Hogyan hatott Trianon és a numerus clausus a felsőoktatásra?

2019. február 5. 8:30
Az 1920 utáni forró évek felsőoktatási vitáiról jelentetett meg tanulmánykötetet a VERITAS Történetkutató Intézet.

Trianon és a magyar felsőoktatás címmel jelent meg a VERITAS Történetkutató Intézet kiadásában egy új tanulmánykötet, amit Ujváry Gábor történész, intézetvezető szerkesztett. A kötet elsősorban a VERITAS és a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2017. december 4-i budapesti konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza.

Szakály Sándor, a VERITAS főigazgatója bevezetőjében arról ír, hogy a 2017 őszén indult kutatási projekt

„a trianoni, oktrojált békeszerződés, illetve a numerus clausus törvény” hatását 

kívánja vizsgálni. A fő kutatási kérdés, hogy „mennyiben változtatták meg a magyar felsőoktatást az 1918 és 1920 közötti területi elcsatolások, miként hatottak ezek a két világháború közötti felsőoktatás-politikára, az oktatói gárda és a hallgatóság összetételére, egyesületi életére, politikai aktivitására”.

Számos más szerző mellett a VERITAS Történetkutató Intézet történészei és volt munkatársai is fontos tanulmányokkal gazdagították a munkát.

Ligeti Dávid történész az „1900/1901. évi keresztmozgalom történetét vizsgálja”. A tanulmány kifejti, hogy „1900. május 27-én vasárnap a dualizmus időszakának egyik legnagyobb botránya tört ki, amikor a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem új, központi épületében ismeretlen tettesek letördelték a lépcsőfordulókban elhelyezett, gipszből készült kereszteket”.

Az esettel szemben keresztállítási mozgalom indult, mely Ligeti konklúziója szerint a keresztmozgalom sikeresnek tekinthető céljait tekintve, ám melynek eredményei „a bolsevizmus hazai térnyerésével, majd szupremáciájával” „örökre elenyésztek”.

A délvidéki oktatáspolitikát tekintette át írásában Dévavári Zoltán. A történész szerint „örvendetes tény, hogy az első délszláv állam oktatáspolitikájával, különösen a kisebbségekkel kapcsolatos megfontolásokkal több szerb és magyar történész is foglalkozott”.

Összefoglalója szerint „a korszak erőteljes jellemzője volt a kisebbségi iskolák és tagozatok fokozatos, évről-évre felgyorsuló leépítése, az egyéni életekben pedig a bizonytalansággal és a tehetetlen kiszolgáltatottsággal járó pszichés megfélemlítés folyamatának az állandósulása”.

Hollósi Gábor történész Bernolák Nándor nemzetgyűlési képviselő numerus clausus törvényt módosító indítványával kapcsolatban közölt tanulmányt. Tanulmányában egyértelművé tette, hogy

Bernolák indítványa diszkriminálta a zsidóságot.

A tanulmány felidézi, hogy később Bernolák a diszkriminatív zsidótörvények által érintett egyéneken segített a második világháború alatt. „Aki tehát 1920-ban még a kvóta harcos híve volt, 1944-ben már az erőszakrendeletek ellenzőinek táborába tartozott” – így a konklúzió.

A magyar közélet numerus clausszal kapcsolatos sajtóvitáiról írt Gali Máté történész. Tanulmánya számos korabeli sajtóforrást megvizsgál, bemutatva a különböző politikai és világnézeti csoportok reflexióit a törvényre. A tanulmányban szerepel, hogy bár a törvényben nem szerepelt a „zsidó” szó, ám a jogszabály végrehajtási utasításában az izraeliták külön nemzetiségként lettek nevesítve. Gali a törvényt „a liberalizmus szellemiségével való szakításként” értelmezte.

Veszprémy László Bernát történész, az intézet korábbi kutatója a numerus clausus zsidó sajtóban való fogadtatásáról írt tanulmányt. Tanulmánya szerint a különböző zsidó irányzatokhoz tartozó lapok egységesen utasították el a zsidóság diszkriminálását, noha különböző okokat neveztek meg érveik megalapozásához. Míg például a liberális Egyenlőség című lap elsősorban a nemzetiségi definíció ellen tiltakozott, addig a cionista Zsidó Szemle a felsőoktatási visszaszorítást kritizálta, miközben a nemzetiségi kitételt felvállalta. 

A numerus clausus megjelenését vizsgálta a Bangha Béla-féle katolikus „sajtóbirodalom” lapjaiban Orosz László történész. A szerző tanulmányához a Bangha érdekeltségébe tartozó magyar és német nyelvű sajtóforrásokat is megvizsgálta. A szerző nemcsak azt emeli ki, hogy

a Bangha-féle sajtó „a kor közbeszédének megszokott antiszemita paneljaival” működött,

de utal arra is, hogy a jezsuita páter lapjai a „forradalmak ellenhatásaként kiépülő keresztény kurzus társadalmi hatásmechanizmusával sem voltak elégedettek”.

Joó András történész Magyarország francia sajtóban való megítélését vizsgált a numerus clausus kapcsán. Tanulmánya elején utal rá, hogy „egy ország megítélése valamely más nemzet sajtójában olyan téma, amelynél nehéz meggyőző és egyúttal tömör következtetésre jutni”. Konklúziójában azonban arra jut, hogy a numerus clausus módosítását követően is „igen kritikus maradt, de a magyar konszolidáció előrehaladtával Franciaországban erősen halványultak az illúziók a kívülről támogatott demokratikus politikai átalakulás iránt”. 

Klebelsberg Kunó

Végül Ujváry Gábor történész, a kötet szerkesztője átfogó tanulmányt készített Klebelsberg Kunóról és a Trianon utáni magyar felsőoktatás-politikáról. Klebelsberg kultuszminiszterségig vezető pályaívének bemutatása után a szerző elemzi Klebelsberg felsőoktatással kapcsolatos beszédjeit, kiemelve, hogy miniszterségének első szakaszában a nyomasztó anyagi gondok,

az ország katasztrofális gazdasági helyzete ellenére is komoly egyetemfejlesztési beruházások valósultak meg.

Ezt mindenképpen rendkívüli eredményként könyvelhetjük el – szögezi le Ujváry. Tanulmányában utal Klebelsberg ellentmondásos kapcsolatára a zsidósággal, ám rámutat, hogy a politikus például már 1926-ban is enyhíttette a diszkriminatív intézkedést. Konklúziójában a neves irodalomtudós, Thienemann Tivadar sorait idézi, miszerint „a Horthy-érának az a kora, mikor Bethlen István volt miniszterelnök, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter”, „Csonka-Magyarországnak páratlan kulturális aranykora volt”.

 

Összesen 63 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Numerus clausus problémakör megértéséhez nem elegendő a történészek-szociológusok nézőpontja. Napjaink egyik legnagyobb tabuja, az endogám humán populációk, rasszok eltérő és öröklött humán személyiségjegyei alapvetőek a probléma megértéséhez. Az elmúlt hetekben James Watson, az örökítőanyag szerkezetének és működési elvének felderítéséért Nobel díjat kapott kivételes tehetségű tudós, utolsó még megmaradt emeritus professzori címét is elveszítette, mert ki merte mondani a nyilvánvalót: Afrika vesszőfutásának végső oka a képességtelen fekete lakosságban, azaz a humántőke elégtelenségében rejlik. Az intellektus ráadásul döntően öröklött képesség, tehát pénzzel, antirasszizmussal, jó tanítással nem kúrálható hendikep.
Akkor kanyarodjunk vissza a Numerus clausushoz. Magyarországon a húszas évek elején asszimilálódó askenázi zsidó honfitársaink a természet ajándékaként, a világ kognitív szempontból legerősebb populációját reprezentálták. Míg a magyarok 100, a cigányok 75 az askenázi zsidók átlagintellektusa 115 IQ pont körül lehetett. Ez ráadásul a kognitív képességek haranggörbe eloszlása miatt még jobban felerősítik ezt a különbséget: a társadalmat működtető 130 IQ feletti "smart fraction" aránya a zsidó honfitársainknál 16%, a magyaroknál 2%, a cigányoknál 0,01%!
Nem csoda, hogy saját jogukon a zsidó egyetemisták az orvosi kar 40%-át, a jogi 50%-át adták- miközben a tőzsdén szereplő cégek majd 70%-a zsidó tulajdon volt.
A Numerus clausus arra volt kétségbeesett kísérlet, hogy a magyar képességes emberek ne kerüljenek ki a meghatározó állásokból, területekről- ez egyfajta esélykiegyenlítő szabályozás volt- hasonlóan az afroamerikaiak kvótáihoz az USA-ban, legyen az egyetemi felvételi, vagy közalkalmazotti állás.
Még pár megjegyzés. A zsidók előrehaladottabb asszimiilációja, a vegyes házasságok elterjedése nyilvánvalóan tompította volna ezt a feszültséget- nem kis mértékben azért, mert nagy tömegekben csökkentette volna a képességbeli deficitet.
És vegyük észre, ebből a nézőpontból Magyarország 20-21. századi vesszőfutása egyszerűen annak a folyománya, hogy 600 ezer kivételesen jó képességű askenázi zsidó honfitársunkat lecseréltük ugyanennyi, kivételesen rossz képességű cigányra. A humán-tőkénket infláltattuk el a pengőéhez mérhető sebességgel...

Akkor vess egy pillantást az USA-ra. Vagy ha vizuális típus vagy, akkor Haitire- ott nem a zsidókat, hanem a fehéreket koncolták fel mind egy szálig kétszáz éve...

Nézd, talán nem tudod, de az askenázi zsidók valamikor a 8.század környékén alakultak ki északolasz (-nem zsidó!) nők és zsidó férfiak frigyéből. A 11.század környékén mintegy ezerre csökkent a létszámuk valahol a mai Franciaország területén- így joggal mondható hogy mint egy nagycsaládról beszélhetünk róluk. Endogám családalapítási szokásaik és az ezer éven át tartó pogromok bizony intellektusra szelektálta ezt a populációt. Az askenázi zsidók genetikailag jobban hasonlítanak rád, mint a szefárd zsidókra, akik amúgy nem túl képességesek kognitív területen.. A haszidok egy vallási szekta askenázi alapokon szerveződve. Nyilván a létszámuk a döntő az askenázi csoporton belül- mennyi lehet, 3%?

Az a baj, hogy a DNS-mintákon alapuló populációgenetika mást mond. Tudod vannak olyan örökítőanyagaink, amit csak az anyánktól és van olyan amit csak az apánktól öröklünk. Az askenázi zsidók anyai ágon továbbadott mitokondriális DNS-ének genetikai elemzése nem levantei, vagy kaukázusi hanem európai nem zsidó nőket mutatott ki. Ez van- a többi csak szépen csengő mese...
A mai askenáziakban nagyobbrészt (~60%) európai genetikai elem van, melyből 20% körüli a keleteurópai elem a többi déleurópai.
Erről szól ez a 2017-es Plos One cikk, külön idecsatolok egy képet az askenázi zsidók genetikai leszármazásáról:

https://journals.plos.org/plosgenetics/article/figure/image?size=inline&id=info:doi/10.1371/journal.pgen.1006644.g007

https://journals.plos.org/plosgenetics/article?id=10.1371/journal.pgen.1006644

Válaszok:
bispora | 2019. február 5. 11:47

A kép helyesen:

https://journals.plos.org/plosgenetics/article/figure?id=10.1371/journal.pgen.1006644.g007

Nem, teljesen téves értelmezése az intellektuális képességnek és mérésének.
Mentségére legyen mondva, hogy a liberális, meg a konzervatív sajtó sem siet a területtel foglalkozó, "döbbenetes" tudományos eredmények disszeminálásával.
Pár mondat csupán: az intellektus az egyik legstabilabb, legjelentősebb humán személyiségjegy, igen kifinomult mérési rendszerrel, amiben kultúra független modulok, egyszerű reakciósebesség mérések is vannak, a legjobban korrelál az egyéni életutakkal, a felnőttkori intellektus 60-80%-ban genetika, az iskola segít abban, hogy a fenotípusos intellektus megközelítse a genotípusost, de ne gondoljuk, hogy mondjuk egy átlagos cigány tanuló jó iskolában, ha sokáig jár oda, szignifikánsan jobban fog teljesíteni és mondjuk PhD-t szerez science területen.

"Hűha. Az nem gond, hogy pont a zsidók és a cigányok a legjobban terheltek genetikailag az egymás közötti házasodások miatt? "
De igen ez gond- ezért van mindkét endogám populációban annyi leírt genetikai betegség. Az askenázi zsidók nem véletlenül vezettek családfákat száz évek óta és zárták ki a házasodást nagy kockázatot jelentő ágakkal. Azt is érdemes megjegyezni, hogy náluk az unokatesó-másodunokatesó házasság kizárt- a cigányoknál ezt nem lehet elmondani. Summázva: az askenázi zsidók úgy maxolták ki az endogámia képességeket fixáló jelegét, hogy a rokonházasság negatív hatásait minimalizálták. A cigányok ilyen szempontból inkább a muzulmánokra hajaznak, ahol a vérfertőző viszony bizony a populáció átlagos intellektusának a csökkenésével járt együtt.

Szentségtörés lesz amit írok, de ez inkább állattenyésztési praktika...

Nem érdekelnek az előítéletek. Meg azt is látom, hogy minden politikai oldalon, egymással versengő gyárak tulajdonosi körében, fejlesztőlaborjaiban, vagy akár a hidegháború éveiben az USA és a Szovjetunió rakétafejlesztő laboratóriumaiban, meg a tárgyalásokat előkészítő bizottságokban is túlreprezentáltak voltak-vannak a zsidók- illetve a nagyon okos emberek.
Amiről érdemes lenne vitatkozni az az, hogy a vezető pozíciókban még az extrém képességeikhez mérten is túl nagy arányban szerepelnek. De ez már egy másik történet.

Hát akkor kiegészíteném. Az askenázi zsidók extrém jó kognitív képességei magyarázzák a túlreprezentáltságukat a szellemi elitben: a science Nobel díjak 23%-át adta a világ népességének 0,23 %-át képező askenázi közösség. Vagy ott van Czeizel Endre híres könyve a 15 legkiemelkedőbb magyar matematikusról, amiből 14 szintén zenész.
Azonban van az egyén képességén túlmutató előnyük is. Az endogám múlt elkülönülést is jelentett, és gondoljunk bele, milyen előnyt jelent, ha valaki a személyes, átlagosan 150 főből álló kapcsolati hálójában csupa zsenivel van összeköttetésben. Ez legyen bispora hálóelmélete, ami azt mondja ki, hogy a kapcsolati háló minősége miatt egy azonos képességű magyar és zsidó értelmiségi közül az utóbbi a sűrűbb hálójával több halat fog fogni. És ehhez nem kell összeesküvéselmélet.
Azzal természetesen egyetértek, hogy a gonoszságban is túlreprezentáltak- illetve rendkívül hatékonyak tudnak lenni.

Hát köszönöm, hogy észrevette, hogy definíció szerűen rasszista vagyok, nem igazán rejtettem véka alá…
A rasszistázás manapság már nem elég az ilyen vitákhoz- valamit mondani kell arra a kutatási eredménytömegre, ami az anyatermészet rasszista jellegét erősíti.
Watsont azért tudják támadni, mert a rasszok közötti intellektust meghatározó genetikai különbségek kutatására eddig senki sem vállalkozott-érthető okok miatt. Azonban az deduktív úton levezethető elérhető, a kognitív képességek genetikai determinizmusát bemutató recens eredményekből. Még olyanokból is, amik a kutyafajták személyiségjegyeiben, intellektusában rejlő különbségek genetikai okait mutatták ki.
Még valami. Watsont elsöpörték, de arról senki sem beszél, hogy Nobel díjas társa Crick, legalább ugyanolyan „rasszista” elveket vallott endogám humán populációk eltérő személyiségjegyei kapcsán- rá tud keresni Zokni úr is.
Aztán van itt egy magas labda is azt gyorsan lecsapnám.
Azt mondja „például azért sem, mert a gazdasági fejlettségnek semmi köze sincs az átlagintelligenciához... „ ami jelentős szemellenzőt feltételező ordas ostobaság.
Tényleg csak pár tétel ennek totális cáfolatához az elmúlt tíz évből:
1.Egy elegáns bizonyítás egy inkognitóból posztoló tudóstól arról, hogyan hat a „smart frakció” egy ország gazdasági potenciáljára.
http://www.lagriffedulion.f2s.com/sft.htmLynn-Vanhanen:
2. Egy 2012-es könyv amiből Zokni úr is megértheti milyen szerves kapcsolat van egy ország átlagintellektusa és a társadalmi-gazdasági élet jellemzői között. Ha Zokni úr szociológia felől közelit, akkor döbbenetes dolgot fog találni a könyvben: egy ország átlagintellektusa és a GDP-je között 0.91 korrelációt lehet mérni- ami a társadalomtudományokban felfoghatatlanul magas érték:
Lynn-Vanhanen:Intelligence: A Unifying Construct for the Social Sciences
3. Garett Jones amerikai közgazdász professzort senki sem vádolhatja rasszizmussal, de Zokni úr állítását már a címében is cáfolja 2016-os könyve (érdemes különben elolvasni, nagyon érdekes szellemi kaland lenne önnek is)
Hive Mind: How Your Nation's IQ Matters So Much More Than Your Own

4. Egy recens cikk, amiben meg már arról is szó van, hogy az átlagképességek emelkedésével a gazdaságot erősítő hatás már nem is lineáris, hanem annál erősebb pozitív hatást fejt ki. Gondoljunk az Amerikába emigráló 2-3 millió askenázi zsidóra az 1800-as évek végén...
ACoyle et al. (2018): Nonlinear effects of cognitive ability on economic productivity: A country-level analysis. APA

Az első kérdésre nem tudom a választ.
A GDP-átlagintellektus korrelációt torzító országok kétfélék:
-az egyikre a példa a hatalmas természeti erőforrással bíró arab világ, gyenge humántőkével és égig érő tőkével...
-a másik Észak-Korea, ahol afrikai a nyomor, pedig a humántőke délkoreai...

Azért arra fogadhatunk, hogy az olajvagyon elfogyása után, mikor Észak-Koreában is piacgazdaság és nem önkényuralmi rendszer lesz, megfordul a világ és helyére kerül minden. Ai IQ-GDP korreláció meg felkúszik 0,95-re.

A rasszok, etnikai csoportok közötti intellektuális különbségek genetikai okának nyilvánvalóvá válása egyes egaliter-baloldali tudósok, gondolkodók szerint nagyobb negatív hatással jár majd, mint az atombomba. Szerintem ez túlzás, igazából néhány ma divatos esélyegyenlőségi beavatkozás lesz okafogyott.
Amitől félni lehet, az már szinte scifi: Kínában gőzerővel zajlanak a kutatások az intellektus genetikai determinánsainak megtalálására. Ezrével szekvenálnak IQ 150 feletti genomokat.
A most is rendelkezésre álló embrióválogatási technikákkal, de akár irányított géneditálási módszerekkel nagyüzemben lehet elvileg gyártani a "smart fractiont". És ha valamihez, akkor a nagyüzemi gyártáshoz nagyon értenek a ferdeszeműek...

Hát fogadni mernék nagyobb összegben, hogy a matematika vagy fizika területén szerzett PhD-hoz nem elég az átlagos intellektus. Az valahol a 130+ kategória.
De itt ráadásul nem csak a tudományról, a foglalkozásokhoz kellő okosságról is beszélhetünk. Szerencsére hatalmas mintaszámból vonta le következtetéseit Linda Gottfredson professzorasszony, a ciitált anyagában a 28. oldalon láthatod szépen grafikusan is összefoglalva az elemzését:
https://www1.udel.edu/educ/gottfredson/reprints/1998generalintelligencefactor.pdf

Ez így van az azonos képességű emberek esetében. De egy Down kórosból nem lesz pszichiáter legyen bármilyen erős a kapcsolati hálója.

Az a bajom ezzel, hogy a fizikai Nobel-díjasok életműve visszakereshető, mérlegre tehető. Mindenki eldöntheti mennyire volt jogos a díj. Ami igazán fájó, hogy Neumann János nem kapott Nobelt, pedig a kvantummechanikában, a számítógép elvének kidolgozásában úttörő munkát végzett...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés