Kampány

Dömötör Csaba: Az ellenzék fakarddal küzd a valóság ellen

2017. október 2. 9:09
Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára szerint a Soros-plakátok a tényszerű tájékoztatás eszközei, az ellenzék csukafejest ugrik a múltba, miközben érik a Jobbik-szoci összeborulás. Dömötör igen kemény kampányt vár, de bízik a folytatásban. Azt is elárulta, mire büszke, és mit tart kudarcnak az elmúlt hét év kormányzati tevékenységére visszatekintve. Nagyinterjúnk.

Napjaink egyik legforróbb külpolitikai kérdése a csúnyán elbukott kvótaper. Mit tehet Magyarország az Európai Bíróság ítéletét követően? 1294 menekült befogadásáról kell dönteniük.

A bírósági döntés egy elhúzódó politikai és jogi csata kezdetét jelenti, nem pedig a végét. Jól látszik, hogy sokan kaptak vérszemet, és most már létszámkorlát nélküli betelepítési mechanizmusról beszélnek. Ezektől a nyilatkozatoktól függetlenül azt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bírósági ítélet a kvótadöntésnek csak a jogalapjára vonatkozott. Azaz nem kötelezi Magyarországot arra, hogy azonnal indítsa meg a betelepítéseket. Persze az Európai Bizottság várhatóan ezt akarja majd kikényszeríteni. 

Nemrég úgy nyilatkozott, megkezdődött a Soros-terv végrehajtása, Brüsszel minden évben hozna bevándorlókat, és azokat szét is osztaná a tagországok között. Nem túlzás az uniós döntés mögött is Sorost vizionálni?

A helyzet az, hogy az említett milliárdos írásban is megjelentette terveit. És ő is a terv szót használta. Az évi 1 millió bevándorló betelepítésére vonatkozót például a Project Syndicate nevű oldalon hozta nyilvánosságra. Bárki ellenőrizheti, most is ott virít az oldalon. Szóval ezek a tervek léteznek, és aktívan lobbiznak is a megvalósulásukért. Nem én mondom, hanem ők maguk. Az Open Society egy kiszivárgott anyaga elég világosan fogalmaz: azt írják benne, hogy támogatják a terület befolyásos szereplőit, hogy azok formálják a migrációs politikát. Ennek nyomait látjuk is az uniós előterjesztéseken. Soros egyébként a munkaerőpiaci igényekkel támasztja alá a bevándorlási javaslatot. Szíve joga, de Magyarország teljesen más politikát folytat. Szerintünk célzott családtámogatással lehet megoldani a munkaerőpiaci és a demográfiai problémákat. Van a betelepítési javaslatoknak egy riasztó pénzügyi vonatkozása is. Német kormányzati elemzések szerint egy bevándorló ellátása havi 770 ezer forintnak megfelelő összegbe fáj az adófizetőknek. Szorozzuk ezt be egymillióval. Nem nehéz belátni, hogy a gazdasági terhek beláthatatlanok. Nem is beszélve a biztonsági és kulturális kockázatokról.  

Ezek azonban hosszú távú következmények. Ha a közeljövőre koncentrálunk, Magyarországnak mégiscsak figyelembe kell vennie a kvótaperben született döntést.

A döntést tudomásul vesszük. De ettől még küzdeni kell azért, hogy végre felejtsék már el a betelepítési kvótákat. Eszement javaslat, nem old meg semmit. Ráadásul még a bevándorlók számára is megalázó.

Méltatlan dolog Excel-táblázatok és képletek alapján embereket költöztetni egyik országból a másikba.

Ahogy elnézem, ez egy elhúzódó vita lesz. 

Csakhogy Magyarország harcos kiállása és állandó uniós konfrontációja gátolhatja azt is, hogy szövetségeseket nyerjünk meg olyan kulcsfontosságú diplomáciai ügyekben, mint az ukrajnai nyelvtörvény.

A bevándorlás ügyében és az ukrajnai nyelvtörvény ügyében is elvi álláspontot képviselünk. Nincs helye méricskélésnek. A baloldali kormányzás idején már láthattuk, milyen is az, amikor a magyar diplomácia a szőnyeg alatt közlekedik, és nem áll ki a magyarok számára fontos ügyekben. Ami pedig a szövetségeseket illeti, szerintem az uniós színtéren is jobban tisztelik azt, aki küzd az igazáért. Az ukrán törvény ügyében éppenséggel az EU is odapörkölhetne, már ha valóban fontosak számára az emberi jogok. 

Mit tehet akkor a magyar kormány ebben a kérdésben, ahol az álláspontok érzékelhetően igen távol állnak egymástól? Épp az ukrán oktatási miniszter nyilatkozott úgy lapunknak, hogy az új szabályozás csak lehetőséget ad a kisebbségi nyelvhasználóknak az ukrán nyelv jobb elsajátítására, amely a felsőoktatásba való bejutásukat is megkönnyítheti.

Az ott élő magyarok szava a mérvadó. Ha ők úgy értékelik, a nyelvtörvény hátrányos helyzetbe hozza őket, akkor nekünk ebből kell kiindulnunk. 

Konkrét, operatív tervekkel is rendelkeznek?

Amint azt Szijjártó Péter is bejelentette, Magyarország blokkolni fog minden olyan kezdeményezést, amely előrelépést jelenthet Ukrajna európai integrációs folyamatában. Ha egy ország az EU-ba igyekszik, akkor biztosítania kell az alapvető nyelvhasználati jogokat. Az ukrajnai törvény egyébként rég nem látott politikai konszenzust hozott létre idehaza. 

Az ötpárti összefogás azért is örvendetes, mert a közelgő kampányidőszakról éppen vezető fideszes politikusok jelentették ki, hogy brutális lesz. Mi a kormány felelőssége és lehetősége a közbeszéd normális hangvételének megőrzésében?

A kormánynak az a felelőssége, hogy az egyre durvább támadásokra is higgadtan, a tények alapján reagáljon. Sokadjára látjuk azt, hogy ha az ellenzék töredezett és erőtlen, akkor hajlik a verbális és nonverbális agresszióra. Nincs mondandójuk, így hát marad a durvulás: ha csak az elmúlt hónapokat nézzük, szerkesztőségekben törtek rá újságírókra, közintézményeket támadtak, és festékkel dobálták meg a Terror Házát. Az is beszédes, hogy a gyengülő Jobbik a választókon tölti ki frusztrációját. Erről szól Vona Gábor időseket gyalázó bejegyzése, vagy éppen az, amikor Mirkóczki Ádám azzal sérteget választókat, hogy őket csak az érdekli, hogy sört vegyenek a Tescóban, és megnézzék az esti meccset. 

Hadd vessem közbe, hogy most az ellenzékről beszél, ugyanakkor ott van a Soros-plakátkampány, amely szintén durvíthatta a közbeszédet.

A plakátszépészeti és plakátszövegezési viták régóta a magyar politika velejárói. Minden véleményt tiszteletben tartunk. Ugyanakkor a Soros Györggyel folytatott vitánkat, és az ezzel kapcsolatos tájékoztatást a tények alapján folytatjuk. Ha az izraeli miniszterelnök is nyíltan beszél arról, hogy komoly vitában áll Sorossal, akkor Magyarország is nyugodt szívvel beleállhat a vitába. Főleg, ha a vitának ekkora tétje van. 

A kampány nem csak kommunikációs szempontból ígérkezik izgalmasnak. A teljes ellenzék összefogása is új belpolitikai helyzetet eredményezhet. Mit vár a jövő tavasztól?

Ellenzéki lejárató akciókkal fűszerezett kemény kampányra számítok. Vannak olyan jelenségek, amelyeket már sokszor láthattunk. Ilyen a baloldal szokásos marakodása a politikai koncokért. De van azért új produkció is. Ilyen a Jobbik és a baloldali pártok fülledt násztánca. Ez megfigyelhető a Parlamentben és az időközi választásokon is.

Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy az a baloldal, amelyik korábban minden utcasarokra fasizmust hallucinált, most némán tűri a legdurvább jobbikos mondatokat is.

Ezzel egyidejűleg az egykori nemzeti párt ma már szembemegy a fontos nemzeti ügyekkel. Például nem szavazza meg a kvótaellenes alkotmánymódosítást. Lélekevő tempó, amit a Jobbik diktál. Már azokat sem tiszteli, akik 2014-ben rá szavaztak. A macskás képek felülírták a nemzeti színeket.

A Fidesz-KDNP kormány második ciklusának vége felé érdemes visszapillantani. Miket tart a legfontosabb eredményeknek?

A polgári kormányzás első négy éve 2010 után a romok eltakarításáról szólt és az új alapok lerakásáról. A mögöttünk hagyott három és fél év pedig Magyarország erősödéséről. Nem szeretnék termelési értekezletet tartani, de azért van pár eredmény, amire mindenki büszke lehet. Az ígért egymillió munkahelyből több mint 700 ezer már létrejött, leginkább a piaci szférában. Ráadásul eközben a bérek is növekednek, az elmúlt egy évben átlagosan több mint 10 százalékkal. Bőven van még hova emelni őket, de az irány jó. Az sem mellékes dolog, hogy jelentős támogatást kapnak a gyermekes családok. Mégiscsak a társadalom legfontosabb pilléréről van szó. Mindenkinek a saját döntése, hogy vállal-e gyereket. De ha úgy dönt, hogy igen, akkor komoly támogatást kap. Mindeközben zajlik az egészségügyi béremelés, 400 helyen újulnak meg iskolák, és az egymilliót közelíti a magyar állampolgárságot felvevő külhoni magyarok száma. Sorolhatnám az eredményeket hosszasan, de valami maradjon az előttünk álló hónapokra is. Azt azért morogva nézzük, hogy a baloldal megint reflexből nyírná ki a családi adókedvezményeket és visszacsinálná az adócsökkentéseket. Főleg az egykulcsos SZJA van célkeresztben. Emellett flörtölnek az alapjövedelem gondolatával is, ami értelemszerűen nem kötné munkavégzéshez a juttatásokat. Semmit nem tanultak, csukafejest ugranának a múltba. 

Fordítsuk meg! Mi az a terület, amit a kormány kudarcaként értékel 2010 óta eltelt időszakban?

Én a magam részéről sajnálom, hogy nem alakult ki pártok feletti konszenzus abban, hogy az illegális bevándorlás komoly kockázat. Az ellenzék – nem igazán értem, miért – mintha fakarddal küzdene a valóság ellen. Vagy meghúzza magát egy lapulevél alatt, ahol hallgat és tagad, vagy kimegy Brüsszelbe, és megtámogatja a legdurvább bevándorláspárti javaslatokat is. Botka László úgy adná fel a várat, hogy előtte még lebontja a falakat is. Szóval itt még van teendő. Nemzetpolitikai kérdésekben is elkélne a nagyobb egyetértés. Nagy utat tettünk meg 2004. december 5. óta, de azt nem jó hallgatni, hogy egyes baloldali pártok megint elvitatják a külhoni magyarok szavazati jogát. 

Milyen személyes tervekkel vág neki a kampányidőszaknak?

A tavaszi választásokig látunk előre, addig szól a megbízatásunk. A választók döntenek, de nagy büszkeség lenne, ha folytathatnánk a munkát. Vannak azért feladataim, amik mindenképpen biztosnak látszanak hosszú távon. Januárban születik a harmadik kislányunk, így egy darabig biztos nem lesz időm unatkozni. 

***

Fotó: Földházi Árpád.

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

most már tényleg más sem fér ide a propagandán kívül?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés