Gúzsba köti az egyetemeket a szabályozási környezet

2018. augusztus 31. 8:02

Írta: Kereki Gergő
A piaci források nehezen becsatornázhatók a felsőoktatásba, a közbeszerzési szabályok lassítják a projekteket, a humánpolitika nehézkes, versenyképes oktatói bért csak kényelmetlen kerülőutakkal lehet keresni, az intézmények működése túl bürokratikus és rugalmatlan. Ezek a magyar felsőoktatás működésének legégetőbb problémái. Megoldást az jelentene, ha az egyetemek gazdálkodási és szervezeti szempontból szabadabbak lennének az államtól. Szakértőkkel beszélgettünk a magyar felsőoktatás jövőjéről, a versenyképesség útjáról.

Világszínvonalú üzleti képzést, nagyobb egyetemi önállóságot és versenyképesebb tanári fizetéseket szeretne a „Diákok egy megújult Corvinusért” kezdeményezés. A hallgatókból és gimnazistákból álló csoport a Budapesti Corvinus Egyetem képzéseinek megújítását tűzte zászlajára.

„Nyitott kapukat döngetnek a diákok”

Az elmúlt napokban utánajártunk annak, mennyire megalapozottak a fiatalok igényei. Megvizsgáltuk, tényleg összefügg-e a képzés színvonalával az, hogy ennyire az államhoz kötődik a magyar felsőoktatás túlnyomó része. Nemzetközi szinten is szétnéztünk új, hatékonyabb működési modellek után kutakodva.

A témában már nyilatkozott portálunknak Radványi László, a PwC Magyarország partnere is, aki szerint magyar gazdasági érdek a régió legjobb üzleti képzésének felépítése.

Mielőtt rátérnénk a képzések érdemi vizsgálatára, érdemes megnézni, hogy mi a kormányzat és az egyetem vezetésének álláspontja a felvetett kérdésekben. A magyar felsőoktatás irányítási, működési, versenyképességi problémáival ugyanis a kormány és a Corvinus vezetése is évek óta foglalkozik. Elég csak a kormány által is tárgyalt Fokozatváltás a felsőoktatásban stratégiára gondolni, amely azt vizsgálja, hogyan kellene kinéznie a magyar felsőoktatásnak 2030-ban. A kormány által elfogadott javaslat konkrétan előirányozza, hogy „újra kell definiálnunk a felsőoktatás üzleti viszonyait is, és rendezni az állami és intézményi felelősségi köröket”, valamint ír arról is, hogy „az intézmények valódi verseny és teljesítménykényszer nélküli helyzetben vannak, gazdálkodásuk sokszor pazarló, adminisztrációjuk bürokratikus, és számos szempontból idejétmúlt irányítási struktúrával rendelkeznek.” 

Úgy tudjuk, hogy a közelmúltban a felsőoktatás irányítói az egyetemek és a gazdasági élet szereplőinek bevonásával már konkrét megújulási koncepción is dolgoztak a gazdaságtudományi területet érintően.

Kíváncsiak voltunk a Corvinus vezetésének véleményére is. Egy, a Corvinus ügyeire rálátó, vezető beosztású forrásunk szerint az egyetem vezetése évek óta tárgyalja ezeket a kérdéseket, sőt, a maga eszközeivel igyekezett is a kihívásokat kezelni, a diákok tehát „nyitott kapukat döngetnek”, amikor a reformokat sürgetik. Szerinte

a diákok „kulcsfontosságú problémákra” világítanak rá,

így az állam és az egyetem viszonyára, a diploma nemzetközi versenyképességére, valamint a magyar gazdaságtudományi képzések minőségére. Azt is hozzátette, hogy a hallgatók kezdeményezése „olyan időszakban került elő, amikor a kormányzattól kezdve az egyetem vezetésén át a gazdasági szereplőkig eleve sok szereplő gondolkozik a problémákon.”

Hogyan lehet színvonalasabb az üzleti képzés?

Térjünk át a diákok pontjaira. A legfontosabb közülük az, hogy a világszínvonalú üzleti képzésért ne kelljen külföldre menniük. Megoldási modellt is megfogalmaznak, amikor azt írják, hogy a Corvinus működjön nyugati mintára és legyen az államtól szabadabb, ugyanis „az innováció és a hatékonyság legnagyobb gátja, ha az egyetemnek minden lépését egyeztetni és engedélyeztetni kell különféle állami hatóságokkal.” 

A kérdés már csak az, hogy valóban megoldaná-e az üzleti képzés színvonalának problémáit az, ha nyugati szervezeti, működési és finanszírozási modelleket próbálunk meghonosítani, valamint, ha nagyobb önállóságot kapnak a felsőoktatási intézmények.

Az elmúlt napokban több oktatási szakértővel és piaci szereplővel is beszéltünk, szerintük egyértelmű, hogy

versenyképességi fordulatra van szükség az üzleti felsőoktatásban.

Ezt a fordulatot jelenleg, minden igyekezet ellenére, az egyetemek túlszabályozott, bürokratikus működése és a finanszírozás körülményei lassítják leginkább. A szakértők a legnagyobb problémát a tulajdonosi szemlélet hiányában, a hivatalszerű szervezetrendszerben, a bürokratikus, túlszabályozott és lassú működésben látják.

Finanszírozási és gazdálkodási problémák

Egy igazán jó nyugati egyetem ma már nem kizárólag az oktatási alaptevékenységről szól, hanem komplex tudásintézményként is funkcionál. Ez azt jelenti, hogy az egyetemek a hallgatók mindennapi oktatásán és a klasszikus tudományos tevékenység folytatásán kívül élénk kapcsolatot ápolnak az üzleti szférával: az együttműködés beruházásokban, vállalati megrendelésekben, közös projektekben, kutatásokban testesül meg.

A magyar egyetemek költségvetési szervként való működése viszont megnehezíti az üzleti világgal való kapcsolattartást. Hiába költ az állam egyre többet felsőoktatásra, szükséges lenne, hogy az állami források mellett sokkal becsatornázhatóbbak legyenek a piaci források is a magyar felsőoktatásba – mondják a szakértők. Erre azért van szükség, mert a piaci források többletbevételt jelentenek az egyetemnek, ezekből lehet versenyképes oktatói bérekre, ösztöndíjakra, kutatás-fejlesztésre, beruházásokra költeni. De azért is fontosak a piaci szereplők támogatásai, mert így tudnak az üzleti élet valós igényei megjelenni a felsőoktatási intézményeknél. Az üzleti világgal való együttműködés folyamatosan megméri az egyetemeket, akik rendszeres impulzusokat kapnak, hogy merre érdemes fejleszteni. 

A költségvetési gazdálkodás sajátosságai miatt az egyetemek nem tudják maximalizálni a számukra potenciálisan elérhető piaci források mértékét, valamint

a szabályozás nem motiválja az egyetemeket arra sem, hogy eredményt termeljenek és befektessenek.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyetemek a maradvány-felhasználásban érdekeltek, így az összes forrásukat igyekeznek elkölteni az adott évben, hiszen megtakarítás esetén fennáll a kockázata annak, hogy az állam a maradványt elveszi. Bár az elmúlt évekre ez nem volt jellemző, a kockázat adott és valós. Pénzt pedig nyilván senki sem szeretne veszíteni, így nem általános a hosszútávú célokat követő, tudatos gazdálkodás.

A stabilitási törvény értelmében hitelt sem vehetnek fel az állami egyetemek, az államháztartási törvény szerint pedig vállalkozási tevékenységet is csak másodlagos tevékenységként folytathatnak. Előbbiből fakadóan nem tudnak finanszírozási-beruházási többletforráshoz jutni, utóbbi miatt pedig nagyon nehéz saját kutatásaikat, fejlesztéseiket a piacra vinni, így alig tudnak azokból jövedelemre szert tenni, tehát potenciális piaci forrástól eshetnek el a szabályozás miatt. 

Egy közgazdásszal is beszéltünk, aki a finanszírozás terén az osztrák modellt vagy a finn rendszert hozta fel példának. Ausztriában az állam finanszírozza az egyetemeket, azok azonban piaci forrásokra is jogosultak, ráadásul a nyereségüket is megtarthatják anélkül, hogy az állami támogatásuk elvesztésétől kellene tartaniuk. De követendő példaként hivatkozik a finnországi Aalto Egyetemre is, amely alapítványi formában működik, így jelentős piaci bevételekhez jut, ugyanakkor, mivel az állam az egyik alapítója az alapítványnak, állami forrásokból is gazdálkodhatnak. Ismert olyan nemzetközi modell is, ahol az állam az 1+1 rendszerrel ösztönzi a piaci források felsőoktatásba csatornázását. Tehát, ha egy egyetem szerez 1 dollár piaci forrást, akkor az állam mellé rak még 1 dollárt, így minden egyetem törekszik minél jobban terjeszkedni a piacon. Azon is el lehet gondolkozni, hogy érdemes-e kiterjeszteni a TAO rendszert a felsőoktatásra is, hogy ne csupán kultúrára és sportra, hanem felsőoktatásra is fel lehessen ajánlani a társasági adó egy százalékát.

A szigorúan szabályozott állami intézményként való működés további rendkívül hátrányos következménye, hogy

a közbeszerzési szabályok megkötik az egyetemek kezét.

Az eljárások nagyon lassúak, kiszámíthatatlanok és rendkívül bürokratikusak, feltételeik pedig néha az alkalmazhatatlanságig életszerűtlenek. Kiváló példa erre, hogy előfordulhat az, hogy valaki egy konkrét külföldi előadót szeretne meghívni, de ezt csak versenyző árajánlatok beszerzésével teheti meg. A megkérdezett szakértők szerint a közbeszerzési szabályok lazítása kiemelt fontosságú lenne a felsőoktatási intézmények teljesítményének javításához.

A költségvetési szerveket szabályozó jogi környezet nem a professzionális értékteremtő tevékenységet végző szervezetekre lett kialakítva, hanem a hivatali, hatósági működésre. A színvonalasabb képzéshez szükséges innovatív környezet kialakítását akadályozza, hogy az államháztartási működés kockázatkerülő attitűdre ösztönzi az intézményeket. Kockázatvállalás nélkül viszont nincs innováció. A jelenlegi szabályok így a tulajdonosi szemlélet rovására mennek, ami nehezíti az eredményes, költséghatékony gazdálkodást, csökkenti a befektetési hajlandóságot, így korlátozza a kutatás-fejlesztés-innováció hármasának kiteljesedését. 

Nehézkes humánpolitika

Egy munkajogászt is megkerestünk, aki rávilágított: az is versenyképességi akadályt jelent, hogy az egyetemi oktatók a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (továbbiakban: Kjt.) hatálya alá esnek. Szerinte indokoltabb lenne a Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) szerint foglalkoztatni őket. 

A Kjt. miatt az oktatók a közalkalmazotti bértábla alapján kapják a bérüket.A közalkalmazotti alapbér meglehetősen alacsony,

így az üzleti élet legjobbjait nagyon nehéz az egyetemekre csábítani.

Egy teljes állású egyetemi oktatói munkakör ugyanis összehasonlíthatatlanul alacsonyabb jövedelmet nyújt, mint egy céges menedzseri pozíció. Ebből fakadóan a legtöbb jó szakember az oktatást legfeljebb mellékállásként tudja vállalni, főállásban inkább marad a jól jövedelmező céges állásánál. Ez viszont csökkenti az oktatási tevékenységre fordított energiát, a munka minőségét, növeli a pályaelhagyás esélyét. Lehet ugyan a közalkalmazotti bértáblánál magasabb bért fizetni egy oktatónak, azonban ez nagyon sok adminisztratív költséggel, esetenként kényelmetlen kerülőutakkal jár.

Az ösztönzés és a minőség elismerése érdekében jelenleg a felsőoktatási intézmények azzal próbálkoznak, hogy többletfeladatot adnak egy tanárnak, amiért természetesen többletbért kap. Ez azonban valójában nem ösztönzés és nem a minőségi munka elismerése, hiszen nem egy egységnyi munkáért kap több pénzt az oktató, hanem a többletmunka anyagi ellenszolgáltatását kapja meg. Ráadásul a többletmunka akár az oktatási alaptevékenység rovására is mehet. Nem beszélve arról, hogy a legtöbbeknek, mivel főállásban a piacon dolgoznak, nincs már idejük többletmunkát vállalni az egyetemeken, örülnek, ha az oktatási alaptevékenységet el tudják látni.

A Kjt. szerinti jogállás ráadásul azt is nehezíti, hogy az egyetem rugalmas HR menedzsmentet folytasson. Lassú, nehézkes, túlságosan adminisztratív a legtöbb munkaügyi folyamat. A Kjt. szigorú és kötött szabályai miatt az egyetem alig tud a piaci szereplőkkel versenyezni ugyanazért a munkaerőért, így a legképzettebb munkatársakért folytatott versenyben máris versenyhátrányba kerül. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Kjt. lineáris életpályát kínál, amibe nehezen illeszkedik bele az, hogy valaki a piaci szférából, adott esteben 40 vagy 50 évesen váltson át az oktatói, kutatói szerepre. Ez megmerevíti, kívülről zárttá teszi az oktatói életpályát.

A jogász szerint minderre

megoldás lenne a Munka Törvénykönyve szerinti foglalkoztatás.

Ez azt jelentené, hogy az egyetemek hatásköre lenne a bérek meghatározása, így szabadon alakíthatnák bérezési politikájukat, tehát a közalkalmazotti bértábla alakulásától függetlenül bármikor emelhetik az oktatók fizetését. Az egyetemi oktató béreit így nem kizárólag a központi bértábla által meghatározott szempontok (életkor, letanított év, végzettség) határoznák meg, hanem nagy hangsúlyt kapna az oktatói teljesítmény is. Ez állandó versenyhelyzetet teremtene, megelőzné az oktatók elkényelmesedését és lehetővé tenné azt is, hogy a piacról vagy külföldről vonjanak be jó szakembereket.

Lazább szervezeti és működési szabályozásra, rugalmasabb képzési rendszerre lenne szükség

Az állami szabályozásból fakadóan

az egyetemek mindennapi működése túlbürokratizált, rugalmatlan,

hiszen jogszabályok, miniszteri utasítások, jóváhagyások kötik őket. Szervezetük is nehezen formálható, hiszen azt is részletes előírások keretei között kell meghatározniuk. A sokszor hivatali jellegű, nagyrészt papír alapú működés  nem támogatja az oktatási és kutatási célok megvalósítását. Hatékonyabban tudnának működni az egyetemek, ha maguk alakíthatnák mindennapi működési és szervezeti szabályaikat.

Nehézség az is, hogy egy-egy képzés minőségbiztosítását egy lassan és körülményesen működő akkreditációs intézményrendszer végzi. Volt hallgatók és az üzleti világ szereplői alig jelennek meg a képzések minőségbiztosításában, ami végső soron torzíthatja az egyetemi oktatás minőségét, hiszen annak érintettjei közül sokan nem tudnak formálisan bekapcsolódni a minőségbiztosítási folyamatokba. 

Ráadásul az, hogy egy szak akkreditációja akár éveket is igénybe vehet, rugalmatlanná teszi a képzési rendszert, hiszen minél lassabb új szakot indítani, annál nehezebb az aktuális piaci trendeket lekövetni. A rugalmatlanságot csak fokozza, hogy az állam a bolognai rendszer elhibázott bevezetése miatt igyekszik visszafogni a szakok számának növekedését, hiszen már így is teljesen szétaprózódott a magyar felsőoktatás képzési struktúrája. A rengeteg kisebb szak által szétszabdalt felsőoktatáson az segítene, ha kevesebb szak működne, és az egyes szakokon belül lehetne a különböző szakirányokra specializálódni.

Kétnyelvűség

Nemzetközi és regionális szinten is versenyképes képzésről csak akkor álmodhatunk, ha a fent említett pontok teljesülnek. A diákpontok ezt jól érzik. Megfeledkeznek viszont egy fontos körülményről, a tanítás nyelvéről. Jelenleg a hazai egyetemek túlnyomó többségében a magyar nyelv dominál. Ahhoz, hogy mind oktatói, mind hallgatói oldalról nyissunk a külföldi piacok és tehetségek felé, elengedhetetlen az angol nyelv intenzívebb használata a képzés során. Ez nemcsak angol nyelvű szakok, kurzusok indítását jelenti, hanem a nemzetközi környezet megteremtését is magában foglalja. Az intézmények mindennapi működésének részévé kell tenni az angol nyelvet. Legyen elérhető az adminisztráció is angolul,

a kurzusokon a magyar és külföldi diákok egyszerre vegyenek részt,

az oktatási segédanyagok legyenek elérhetők magyarul és angolul is.

Konklúzió

Az a törekvés tehát, hogy az egyetem gazdálkodási és szervezeti szempontból legyen szabadabb az államtól, legyenek piaci bevételei, mentesüljön az államháztartási és államigazgatási kötöttségek alól, versenyképesebbé teheti a hazai felsőoktatást. 

Ebben a rendszer minden szereplője érdekelt. Érdekeltek az oktatók, hisz jóval magasabb, piaci körülmények között kialkudott fizetésük lehet. Érdekeltek a hallgatók, hisz a jobb színvonalú képzés az ő munkaerőpiaci esélyeiket növeli. De érdekelt az állam is, hiszen a magyar gazdaságot hosszabb távon a jól képzett, versenyképes munkaerő tudja azon a növekedési pályán tartani, amelyen az elmúlt évek során elindultunk.

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tapasztalatom szerint a bürokráciát elsősorban az egyetem saját maguk alkották meg. Sokszor ez még az ellenőrzést is akadályozza.
Nem tudok olyan törvényi rendelkezésről, amely tiltaná, hogy az egyetemi alkalmazottak részére a bértáblázatban foglaltakon felül, amennyiben erre rendszeres forrás áll rendelkezésre magasabb bért adjanak.
Olyan szabályról sem tudok, amely akadályozná a felső oktatás, szakmunkás képzés cégekkel történő megállapodását. Ehhez kapcsolható a 2011. évi CLV. törvény.
Több példa is van arra a gyakorlatban, hogy a felsőoktatás és a cég között együttműködési megállapodás jön létre az oktatásra és ehhez a cég hozzájárúl. Ilyen példák találhatók "Példák az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködési formákra" c. írásban. https://tka.hu/nemzetkozi/6443..

Javaslom elolvasni a következő írást és elgondolkodni, hogy mi az ami hiányzik belőle és ennek hiánya félrevezetheti az olvasót.

"A tavalyi 165 milliárdos állami dotáció helyett idén mindössze 123 milliárd forint jut az egyetemeknek és a főiskoláknak. A MRK táblázatait böngészve kitűnik: az újabb drasztikus faragásnak ezúttal a hazai nagy egyetemek a vesztesei, de a főiskolák közül is sokan sokat buktak. A Dunaújvárosi Főiskola is jelentős bevételkiesést lesz kénytelen elkönyvelni. A tavalyi évhez képest közel húsz százalékkal, mintegy 186 millió forinttal kevesebb pénzből kell ellátni feladatait a helyi campusnak is.

A Dunaújvárosi Főiskolára 2012-ben 1 023 millió forint érkezett az államtól éves apanázsként. A rektori konferencia kimutatása szerint ez az összeg idén 837 millió forintra apad. A rektoroknak az eddigi költségcsökkentések után ismét tovább kell matekozniuk: miként teremtik elő, vagy hogyan spórolják meg a hiányzó összeget.

Az utóbbi évek menetrendszerűen érkező forráskivonásai miatt már eddig is számos intézmény volt kénytelen szorosra húzni a nadrágszíjat: elbocsátásokkal, feladatleadásokkal, kiszervezésekkel, tantermek, épületrészek lezárásával próbálták faragni kiadásaikat. Szemléletes adat: a DF 2008-ban (igaz, jóval több hallgatóval) még kétmilliárd-háromszázmillió forint biztos állami támogatásból gazdálkodhatott, a 2013-as évre pedig várhatóan 837 millió forintot kap feladataira. Némi reményt jelenthet, hogy a kormány megígérte, kiváltja az intézményekre nehezedő PPP-konstrukció törlesztési terhei alól az intézményeket."
https://www.duol.hu/hirek/kets..

Tájékozódtam a Világhálón és számos ehhez hasonló hiányos írást találtam.

Mivel ez nem a reklám helye, nem írom le az egyetem nevét.

Egy pályázatíró cégnek segítettem, amikor vállalkozásban foglalkoztam pályázat írással. Ennek során megtapasztaltam, hogy az egyetem miként vezényelte le a többmilliárdos fejlesztést, milyen az egyetem működésének belső mechanizmus, melyben az is benne van amit te is megfogalmazol.

"Palkovics László közölte, hogy a 2016-os költségvetésben a PPP-k kiváltására egy 5,4 milliárdos, felülről nyitott keretösszeg volt elkülönítve, ami idővel 18 milliárdra emelkedett. A magyar gazdaság állapota év végén lehetővé tette a további kiegészítést, így összesen 29 milliárd forint értékben sikerült tucatnyi egyetemet a PPP terhektől megszabadítani. Megjegyezte, hogy elsősorban ott tudták megtenni a lépést, ahol a partnerek is nyitottak voltak a szerződések megszüntetésére.

Az államtitkár elmondta, hogy az idei költségvetés 18 milliárd forintot tartalmaz erre a célra, de reményei szerint a gazdaság ismételten jól teljesít majd, s így a tavalyihoz hasonló volumenben zárhatnak le PPP konstrukciókat.

Palkovics László emlékeztetett arra, hogy a 2004-2010 közötti oktatási kormányzat PPP-konstrukciókban felsőoktatási intézményeket épített és újított fel, ami nem volt szükségszerűen rossz, de a szerződések elemei a magyar állam számára hátrányosak, a magánpartnereknek rendkívül előnyösek voltak. 2010 után az új kormány felülvizsgálta az 54 projektet, amelyek a teljes futamidejükre 400 milliárd forint költséget jelentettek volna, miközben a projektek bekerülési értéke nem haladta meg a 100 milliárdot. Mint mondta, az épületeken túl a kapcsolódó szolgáltatások sem voltak előnyösek az intézmények számára.

Az államtitkár a felsőoktatási intézmények gazdálkodását érintve pozitívan nyilatkozott a rektorok mellett működő kancellári rendszerről. A kancellárok munkájának is köszönhetően, 2016 végén a 28 állami felsőoktatási intézménynek gyakorlatilag nem volt kifizetetlen számlája - hangsúlyozta.

Palkovics László rámutatott, hogy év végén az egyetemek számláján 253 milliárd forint volt, ehhez elenyésző kétmilliárd forintos tartozás társult. Hozzátette: ilyenre korábban nem volt példa, ellenben előfordult már, hogy az év végi 30 milliárdos tartozáshoz csak ugyanannyi számlán lévő pénz párosult.

András István a DUE rektora kiemelte, hogy a PPP-ben keletkezett kötelezettségek folyamatosan jelen voltak az intézmény életében, sokszor fenyegetést jelentettek a további működésre. Úgy vélte, a rossz konstrukciótól megszabadulva még erősebb felsőoktatási intézményé válthat a DUE.

Mészáros Virág kancellár elmondta, hogy a négy PPP projektjük közül a legnagyobb szerződést sikerült kiváltani év végén, amit 2006-ban 20 éves időtartamra kötöttek. Hozzátette: működési kiadásaik 20 százalékát tették ki eddig a PPP kötelezettségek, ennek felét a most kiváltott projekt adta évente 260 millió forint értékben. A projekt kivásárlásával a következő 10 évre megszűntek a kötelezettségek: a magyar állam 1,2 milliárdos megtakarítást, az intézmény 900 millió forintos megtakarítást realizál.

Megjegyezte, hogy a további projektek kivezetésének előkészítése is megkezdődött és reményeik szerint idén azokat is sikerül lezárni."
https://tinyurl.hu/tDMh/

Ennyi következtetést tudtál levonni?
Ez a kevésnél is kevesebb.
Arról nem is szólva, hogy az állítás mellől hiányoznak a konkrét számszaki érvek.

Hülyeség amit ide firkantottál.
Itt - https://tinyurl.hu/YY9q/ - van egy egyetem SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA.

Hol van ebben benne, hogy minden témában a rektor dönt?
Sehol.

Akkor szerinted a Szabályzat szerint hogyan épül fel az egyetem döntési mechanizmus?

Nincs jelentősége amit írsz. Mellébeszélés. Annak van jelentősége amelyek számokban ki vannak fejezve, amelyek ellenőrizhetők.

"A világon mindenütt szabályokhoz köti a tulajdonos a működést."

attól, még, hogy joga van beleszólni, nem biztos, hogy jól teszi, ha beleszól.
a világon mindenütt jobban működnek azok az állami intézmények, ahol az állam csak megrendelő és nem irányító.

ami a fenti cikket illeti, van benne sok igazság, meg sok félreértés is.

az egyetemi bürokrácia, az hogy az egyetemek úgy működnek mint egy tetszőleges állami szerv, borzalmas hatással van az egyetemek teljesítményére. ezt úgy kell elképzelni, hogy
- értelmetlen korlátozások vannak arra, hogy egy kutató mire költheti a pályázaton nyert pénzét. pl. nem vehet akármilyen laptopot/repülőjegyet/egyéb kutatási eszközt magának. vendégelőadót nem hívhat meg ebédelni. stb.
- a megengedett módon költés is rengeteg papírmunka
- a titkárnő meg felháborodik, ha dolgoznia kell
stb.
nem tudom, erről mi tehet, de valszeg sok minden: az igénytelenség hagyománya, az állami korrupció, alulfinanszírozottság, versenyképtelen fizetések, törvényi túlszabályozás, nem hatékony szervezés, politikai igények, stb.
az biztos, hogy kancellárrendszer se segített.

az pl. egész biztosan semmit nem oldana meg, ha más bértábla lenne. az eltén már így is azért nem neveznek ki senkit docensnek vagy professzornak, nehogy többet kelljen nekik fizetni.

Válaszok:
emhem | 2018. augusztus 31. 11:14

nem éppen.
rengeteg kiváló magyar tudós és kiváló magyar üzletember van. versenyképes, modern szakértelemmel.

de ezek az emberek közelébe sem mennek magyar egyetemnek, amíg máshol 5-ször 10-szer annyit fizetnek, és békén hagyják őket az adminisztratív és bürokratikus hülyeségekkel.

ha több pénze lenne az egyetemeknek és a kormánytól függetlenül működhetnének, akkor meg tudnák vásárolni azokat a szakembereket, akik versenyképessé teszik az intézményt.
addig viszont maradnak azok, akiknek ennyire futja, illetve ennyit mernek.

amúgy vegyük észre, hogy a kormány épp az akadémia jól működő intézeteit próbálja betagozni az állami bürokratikus posványba

nem értem.. ezt biztos nekem szántad?

miért akarnának a magyar állami felsőoktatáshoz nem köthető személyek elmenni egy német bankhoz, hogy az fektessen magyarországon üzleti képzésbe?
hogy jön ide a ceu?

"Gúzsba köti..."

Akkor most már tudom, hogy miért ilyen magas a beruházási index. A gúzsba kötök beruházásától. ;-)

"Megint fordítva ülsz a bilin!"

Fityfenét. Gúzsba van kötve a feje. A feltört dióból meg megette a kukacot és az motoszkál menne.

"Kétezer milliárdos rejtett államadósságtól szabadulna az állam
2011. március 10.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kiemelt állami szerződéseket és támogatásokat vizsgáló államtitkára jelezte, mintegy 100 ppp-szerződésről van szó, amelyek együttesen mintegy 3 ezer milliárd forint elkötelezettséget jelentenek a következő években az állam részéről, vagyis ez egyfajta rejtett államadósságnak tekinthető. Ez az összeg más szerződéses konstrukciókban vagy a szerződések elszámolásával és felbontásával akár egyharmadára leszorítható."
Forrás: portfolio.hu

Ironizáltam.
Amit viszont válaszoltál az nem igaz. Korábban erre is kitértem.

"ezek a példák nemzetközi példák. a cikk azt írja, h a magyar szabályozás ezek megkötését lassítja, akadályozza."

Akkor ez mi, ha nem magyar példa?

"A felsőoktatási intézmények és az üzleti szféra együttműködésére számtalan jó példa áll rendelkezésre. Magyarországon a Széchenyi Egyetem és az Audi Hungaria Motor Kft. példája kiemelkedő. A képzésben az Audi Hungaria Járműmérnöki Karnak, a kutatás-fejlesztésben a Járműipari Kutatóközpontnak van fontos szerepe. A K+F feladatokkal összefüggésben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete és Győr város önkormányzata is meghatározó partnere az egyetemnek.

A Corvinus Egyetem „Kutatás-fejlesztés az élelmiszerláncban” Tudásközpontjának célja egy nemzetközi jelentőségű klaszter létrehozása az élelmiszer kutatás-fejlesztés és innováció területén, különös tekintettel az élelmiszer-feldolgozásra, -tartósításra, -biztonságra és -minőségre. A Pázmány Péter Programban nyertes Tudásközpontot a cél eléréséhez technológiai újdonságokkal, prevenciós eszközökkel, biztonsági és minőségi akkreditált laboratóriumokkal, szolgáltatásokkal és további elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal fegyverezték fel. Számos olyan további jó gyakorlat azonosítható, mint Robert Bosch Faculty jelenléte a Miskolci Egyetemen, a Mol Kar Veszprémben, az IBM Research Lab a BME-n, az Ericsson az ELTÉ-n.

A kutatás-fejlesztési területen nagy jelentőségűek a budapesti EIT (European Institute of Technology and Innovation) által koordinált „KIC” (Knowledge and Innovation Communities) együttműködések, melyekben sikeresen vesz részt az ELTE és a BME (ICT LAB), és a Debreceni Egyetem (Climate KIC)."

azokon az egyetemeken az állam nem szól bele az állami egyetemek gazdálkodásába, és pláne nem a tudományos tevékenységébe.

ezek az egyetemek többnyire állami támogatásból, tandíjból, az endowmentjük hozamából, pályázatokból, valamint egyéb bevételekből (pl. céges együttműködésekből) tartják fent magukat.

én a magam részéről simán befizetnék egymillió forintot az elte endowment-alapjába, de hát hol van az az egyetem attól, hogy ilyenje legyen?
(meg hát hol van a magyar állam attól, hogy megbízzak benne, hogy nem fogja azt is úgy lenyúlni, mint a magánnyugdíjpénztári vagyont)

Észrevettem. Csak kiegészítettem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés