Ez az igazi tragédiája Trianonnak

2018. június 4. 9:55

Trombitás Kristóf
Mandiner
Az első világháborút lezáró, egységes birodalmakból nacionalista nemzetállamokat teremtő békeszerződések nélkül a 20. század számos tragédiájától megkímélt volna minket a sors.

Trianon mára egy giccsé vált, olyasfajta módon, ahogy a színleg feldolgozott tragédiák kanonizálódnak. Beszélünk róla, pro és kontra érveket hozunk fel elkerülhetőségéről, illetve elkerülhetetlenségéről, musicaleket nézünk róla, színes pólókat veszünk fel rá emlékezve.

A kétezres évek elejétől kezdődően – és ez alapvetően a polgári körös rendezvények fellendüléséhez köthető, ahol sokan láttak üzleti lehetőséget abban, hogy a kommunizmus alatt teljesen elfojtott nemzeti érzelmekre apellálva üzleteljenek, „Magyar vagyok, nem turista”-pólóktól kezdve Wass Alberten át a nagy-magyarországos autómatricáig –

Trianon inkább már csak úgy él az emberek emlékezetében, mint egy távoli, soha nem ismert rokon halála.

Szépapánk elhunytának idejét sokan ismerjük, és persze szomorú a dolog, de semmi sem köt minket hozzá. Ha éppen eszünkbe jut, tiszteletteljesen elmélázunk rajta.

Egy-egy Facebookon megosztott kép vagy idézet, ennyi számunkra Trianon. Mondhatnánk úgy is, hogy érzelmileg az ügy lassan értékét veszti. Elbagatellizálódik. A „Mindent vissza” és rigmustársai egy futballszurkoló-nóta szintjére kerültek, hiszen nyilvánvalóan tudjuk, hogy soha nem lesz újra „mindent vissza”. Nem lesz magyar föld a Hargita, nem vonulunk be Kolozsvárra, magyar leánykák nem állnak már soha többet Kassa főterén, hogy bárkit is fogadjanak, bármilyen lovon.

Világos, hogy pusztán az érzelmi sulykolásból kiindulva nem érthetjük meg Trianon igazi tragédiáját, és pont ez a pőre, modern módon vett nacionalista hozzáállás ez, ami teljesen tévútra visz bennünket, amikor azokat a folyamatokat szeretnénk megérteni, amelyek a Monarchia szétrobbantásához vezettek.

A Monarchia ugyanis pontosan attól volt erős, hogy ezeket a nacionalista folyamatokat egy ideig – ha nem is túl tökéletesen –, de el tudta nyomni. És ez különösen azért volt nagy dolog, mert példának okáért 1848/1849 és Trianon között nyílegyenes vonal vezet, mint egyfajta kiindulóponttól a végpontig. (Itt persze kitérhetnénk – és ki is kéne térnünk – arra, hogy ez a folyamat tulajdonképpen a tatárjárás óta megindult, de most koncentráljunk a politikai felhatalmazásra.)

A Kossuth-féle függetlenségi idea és nemzetállami elképzelés világos felkérés volt az ország nemzetiségeihez.

Felnyitotta a szemüket. Ja, hogy ezt így is lehet? A magyarok azt követelik, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról, saját szabályrendszerrel, saját közegükben? Rendben, remek felvetés, mi is ezt akarjuk!

Egy olyan sokszínű közösség, mint a Habsburg Birodalom, csak birodalmi ethosszal lehet működőképes. A 19. századi megszilárdulásához egy olyan zseniális elme háttérmunkája kellett, mint a marxista történelemtudomány által – a mai napig kiható módon – befeketített és karaktergyilkolt Metternich. Ő pontosan tudta, hogy a birodalom két fő ellenfele a demokratikus és nacionalista gondolkozás, és amennyiben bármelyiket is hagyják elburjánzani, úgy menthetetlenül elbuknak. Mert ha azt mondjuk, hogy adekvát törekvés a magyar függetlenség kívánása, akkor mitől kevésbé adekvát a román vagy a szlovák törekvés? Attól, mert adott területek soha nem képezték egyikük tulajdonát sem? Istenem, az emberi történelem egésze arról szólt, hogy városok és akár földrészek is gazdát cseréltek. Attól van valakinek több joga egy területhez, mert legalább 500 éve birtokolja? És ez mennyivel relevánsabb érv, mint arra hivatkozni, hogy hiába az 500 év, ha bőven többséget alkot adott helyszínen egy teljesen másik népség?

Világos, hogy ’48-as alapokon állva nem vonható kétségbe egyetlen nemzetiség elszakadási törekvése sem.

A birodalmi idea képes összetartani egy birodalmat. Érzelmi kötődés csak nemzetállamokat. Egyszer már el kéne azon gondolkoznunk, hogy számunkra melyik az erősebb, és ha Kossuthék nyomdokain haladva az utóbbi, akkor ugyan mit is siratunk Trianonon?

Hiszen kétségtelen tény, hogy Magyarország Trianon után lett  nemzetállam.

A valóság mutatta meg, hogy a társadalmat nevelni, azzal ma is szakadatlanul kísérletezni kívánó erők munkája hova vezethet el. Később a cseheknek jobb lett a protektorátusban? A szlovákoknak Tiso alatt? A Balkánon a ’90-es években? A Monarchia összetörése minden, a birodalomban részt vállaló országnak rosszabbá tette a következő évtizedeit, és útjára indult az addig kormányzati szinten jelentéktelen nacionalizmus, amiből megszülethetett a nácizmus is.

Az első világháborút lezáró békeszerződések nélkül a 20. század számos tragédiájától megkímélt volna minket a sors.

Még egy akkori tragédiáról ejtsünk szót: a világ kevés olyan belső árulást látott, mint ami Magyarországon zajlott le 1918-ban. Korábban az oroszok és a románok pár hónapra képesek voltak betörni az ország területére, de rövid úton mindkét haderőt kiűztük. A katonai patthelyzetben, miközben az ellenséges haderő messze volt az ország határától, sikerült olyan módon összeomlani, ami szintén komoly szerepet játszott abban, hogy a békeszerződés végül olyan lett, amilyen. Ez nem a kommün hibája, amely születésekor is tudni lehetett, hogy a kísérlet ugyan rendkívül fájdalmas lesz, de prognosztizálhatóan csak rövid ideig tartható. Horribile dictu, ugyan más okokból, de még fegyvert is fogtak a kisantant ellen.

Az el nem évülő bűn az úgynevezett őszirózsás forradalmat terheli. Károlyiék és az a förtelmes, lázító közeg gyilkolta meg végérvényesen a tisztes béke lehetőségét,

Kun Béláékra csak a hullarablás maradt.

Az, hogy ennek a vörös grófnak vagy egyáltalán hogy lehet nevezni, még bárhol is szobra állhat, felháborítóbb Thököly Hősök terei jelenléténél is.

Nagyobb igényességgel kéne saját múltunk és elvi megfontolásaink felé fordulni. Az úgy nem működik, hogy szavakban siratjuk hazánk szétszabdalását, ugyanakkor az eszünkkel képtelen vagyunk másként gondolkozni, csak plebejus és nacionalista módon. Pontosan a plebejus és nacionalista gondolkozásmód vezetett el odáig, hogy Közép-Európa nem a kontinens egyik legerősebb egysége, hanem szétaprózódott, egymással gyakran halálos ellenségeskedésben álló népek lőporos hordója.

Ez az igazi tragédiája Trianonnak. Egy olyan birodalom elveszejtése, hathatós belső árulással, velejéig ártalmas történelmi előképekre hivatkozva, amely – ha csak minimálisan is – megtestesített még valamit a tradicionális Európából. A platóni idea árnyékképénél is haloványabb, de felfedezhető módon.

Elsősorban erre emlékezzünk a mai napon.

Összesen 285 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Ha azt mondjuk, azt harsogjuk, hogy nekünk fáj az, ami szomszédainknak öröm, akkor sosem jutunk el a megbékélésen alapuló együttéléshez. " Bauer Tamás

A tragédia az, hogy ilyen írások megjelenhetnek.
Nem értek egyet a szerző állításaival és érvelésével sem.

Nem a nemzetállamok kreálása volt a fő baj, hanem az, hogy a 'győztes' hatalmaknak minősített nemzetállamokhoz tőlük idegen etnikumokhoz tartozók millióit csatolták. Ha legalább az etnikai határokat figyelembe vették volna a szomszéd országok könnyebben megértették volna egymást.

Nem a szólásszabadság ellen vagyok és azt sem követelem, hogy cenzúrázzák az írások. "A tragédia az, hogy ilyen írások megjelenhetnek." megjegyzésem arra vonatkozik, hogy létezik olyan személy aki Trianon problémáját ilyenképpen tálalja.
Már csak az hiányzik az írásból, hogy leírja: Bűnös nemzet a magyar.

Neked is ez a válaszom.
Berecskereki 2018. június 4. 10:42

Ez is egy vélemény ami sokkal közelebb van a valósághoz, de az is lehet, hogy ez a valóság.
https://www.youtube.com/watch?..

A tragédia a te estedben az szepi, hogy még nem az örmény rokonaidnál vagy, ott terjeszthetnéd a liberális eszméket és összeborulhatnál a vörösökkel.

Éleslátás, ismét. És megintcsak igényesen, mívesen fogalmazva.

A határon kívül került magyaroknak Trianon nem vált giccsé, hanem napi rémisztő realitássá. Meg mondjuk nekem sem giccs, a szerzőnek lehet, hogy az, szégyellje magát érte.
Egyébként Trombitás milyen jogon zárja le véglegesen a magyar kérdést? Ehhez a magyar nemzet egyetlen tagjának sincs joga.
A magyar kérdés trianon-szerű rendezése nem felel meg a magyar érdekeknek és egyáltalán nem lezárt kérdés.

Évekkel ezelőtt a Heti Válaszon azzal dicsekedett, hogy felmenői magyar nemesek voltak és nagy birtokkal rendelkeztek. Továbbá török vezető felmenői vannak. Majd később amikor felhoztam már úgy módosította, hogy örmény származású.
Kérdezem; Akár török, akár örmény származású, hogyan lehetett Magyarországon birtokuk, hogyan lehettek főnemesek?
Lehet, hogy ezt is csak hazudta?
Aztán arról se feledkezzünk el, hogy SZDSZ-szes és azzal a párttal paroláztak amelyik az MSZMP utódpártja.

Rá többszörösen igaz Széchenyi megfogalmazása: A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntésében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán...

Válaszok:
Megtalálta | 2018. június 4. 13:45

"Az angolok-franciák kevésbé "

Nagy tévedés. Az angolok fű alatt, a franciák pedig az orosz migránsok segítségével operáltak. Így jön be a képbe Oroszország.
Trianon békediktátumnak pedig az volt a célja, hogy Közép-Európát úgy alakítsák, hogy az itt lévő országok egymással szembeálljanak, megosszák őket. Ennek a célnak rendelték alá Magyarország feldarabolását, a határok meghúzását.
Napjainkban is hasonlókat tapasztalhatunk az EU belül a V4-ek esetében. A cseheket és a totókat lekenyerezik, a magyarokat meg a lengyeleket megfenyegetik.
Ezt észrevenni még trombitára sincs szükség.

Szóval szerintem itt a baj. Azon vekengünk, hogy Trombitásnak igaza van, vagy nincs (nincs), amikor azon kellene, hogy a magyar érdekünk szerint a románoknak nincs igazuk.

A baj az volt, hogy a veszteseknél bekövetkező hatalomátvételek során nálunk egy pacifista társulat került hatalomra, akik amikor érezték a cseh és román támadásokat átadták a hatalmat a Kommünnek. Ezek a Vörös Hadsereggel felvették a harcot betörő ellenséggel, de nem volt tömegtámogatásuk. (Stromfeld kivételével a többi tisztet a Horthy hadsereg átvette...) A sikeres és karizmatikus tábornok, Musztafa Kemál ugyanakkor fel tudta lelkesíteni a maradék hadsereget és megakadályozták azt, hogy a törzsterületeiket elfoglalják az angolok által támogatott görögök.

Muszáj ezeket a szörnyen bölcsnek látszó baromságokat folyton ide fosni?

Trianon giccsé vált? Mármint milyen értelemben? Mihez képest vált giccsé? Mi lenne, ha Trombitás Kristóf inkább valami saját blogban terhelné a maga közönségét ezzel a faszsággal?

Ajjaj. Ilyen múlttal garantált a zavaros önkép. Azt se tudja, hogy kicsoda vagy micsoda.

Ezek után nem csodálom, hogy a magyarokat hibáztatja minden bajáért. Megfigyeltem, a legtöbb zavaros identitású szeret másokat hibáztatni a nyomoráért.

Az Antant mohósága egyértelműen hiba volt, és nem azért, ahogy velünk bántak, hanem általában ahogy a vesztesekkel bántak. A második világháborúnak többek közt az ágyazott meg, ahogyan az elsőt lezárták.

A soknemzetiségű országokra gyakorlatilag mindig ez vár. Amint megszűnik a gazdasági felhajtóerő, adja magát, hogy szétszakadjanak, és ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a nemzeti identitás menték szakadnak szét.

"Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam...hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, ... Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ...
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe.
...Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
...És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt... A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs... Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”"

Európa - benne kitüntetett helyen Magyarország felrobbantását - a tengeren túli pénzdiaszpóra emberei döntötték el, New Yorkban és a társ lator demokrata államokban.
A Herzl által felcsillantott és a Rotschild-klán által pénzelt cionizmus első rendű érdeke volt egy soha nem látott káosz létrehozása: Izrael állam létrehozása annyira szürreális ötletnek tetszett, hogy a valóságot kellett szürreálissá tenni, legelső lépésként, amelybe már mint "reális" lehetőséget, el lehetett helyezni a cionista állam megalapítását..
Így jöhetett létre az az ultraszürreális helyzet, hogy Európa egyik legrégebbi - KERESZTÉNY KIRÁLYSÁGÁT - lehetetlen helyzetbe kell kergetni, végül önmagával kell határossá tenni.
Tudomásom szerint ilyesmi még Bibliában, a Szentírásban sem szerepel.
A projekt kivitelezése az FED létrehozásával indult - 1913-ban, és TITKOSAN - ez a pénzközpont arra alapult, hogy a későbbi nagy háború Antant -finanszírozását biztosítsa.
Tehát: az első pillanattól minden milliméterre pontosan ki volt számítva, horribilis rablás, kifosztás, embermilliók kitervelt gyilkossága, mind-mind a pénzoligarchia asztalánál született.
Mint Trianon is.
Ez a New York-i diaszpóra Moloch-ja.
Azóta is pusztít, mindent, ami az útjába áll, ami emberi, ami a Teremtő Istentől származik.
Őrültek irányítják a fehér ember világát, ma éppen neokonok, PC-sek álarcába bújva. Mögöttük mindig a kamatadósságnak nevezett Sátán vigyorog.

"A Horvátok sorsa évszázadokon keresztül egybeforrt a miénkkel."

Eeegen...
Azért az az "egybeforrás" nem ment volna Szent László és Könyves Kálmán fegyveres erői nélkül. A Zvonimir halála utáni horvát trónviszályt mitagadás, kíméletlenül kihasználtuk. A két utolsó horvát királynak (II. István, Peter Svasic) összesen 8 év jutott és a magyarok ellenében már nem voltak képesek megtartani a horvát önállóságot.

Az igazi problémát az okozta, hogy úgy szedték szét Magyarországot, hogy a korrektségnek még a látszatára sem adtak.

Inkább büntetni akarták Magyarországot, mint rendezni a helyzetet, jelentsen ez a rendezés akármit is, és ezt jól demonstrálja a rengeteg határon túl rekedt magyar.

Mindenesetre ne hinném, hogy Trianont bárhogy is le lehetne rendezni úgy, hogy onnantól a többség elfogadja, és nem foglakozik vele többet. Ez a maga nemében szakrális téma. Olyan, mintha a zsidóknak azt mondanánk, hogy ne törődjenek a Holokauszttal, egyszerűen írják le veszteségként.

Ejj, Trombitás!
Milyen érdekes, hogy nem a hungarus tudat felé nyújtasz kezet, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia felé. Pedig előbbi sem alávalóbb az utóbbinál. Csak ugye magyar, amit nem szeretsz.

Milyen érdekes, hogy a 48-as közjogi alapok elismerése helyett a nemzetiségek akkor nem létező jogait hozod fel példának. Ha már jogászkodunk.

És az is érdekes, hogy a magyarok ilyen jogait, vagy akár csak a Wilsoni pontokat nem is említed. Egy valóban nemzetiségi alapon meghúzott határ mellett kevesebb problémánk lenne manapság.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés