A beszélgetésen nem nyílt lehetőség közönségkérdéseket feltenni, a hallgatóság csak Rangos kérdésein keresztül ismerhette meg Vona néppárti irányba változó világnézetét. Annak a Vona Gábornak a nézeteit, akik elöljáróban elmondta, hogy nyitottsággal érkezett a beszélgetésre: ha nem is értenek mindenben egyet, meghallgatják egymást, ami már önmagában egy hatalmas lépés. Hozzátette, hogy amikor meghívták, valójában nem gondolta volna, hogy megvalósul a beszélgetés. A meghívása körüli felhördülésekről is szólt, megérti, hogy sokan hitetlenkedve, illetve gyanakodva figyelik azt a fajta politikát, amit ő képvisel. Hiszen, mint kifejtette, a cukisodás szerinte valódi néppártosodás: fontos különbség van a két kifejezés között, mert akik azt mondják, hogy ez pusztán cuki kampány, azok azt akarják sugallni, hogy ez egy taktikai lépés, valamilyen piaci résbe akart benyomulni a Jobbik. Míg a valóság ezzel szemben az, hogy ez a világnézeti váltás, egy belsőleg megélt, átélt változás. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban számos kritikus pillanat volt a magyar közéletben, amikor a Jobbik bizonyította néppártos fordulat hiteleségét. Példaként emelte ki a CEU-ügyet vagy a civil törvény körüli vitát.
Rávilágított, hogy párton kívül is és belül is komoly harcokat vívott meg annak érdekében, hogy egy nap eljuthassanak oda, hogy most a Spinozában beszélget. Arra a moderátori kérdésre, hogy az egész néppártos színjáték, nem csak egy taktikai helycsere-e, aminek következtében a Jobbik középre húz, míg a Fidesz bemegy szélsőjobbra, illetve mikorra datálja a változás megindulását, Vona azt válaszolta, hogy, nem egy pillanathoz köti, nem egy nagy felismerésre vezeti vissza a saját politikai hitének a megváltoztatását. Azonban saját számításai szerint 2013-ban érezte azt, hogy el kell ezen az úton indulni. Az évszámnak azért van jelentősége, mert akkor nem volt üresedés középen, politológiai értelemben irracionális lépés volt a néppártosodás. Nem remélhetett tőle politikai hasznot, mint ahogy az egyre jobbra tartó Európába is példátlan, hogy egy radikális párt középre húzzon.
Szemben a múlttal – Felhúzná-e újra a gárdamellényt Vona?
„Amit az Orbán-kormány csinált és csinál, az a 2010-es fejemmel, az nekem tetszett volna. Mintha az a folyamat zajlana le, hogy a jelenlegi Orbán Viktor, olyan, mint a 2010-es Vona Gábor, én pedig úgy érzem magam picit, mint a 98-as Orbán Viktor” – fejtegette a pártelnök.
Hozzátette, hogy az a konszenzuskereső politikai kommunikáció, ami az első Orbán-kormányt jellemezte, az közel áll hozzá, azzal nagyon tudott azonosulni. Korábban tagja volt a polgári köröknek, illetve Fidesz tagsággal is rendelkezett. Azonban saját élménye szerint hiteltelennek érezte Orbán Viktort. Elgondolkodott korábban azon, hogy talán a fiatalokra jellemző tekintélyelutasító mentalitás miatt nem akarta elfogadni Orbánt, azonban rájött, hogy nem ez van a háttérben. Rájött időközben, hogy a Fidesz elnöke nem az a konszenzuskereső, a nemzet ügyét képviselő politikus, akinek mutatja magát, ő egy hatalomtechnikai zseni. Ez pedig Vona ízlése ellen való volt.
Elmondta azt is, hogy amikor 2010-ben bement a parlamentbe gárdamellényben, az éppúgy önazonos volt, mint az, amit most képvisel, annak ellenére, hogy a kettő között mérföldnyi távolság van. Arra a kérdésre, miszerint most is felvenné-e a gárdamellényt, azonban azt válaszolta, hogy ha most, 2017-ben kellene felvenni, akkor nem venné fel. Indoklása szerint annyi mindennel terhelt a Gárda mint jelenség, mint szervezet, hogy azzal nem tud azonosulni. Elmondása szerint az általa életre hívott Magyar Gárda nem azért alakult, amit a sajtó bemutatott belőle. Amerikai mintára akart egy hazafias szervezetet alakítani, és emlékeztetett, hogy annak idején Für Lajos és Wittner Mária is jelen voltak a Gárda rendezvényein. Azonban nem volt felkészülve arra, hogy ez a szervezet ennyi és ilyen sokféle gondolkodású embert vonz magához.