. 16:55
A magyarországi antiszemita incidensek száma csökken, a holokauszt-tagadás pedig szinte teljesen eltűnt a hazai közéletből – állapítja meg a Tett és Védelem Alapítvány. Szalai Kálmánnal beszélgettünk az új fejleményekről és az európai szintű antiszemitizmus-kutatási terveikről.

A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) a napokban közölte 2018-as éves jelentését. A 168 óra ennek apropóján interjút közölt önnel, melynek ezt a címet adták: „Három antiszemita támadás történt 2018-ban Magyarországon, ez hosszú ideje a legmagasabb szám”. Ezzel szemben a TEV honlapjára ezzel a címmel került fel a közlemény: „Szemben az európai trendekkel: Magyarországon 2018-ban csökkent az antiszemita gyűlölet-cselekmények száma”. Mit gondol a baloldali lap címadásáról?

A 168 óra szellemisége és értékvilága nyilván meghatározza, hogy milyen narratívában kívánják tálalni a híreket. A számok nem igazolják ezt az olvasatot. 2017-ben 37 antiszemita incidens történt Magyarországon, ez a szám 2018-ban 32-re csökkent. Az általunk kiemelt rész egy részadat, nem pedig a teljes kép.

De a folyóirat az antiszemita támadásokat emelte ki, nem például a rongálásokat vagy falfirkákat. Egy támadás nyilván súlyosabb eset, mint egy zsidózó beszólás?

Minket is meglepett, amikor összesítettük az adatokat, de nézzük részleteiben az eseteket! Ezek az atrocitások személyi sérüléssel nem járó esetek voltak, noha nyilván meglepő, hogy három ilyen eset is volt az év során. Áprilisban egy rabbi fejéről ütötték le a kipát Budapesten, júliusban egy zsidó közösségi vezetőt ért atrocitás Budapesten, szeptemberben pedig a miskolci közösség két tagját inzultálták. Ezekről az esetekről mind beszámoltunk havi jelentéseinkben, lásd az áprilisi (5. oldal), júliusi (5. oldal) és szeptemberi (5. oldal) jelentéseinket. Az atrocitások súlyosságát viszont nem helyezném abba a kategóriába, mint amiről Nyugat-Európában hallhatunk nap mint nap. Ott valóban élet elleni cselekményekről van szó, míg nálunk az első esetben a rendőrség példamutató módon másnapra elfogta az elkövetőt, addig a másik két esetben verbális inzultussal kezdődtek a támadások, amiket a helyszínen lerendeztek egymás között, és nem követte egyik esetet sem rendőrségi feljelentés, azonban a mi kategorizálási rendszerünk szerint ezek már támadásnak minősülnek.

Basil Harara palesztin menekült esetében, ha jól látom, először került muszlim, bevándorló elkövető Magyarországon a TEV jelentéseibe. Egy új korszak kezdetét – a nyugat-európai, muszlimok által elkövetett incidensek megjelenését – jelenti ez, vagy nem érdemes nagyobb következtetéseket levonni az esetből?

Messzemenő következtetéseket nehéz ebből az egy esetből levonni, egyelőre azt az állítást tehetjük, hogy a tavaly rögzített antiszemita motivációt feltételező incidensek között először fordult elő olyan eset, melyben az elkövető a Nyugat-Európában már régóta új-antiszemitizmus néven ismert, főként

a fundamentalista iszlám radikalizmus által fűtött, Izrael-ellenességbe burkolt gyűlöletbeszédet használja nagy nyilvánosság előtt.

Azt gondoltuk Joseph Massad nagy felháborodást kiváltó 2015-ös CEU-n tartott előadása után, hogy az a továbbiakban nem fog teret kapni a hazai közéletben, sajnálatos módon a hatása máig érezhető.

Milyen tendenciát lehet kiolvasni az éves jelentésből?

Nem tűnik egyelőre valószínűnek, hogy a személyek elleni támadások tavalyi növekedése egy tendencia kezdetét jelentené. Jelenleg úgy látjuk, hogy a támadások elszigetelt esetek voltak. Az, hogy általában az incidensek száma csökkent, mindenképpen pozitívum, ahogyan tartós eredménynek tűnik az is, hogy a közéletből az elmúlt években szinte teljesen eltűnt a holokauszt-tagadás. Ezzel kapcsolatban az előítéletesség kutatásunk, amit a Mediánnak közösen immár 6. éve rendszeresen közzéteszünk mégis azt mutatja, hogy sajnos egyre többen gondolják úgy, hogy az auschwitzi gázkamrák a zsidók által kitalált mesék. A jog és rendvédelem eszközrendszerén keresztül megoldunk egy problámát, ezzel viszont nem helyettesíthető az oktatás és ismeretterjesztés keretében átadható, hosszútávon a kirekesztő és gyűlöletkeltő nézeteket lebontani képes, valéóságon alapuló ismeret- és tudáshalmaz.

Erre egyesek biztosan azt mondanák, hogy ugyan a holokauszt-tagadás megszűnt, de a „kormányzati emlékezetpolitika” továbbra is elfogadhatatlan...

Akkor meg kell nevezni, hogy milyen elemeivel nem értünk egyet! Az, hogy a mostani kormányzat saját értékrendje alapján próbálja értelmezni az irodalmi és történelmi kánont, önmagában nem a Sátántól való dolog. Ami esetenként problematikus lehet, az a történészi konszenzus figyelmen kívül hagyása, az olyan esetek például, amikor a kontextus és az ellentmondásosság kellő kiemelése nélkül a Horthy-rendszer egyes tagjait, Hóman Bálintot, Wass Albertet vagy Héjjas Ivánt emelik piedesztálra és állítják példaként.

És Szamuely Tibor? Az utóbbi időben őt is méltatták páran, dacára annak, hogy zsidó ellenforradalmárokat is gyilkolt.

A Tanácsköztársaság történelmi értékelése a centenárium okán jelenleg is zajlik. Az azonban biztos, hogy

akinek a kezéhez vér tapad, azt semmiképp sem tarthatjuk példaértékűnek.

Számunkra Szamuely ténykedése ugyanúgy elítélendő, mint Héjjasé. A terrornak nem lehet más a megítélése, mint a teljes elutasítás, még akkor is, ha egyes elkövetők állítólag gyerekeket nyaraltattak. Az más kérdés, hogy adott esetben, ha a politikai tevékenységtől független, kiemelkedő szellemi kontribúcióról beszélünk, akkor kellő kontextus megteremtése mellett, értelemszerűen lehet része a nemzeti akadémiai vagy kulturális kánonnak.

Visszatérve a jelentésükhöz, tavaly áprilisban megugrott az incidensek száma. Köze lehetett ennek a Soros-kampányhoz?

Az incidensek száma valóban megugrott, nyolc eset volt áprilisban, ezek közül egy volt személyi elleni támadás. A választásokat megelőző időszakokban általában csökken az incidensek száma - ez igaz volt 2014-ben és '18-ban is -, majd a választás hónapján meg szokott ugrani a várakozások felfokozott indulatai miatt. Arra utaló jel, hogy bármiféle összefüggés lett volna a Soros-kampány és a megnövekedett incidens-szám között, nem kimutatható. Sőt az egyik antiszemita incidens éppen egy Orbán Viktor személyével szembeni gyűlöletbeszéd-eset volt, amikor a magyar miniszterelnök felmenőit érte rasszista megjegyzés – lásd már bemutatott tavaly áprilisi jelentésünk 5. oldalát. Az áprilisi egyetlen személyi atrocitás elkövetőjével szemben egyébként azonnal megindult a rendőrségi eljárás, mely során felmerült az elmeorvosi szakértői vélemény beszerzése is, ami – információnk szerint – azóta a nyomozóhatóság rendelkezésére áll.

Jellemzőek egyáltalán Magyarországon az élet elleni atrocitások?

Fennállásunk óta nem tapasztaltunk ilyet.

Nyugat-Európában viszont bőven vannak ilyen esetek.

A hírek tele vannak ilyen esetekkel, és ezek el is jutnak az emberekhez. A mi oldalunkon is folyamatosan tájékoztatunk a Nyugat-Európában tapasztalható zsidóellenes megnyilvánulásokról.

A külső szemlélőben nem fogalmazódhat meg egy olyan gondolat, hogy azért ír ilyen sokat a TEV honlapja a nyugati atrocitásokról, hogy jobb színben tüntesse fel Magyarországot?

Tevékenységünk középpontjában éppen hogy a magyar helyzet áll, viszont szerencsére ilyen súlyos esetekről még nem kellett idehaza beszámolni. Elmondjuk a véleményünket akkor is, ha az országgyűlés alelnöke egy Héjjas Iván életéről szóló könyv bemutatóján teszi tiszteletét, és személyével hozzájárul annak népszerűsítéséhez. Felszólalunk, ha tekintélyes állami forrásokból dolgozó történészintézet vezetője olyan kijelentéseket tesz a múlt század egyes brutális következményekkel járó, állami szervek által végrehajtott cselekményei kapcsán, amelyek számunkra teljesen elfogadhatatlanok. Hangot adunk kritikai megjegyzésünknek, ha egyesek Horthy Miklós történelmi szerepét méltatják, még akkor is, ha szerintünk egyébként jelenleg nem lehet idehaza a Horthy-rendszer újjáélesztéséről beszélni.

Vannak olyan, főként az emlékezetpolitikát érintő témák, amelyek a magyar zsidó közösség komfort- és biztonságérzetét sértik,

ám ezek nem olyan formátumú ügyek, mint amik Nyugat-Európában történnek: ott olyan személyek elleni támadások, intézmények elleni komoly garázda jellegű bűncselekmények történnek, amelyeket itthon nehezen tudunk elképzelni. Azért kell ezekről beszélni, hogy tisztán lássuk a különbséget, hogy tudjuk, hol tartunk. Magyarországon a felmérések szerint ugyan a lakosság egyharmada valamiféle antiszemita előítéletességgel jellemezhető, ám a garázda jellegű támadások ritkák, súlyosságuk pedig össze sem hasonlítható az Európa nyugati felén történt esetekkel.

Hogyan magyarázná meg azt az ellentmondást, hogy Magyarországon a lakosság egyharmada hisz valamilyen antiszemita sztereotípiában, ám mégis ilyen alacsony az incidensek száma? Tehát van idehaza antiszemitizmus, de nem fordul át atrocitásokba?

A magyar társadalom antiszemita előítéletességét vizsgáló felméréseinket Kovács András szociológus által lefektetett módszertan alapján a Medián végzi, és a kutatás módszertani leírásában jelezzük, hogy az előítéletek nem feltételeznek cselekvési magatartást. Tehát az, hogy valakiben van antiszemita előítéletesség, nem jelenti egyben azt, hogy ha lehetősége van cselekedni, akkor meg is teszi. A felmérés inkább egy attitűdöt mutat. Sajnos jelenleg nincsenek megbízható adatok Nyugat-Európából, amelyek ugyanilyen módszertannal mérnék az előítéletességet. Amennyiben rendelkezésre állnának ilyen adatok, lehet, hogy nem mutatna túl nagy eltérést Magyarország mondjuk, Hollandiához vagy Franciaországhoz képest.

Az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) világszerte méri az antiszemita nézeteket. Az nem elég jó adat?

De az ADL sem végez előítéletesség-kutatást. Ha lesz azonos módszertannal készült felmérés például a francia népességről, akkor lesz összehasonlítható adatunk, amivel elmondhatjuk, hogy mekkora ott az előítéletesség, és azt összevethetjük az ismertté vált cselekvési magatartásokkal.

A hírek szerint májusban indul az európai Tett és Védelem Liga, többek között brüsszeli irodával is. A Liga majd végezni fog ilyen előítéletesség-kutatást?

Eleve abból a felismerésből született meg az európai Tett és Védelem Liga, hogy nincsenek ilyen komparatív adatok. Sokan beszélnek az antiszemitizmusról Magyarországon és külföldön, de nincsenek megfelelő összehasonlításra szolgáló adatbázisok. Amikor pár éve kikiáltották Magyarországot a legantiszemitább országnak Európában, akkor sem tudta senki, hogy milyen adatokra is építették ezeket a kijelentéseket. Mi akkor is elmondtuk, hogy az EBESZ módszertani ajánlás alapján készülő monitoringjelentésünk szerint ezek az állítások erősen megkérdőjelezhetőek. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a holland vagy francia adatok sokkal több incidenst mutattak, de könnyebb volt ezeket nem figyelembe venni, mint a valódi okokat feltárni.

Ha lenne egységes antiszemita incidenseket monitorozó rendszer, akkor lehetne ilyen állításokat tenni.

Az Európai Tett és Védelem Liga elsődleges feladata az, hogy legyen minden országra vonatkozóan az antiszemitizmust leíró egységes adatsor. Mindezek mellett ugyanilyen fontos feladatának tekinti a TEV által Magyarországon kidolgozott és bevezetett, az oktatás és jogvédelem tevékenység egységes keretek között megvalósuló kiterjesztését az EU összes tagországára.

Összesen 84 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Számunkra Szamuely ténykedése ugyanúgy elítélendő, mint Héjjasé."
Okot és okozatot egyszerre?

Az anti-magyarságot monitorozó rendszerre is már rég szükség lenne.

Az Európai Unió rasszizmus ellenes ügynöksége képtelen definiálni az antiszemitizmus fogalmát - jelentette be Blanca Tapia, az ügynökség szóvívője.
(Jewish Telegraphic Agency, 2013. december 4.)

Olyan - ál - problémáról megy a szócséplés, ahol a fogalmak (NEM VÉLETLENÜL!) sincsenek tisztázva, pl. az antiszemitizmusé, a holokauszté estébé.
Ott, ahol tisztázatlan narratíva világmegmondó uralomra kerül, az az egész világra az első számú veszélyforrás.
Ez pedig pontosan az antiszemitizmus, a holokauszttagadás érinthetetlenségének törvénybe iktatása, büntetőjogi elítélés mellett.

Salkaházi Sára és a szociális nővérek? Rengeteg több, mint 100 kisgyereket és felnőttet bújtattak Bokréta utcai rendházukban a nyilasház közelében.
Kispesten egy káplán bújtatta a plébánián, ami NYILASHÁZ mellett volt, Székely Mihályt.

És még folytathatnám a sort.

Teljesen elégő áldozat, népirtás méghozzá származás alapján.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés